George Russell 2022-ben ült át a Mercedesbe, miután három idényt a jórészt sereghajtónak számító Williamsnél töltött a Formula-1-ben. Bár új csapatát épp tavaly taszították le nyolc év után a trónról, a brit versenyző így is először vehetett részt az élmezőnyben zajló csatákban. Russell nem is tagadta, hogy a Mercedesnél szerzett új élmények miatt gyakran úgy érezte, mintha egy teljesen másik sportágban szerepelne, mint addig:

„Bizonyos szempontokból kicsit majdhogynem újoncnak éreztem magam a szezon során amiatt, amilyen szinten ez a csapat működik – olyan dolgokról beszélünk, amelyről még nem beszéltem korábban a Formula-1-ben” – nyilatkozta első mercedeses szezonja után Russell, akit a Motorsport.com idéz. „Időbe telt, mire megértettem ezeket: a csapatnál zajló folyamatokat a nagydíjhétvégén, hogy hogyan tudom gyorsabbá tenni az autót a beállításokkal, és emiatt éreztem kicsit újoncnak magam.”

„Nyilvánvaló, hogy nagyszerű helyzet, hogy Lewisnak lehetek a csapattársa, hiszen egyértelműen ő minden idők legjobbja, és rengeteg dolgot tanultam tőle… főleg talán a pályán kívül, ahogy a mérnökökkel viselkedik és ahogy az üzleteit kezeli” – fogalmazott csapattársa, Lewis Hamilton kapcsán a fiatal pilóta. „Ugyanakkor a pályán látott apró részletek is lenyűgözők voltak számomra. De ha Formula-1-es világbajnok akarsz lenni, le kell győznöd a legjobbat és mindenki mást is. És én olyan helyzetben vagyok, hogy Lewis a mérce számomra.”

Ezért hibázott sokat Russell 2022-ben

Bár elsősorban a rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményével – az első tizenhat futamból tizenöt alkalommal a legjobb öt között ért célba – és az interlagosi győzelmével hívta fel magára a figyelmet tavaly Russell, azért több hiba is kísérte a szezonját. Szingapúrban például Valtteri Bottasszal és Mick Schumacherrel is koccant, míg Austinban rögtön a rajtnál ütközött Carlos Sainzcal, ráadásul érintett volt a silverstone-i startbalesetben is. A Mercedes-pilóta szerint ez részben annak volt köszönhető, hogy néha túlságosan is akart valamit, de a fentebb említett új helyzet is belejátszott a hibákba:

„Úgy gondolom, ez végső soron a tapasztalaton múlik. Tudom, hogy ebben a sportban el lehet érni egy bizonyos szintet abban, mennyire keményen próbálkozol. Lehet, hogy dühből akarod vezetni az autót, de olykor nem az a leggyorsabb módja. Ahogy mondtam, ez a tapasztalatra vezethető vissza.”

„Mindig tudtam, hogy ha 99 százalékon vezetsz, azzal több teljesítményt tudsz kinyerni, mint ha 101 százalékon mennél. 101 százaléknál már átestél a ló túloldalára, elveszíted az irányítást az autó felett vagy akár össze is töröd, míg 99 százaléknál talán egy századmásodpercet hagysz benne. Száz százalékon akarsz menni, de néha ez átcsúszik 101 százalékba, és ez is a tapasztalaton múlik.”

„Mexikóban a pole-ért hajtó körömben hibáztam, utána pedig keményebben próbálkoztam, hogy visszanyerjem azt az időt. Elkerülhetetlen volt, hogy elrontsam azt a körömet, mert már eleve a lehető leggyorsabban mentem. Austinban nem feltétlenül arról volt szó, hogy túlságosan akartam, inkább csak balszerencsés eset volt, egy rossz helyzetfelismerés. Én már bementem a kanyarba, számítottam rá, hogy Carlos külső íven támadni fog, alám is vágott, de akkor már késő volt.”

„De ismétlem: próbálom a határokat feszegetni, és oda tudok visszatérni, hogy félig újoncnak éreztem magam, hiszen először szerepeltem az élmezőnyben. Teljesen más történet, mint amikor a mezőny hátulján szerepelsz. Teljesen másképp közelíted meg az 1-es kanyart, amikor csak néhány autó van előtted, nem pedig 15 autó és az azzal járó harmonika-effektus. Sokkal több a felkavart levegő is 15 autó mögött, mint három mögött. Három évig versenyeztem a mezőny végén, csak 20 versenyt teljesítettem az élbolyban.”