Mielőtt beleásnánk magunkat a két év múlva esedékes újításokba, tegyünk egy kis visszatekintést a tankolás és a Formula-1 kapcsolatára, illetve nézzük meg, hogy milyen üzemanyag kerül a mai F1-es autókba.
Milyen volt a múlt?
Az F1-es autók mindvégig benzinnel működtek – leszámítva néhány próbálkozást a kerozinnal. Eltérés mindössze abban volt az évek során, hogy egyes szabályrendszerek alatt megengedett volt a verseny közben való tankolás, mely gyakran a stratégiát is színesebbé tette.
Legutóbb a 2009-es szezonban volt engedélyezett a futam közbeni utántöltés, ezt 2010-től azonban betiltották, melyben az is szerepet játszott, hogy a bokszkiállások minél rövidebb időre való csökkentése komoly biztonsági kockázatot is jelentett. A tankolásos években nem egyszer fordult elő az, hogy tűz keletkezett a bokszutcában, gondoljunk csak Jos Verstappen 1994-es hockenheimi vagy Eddie Irvine 1995-ös spái esetére. Emellett bizonyára Felipe Massa 2008-as szingapúri incidense is élénken él sokak emlékezetében.
Mit tankolnak manapság az F1-es autókba?
Talán meglepő lehet, de a jelenlegi F1-es üzemanyagok terén nem kell valami extrán speciális dologra gondolni, a száguldó cirkuszban E10-es üzemanyag van használatban, amely oktánszáma 92 és 102 közé tehető.
Az F1-ben használatos üzemanyag összetevői megegyeznek a benzinkutakon is tankolható üzemanyagéval, eltérés van azonban az összetevők minőségében és a használt adalékanyagokban.
Hétköznapi nyelven leginkább úgy lehetne megfogni a dolgot, ha összehasonlítunk egy adott típusú ételt, amiből vásárolunk egyet a kifőzdében, egy másik adagot pedig prémium kategóriás étteremben. Azt fogjuk látni, hogy a két étel összetevői nagyrészt megegyeznek, az összetevők minőségében és az elkészítés precizitásában azonban eltérés van.
Mi történne akkor, ha F1-es üzemanyagot tankolnánk az utcai autónkba és fordítva?
Amennyiben egy modern utcai autóba töltenénk F1-es üzemanyagot, az autónk nagy valószínűség szerint problémamentesen futna. Ha megfordítjuk a dolgot, és a benzinkúton kapható üzemanyagot töltenénk egy F1-es versenygépbe, akkor azt tapasztalhatnánk, hogy az F1-es autó működik, a teljesítménnyel, valamint a megbízhatósággal azonban problémák adódnának.
Mi jön 2026-tól?
2026-ban egy új éra veszi kezdetét a száguldó cirkuszban: nagymértékű szabályváltozás érkezik, ami nem csupán az autók kinézetét érinti, de az erőforrások is változnak, valamint bevezetésre kerül a 100%-ban fenntartható szintetikus üzemanyag, mely az F1 2030-as Net Zero célkitűzését is nagymértékben támogatja.
Az F1 egyik legfontosabb törekvése a 2030-as karbonsemlegességi cél elérése, emellett azonban nem titkolt szándék a fenntartható üzemanyag kiterjesztése az utcai autózás irányába is.
Az F1 már a jelenleg használt hibrid erőforrásait is a bolygó leghatékonyabb motorjának nevezi, a 2026-os erőforrásokat pedig egy újabb, hatalmas lépésként értékelik. A 2026-ban érkező, ún. második generációsnak is nevezett, 100%-ban fenntartható üzemanyagtól nagyon sokat várnak. A második generációs üzemanyagok már olyan alapanyagokból állnak, melyek nem élelmiszernövények, tehát nem emberi fogyasztásra készülnek.
Az új, 2026-ban érkező úttörő hajtóanyag többek között kommunális, mezőgazdasági és erdészeti hulladékból készül majd, de az összetevők között az alga is megtalálható. Ezen összetevőkből karbonsemleges üzemanyagot kapunk, mely az F1 várakozásai szerint az utcai autókban is használható lesz.
Megoldás a teljes autóipar számára?
Az F1 által 2026-tól használatos üzemanyag fenntartható és használatával csökkenthető az üvegházhatású gázok légkörbe kerülése. Másik oldalról viszont korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a biodiverzitásra gyakorolt hatásáról – ennek további vizsgálatára szükség lehet.
Habár az F1 több kommunikációs csatornáján is azt tette közzé, hogy az új üzemanyag szinte valamennyi utcai, belső égésű motorral szerelt autóban használható lesz, az autóipar részéről vannak fenntartások ezt illetően.
Emellett természetesen fontos szempont a 100%-ban fenntartható szintetikus üzemanyag előállítási költsége is, melyre eltérő összegeket találni az egyes forrásokban.
Összességében tehát az figyelhető meg, hogy szakmai berkeken belül is eltérő nézetek vannak azt illetően, hogy az új üzemanyag megoldást jelenthet-e a belső égésű motorral rendelkező gépjárművek jövőjét illetően.
