A svájci születésű olasz mérnök, Mattia Binotto az egyetem elvégzése után, 26 esztendősen, 1995-ben csatlakozott a Scuderia Ferrari F1-es motorrészlegéhez, ott dolgozott a Schumacher-korszak nagy sikerei során, de igazi előléptetést csak 2013-ban kapott: akkor nevezték ki a motorrészleg vezetőjének. 2016-ban, James Allison Mercedeshez távozásakor kapta meg a technikai igazgatói pozíciót, majd 2018-ban jött el az ő ideje. Az újabb eredménytelen szezon során Sergio Marchionne elnökkel (állítólag) megegyezett arról, hogy 2019-től átveszi a csapatvezetői szerepkört Maurizio Arrivabenétől, a Ferrarinál pedig az ő felelőssége lesz egy újabb változás és átszervezés levezénylése, egyúttal a csapat sikeressé tétele – ahogy persze ugyanezt a feladatot kapták meg az elődei, köztük Arrivabene is.
Közben viszont Marchionne elhunyt, a helyére John Elkann és Louis Camilleri lépett, akiken Binotto kőkeményen behajtotta a korábbi elnök ígéretét, és kiharcolta magának, hogy csapatfőnök lehessen – fontos hangsúlyozni, hogy nem „rakták” erre a posztra, ő maga akarta mindennél jobban a pozíciót. Marchionne már nem bízott Arrivabenében annak idején, Binotto viszont Elkann elismerését, bizalmát és úgy alapvetően a szimpátiáját nem tudta kiharcolni – az elnök szinte sosem támogatta őt sem nyilvánosan, sem (a hírek szerint) szűkebb körökben.
Az átszervezések meg is indultak, Arrivabenével kézen fogva kellett távoznia Kimi Raikkönennek, megérkezett Charles Leclerc, az autót pedig el is kezdték rászabni, egyúttal az addigi vezérpilóta, Sebastian Vettel teljességgel háttérbe szorult. A 2019-es év azonban mégsem a sikerekről szólt: részeredmények ugyan voltak, de a Mercedeshez semmivel sem kerültek közelebb, mint előtte, sőt.
Az idény utolsó szakaszában pedig elérte őket a motorbotrány, ugyan az FIA-val kötött titkos paktum miatt megmenekültek a nyilvános megaláztatástól és beismeréstől, de az információk szerint megkerültek egy szabályt a motorral (Binotto szakterülete), ami a riválisok (a pletykák szerint a Red Bull) közbenjárásával kiderült a szövetség számára, így Binotto első, csapatfőnökként eltöltött szezonja csalásvádakkal zárult.
Erre pedig ráment a következő két év is: a trükközés megszüntetése után harmatgyengévé vált a Ferrari-motor, ami miatt esélyük sem volt az élcsapatokkal harcolni, és már itt azt hangoztatta a szakvezető, hogy ők az új szabályrendszerre készülnek, arra összpontosítanak. Így kidobták a kukába 2020-at és 2021-et is azért, hogy felkészítsék a technikai csapatot, és rengeteg forrásukat a 2022-es nagy szabályváltoztatások meglovagolására használják. Ez lehetett volna az az év, amikor Binotto igazolja a Ferrari, a szurkolók és a nagyvilág felé is, hogy az általa kitalált projekt működik, és valóban képes győztes csapatot faragni ebből a brigádból.
2022 ennek megfelelően is indult, az idény első szakaszában jöttek a győzelmek és a pole-pozíciók, de nagyon hamar fel kellett ébredni az álomból: technikai hibák, vezetői hibák, banális stratégiai baklövések egész sorozata következett, majd az idény utolsó harmadára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlesztési versenyt is nagyon csúnyán elvesztette a csapat, hiszen a Red Bull állva hagyta, a Mercedes pedig utolérte őket. Az egyéni és a konstruktőri második hely ugyan meglett, de ki kell mondani: semmivel sincsenek előrébb, mint 2018-ban, amikor Binotto átvette a kormányrudat, egy szabálymegkerülés, két irdatlanul gyenge szezon és egy melléfogásoktól, hibáktól hangos idény a svájci-olasz mérlege.
Mondhatnánk, hogy de legalább letette egy új nagycsapat alapkövét, csak éppen erre jelenleg semmilyen bizonyíték nincs. Binotto folyamatosan hangoztatta, hogy a csapata rutintalan, fiatal, megújult, ebből viszont mindössze annyi látszott, hogy valóban katasztrofális dolgokat műveltek – bár tegyük hozzá, hogy ugyanez a csapat alkotta meg az idény elején legjobbnak számító autót is, de utána azt nem tudta menedzselni, fejleszteni, lendületben tartani. Ez viszont nem lehet más felelőssége, mint a csapatvezetőé, főleg úgy, hogy két évet áldoztak arra, hogy 2022-ben minden a helyére kerüljön – erre készültek, ez lett volna a nagy dobás, ami nagyon csúnya kapufával zárult.
Hogy a kirakatban lévő vezetők mögött valóban sok fiatal, tapasztalatlan szakember dolgozik most Maranellóban, azt Ferrari-berkekben jól értesültnek számító forrásaink megerősítették, ez azonban nem mentesítheti a rendszert megálmodó vezért. A Formula.hu azt is megtudta korábban, hogy Binotto annyira megszállottja lett a munkának, hogy egy lakrészt is kialakított magának a maranellói gyár épületében, hogy ne kelljen ingáznia – az akaratra nem lehetett panasz, viszont négy évvel a kinevezése után is sokkal inkább tűnik mérnöknek, mint karizmatikus, a problémákat át- és előre látó vezetőnek, ellentétben az olyan nehézsúlyú kollégáival, mint Christian Horner vagy Toto Wolff.
Érdekesség, hogy a távozását bejelentő közleményben a szokásoktól eltérően nem a márka elnöke, jelen esetben John Elkann kommentálta a hírt, hanem a vezérigazgató, Benedetto Vigna. Az olasz fizikus-üzletember tavaly ősz óta tölti be ezt a pozíciót a Ferrarinál (a lemondó Camillerit váltotta), ahol azonban F1-es kérdésekben – ellentétben például az elődjével – egészen a közelmúltig nem igazán nyilvánult meg. Vignáról november végén lehetett egyre többet hallani a közelgő csapatfőnökváltás kapcsán, olasz értesülések szerint egyre nagyobb szerepet szánt neki ebben a projektben Elkann.
Noha a kommüniké szerint Binotto december 31-ig tölti be a tisztségét, az olasz sajtó szerint a vezérigazgató egy-két hete már amolyan átmeneti csapatfőnökként funkcionál, és Elkann rá bízta az új vezető kiválasztását is. Erre tűzközeli források szerint az a magyarázat, hogy Elkannra ebben az időszakban komoly feladatot rótt a családja érdekeltségi körébe tartozó Juventus futballklub, ahol problémák egész garmadája miatt a hónap végén a teljes menedzsment lemondott.
Hogy ki jöhet Binotto helyére, az szintén érdekes kérdés, de úgy fest, hogy a fényre előlépő Vigna dönthet majd – mindenesetre az AFM értesülései szerint továbbra is Fred Vasseur a favorit. Állítólag a vezérkar kívánságlistáján szerepelt Andreas Seidl, aki nem kívánt távozni a McLarentől, de a hírek szerint a toppilótákéhoz hasonló javadalmazást ígérve megkörnyékezték a Red Bull főnökét, Christian Hornert is, aki ennek ellenére is nemet mondott az ajánlatra. Noha Abu Dhabiban, az évadzáró hétvégén többen már gratuláltak is az állítólagos új pozícióhoz Vasseurnek, a közlemény szerint majd csak 2023-ban véglegesítik azt, hogy ki veszi át Binotto megüresedett székét.
Binotto négy évet kapott a Ferraritól, de nem jött össze élete nagy álma – csapatfőnökként megbukott, ugyanakkor mérnökként, motorszakemberként sorban állnak érte a kérők. Több rivális csapat számára is érdekes lehet az ő szerződtetése, már csak a Scuderiáról meglévő hatalmas tudása és információáradata miatt is, de olasz források szerint az F1-be 2026-ban megérkező Audi is érdeklődik – az is elképzelhető, hogy a németek topmenedzsereként látjuk majd viszont.
Ami pedig a Ferrarit illeti: vissza a startra, ugyanúgy második helyezettként, a céljaikat el nem érve kezdhetnek új projektbe egy új vezetővel, akin ismét rajta lesz az az elképesztő teher, ami a mindenkori Ferrari-vezér vállát nyomja. Meg nem erősített információk szerint az új főnöknek olyan kérdésekkel is meg kell majd birkóznia, mint hogy megnevezi-e egyértelmű első pilótának a Scuderia gyémántját, Charles Leclerc-t…
