Az F1-es Emilia-romagnai Nagydíj után az a fő kérdés, hogy vajon mennyire valós és fenntartható a Red Bull imolai tempója a bajnokság folytatásában – éppen ezért érdemes megnézni, hogy miből fakadt ez a különbség, mitől javult ekkorát Miamihoz képest az RB21.
Két faktort emelhetünk ki. Az egyik:
Ez a pálya feküdt az autónak
A kis gumikopású, gyors kanyarokkal tűzdelt pályákon eddig is versenyképes volt a Red Bull, Suzukában Max Verstappen pole-t szerzett és futamot nyert, illetve Dzsiddában is képes volt megszerezni az első rajtkockát.
Az autó legfőbb hátránya, illetve inkább a McLaren legfőbb előnye a hátsó gumik életben tartása, így az olyan pályákon tudott eddig igazán dominálni az MCL39-es, amelyeken ez volt a lényeg: Bahrein, Miami, vagy akár Kína is erről szólt.
Amikor azonban olyan pályán kell versenyezni, ahol nem ez a meghatározó tényező, hanem a gyors kanyarokban való stabilitás, akkor más a helyzet. Teljesen más aerodinamikai konfigurációt használnak a csapatok a két helyzetben, és másképp mozognak az autók, a tempós oldalkúszást másképp kell kordában tartani, mint a lassú kanyarokból való kigyorsításokat. Ebben eddig is jó volt a Red Bull, most viszont még egy lépést tett előre a gárda.
És ez a másik sorsdöntő faktor:
Az Imolában teljessé váló jelentős fejlesztési csomag
A csapat az utóbbi két versenyhétvégére is hozott újításokat, de ez volt a harmadik lépcső, hozzányúltak a futóműhöz, és leginkább a motorborításhoz, valamint az oldaldobozok formájához.
Christian Horner csapatfőnök elárulta, hogy nem a leszorítóerőt akarták növelni ezzel, hanem az autó egyensúlyát akarták kiigazítani, mert az volt a cél, hogy szélesebb tartományban lehessen használni, többféle beállítást lehessen alkalmazni. Ez pedig sikerült. Pierre Wache technikai igazgató elmondta: az újítások miatt olyan beállításokat is használhattak, amilyeneket eddig nem állt módjukban, ezek pedig pont elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy Max Verstappen a kezére szabhassa a versenygépet.
Pénteken az első próbálkozásoknál még jelentős volt a hátrányuk versenytempóban, szombatra viszont megtalálták a helyes irányt, és már a harmadik szabadedzés után érezhetően pozitív volt a holland hangulata. Wache szerint az újítások inkább a versenybeállításoknál számítanak sokat, egy-egy milliméter eltérés is sokat ér, és az átalakított autóval ezt már ki tudták aknázni.
Ez marad a realitás?
Vagyis két dolog történt. Egyrészt egy olyan pályán versenyzett a mezőny, ami amúgy is kedvezett a Red Bullnak, amúgy is közelebb lettek volna a McLarenhez, mint ahogy azt láthattuk Suzukában és Dzsiddában, a hasonló karakterisztikájú vonalvezetéseken – de némi lemaradásuk azokon még volt a McLarenhez képest.
A fejlesztésekkel viszont sikerült annyit gyorsítani az autón, annyival kezesebbé tenni azt legalább Verstappen számára, hogy ez a kisebb hátrány megfordult, és kisebb előnnyé változott. Ez egy körön nem igazán hozott változást, versenytempóban viszont igen – Horner és Andrea Stella is kimondta, hogy idén először gyorsabb volt vasárnap az RB21-es. Ugyanezt mondta Lando Norris és Oscar Piastri is.
Ugyanakkor így is kellett hozzá Verstappen extrája az első kanyarban, mert ezen a pályűán több mint fél másodperces körönkénti tempóelőny kellett az előzéshez, ha azt ott nem csinálja meg a holland, akkor a fentiek ellenére sem valószínű, hogy képes lett volna győzelmet aratni.
Ez nem azt jelenti, hogy ha jövő héten visszamennénk Miamiba, akkor ott is ez lenne a helyzet, hiszen az a pálya továbbra is erősen McLaren-pálya lesz. Azt sem jelenti, hogy Monacóban is ez marad a helyzet, sőt Verstappen már előre jelezte is, hogy az a pálya megint nem fog nekik feküdni.
De hosszabb távon, a szezon folytatására olyan alapot adhat ez a lépés Verstappenéknek, amelynek segítségével tényleges kihívó válhatnak, és idén először lehet arról érdemben beszélni, hogy talán lehet keresnivalójuk a papaja alakulattal szemben.
