Két kimondott célja volt a nagy 2022-es technikai szabályváltozásoknak a Formula–1-ben. Egyrészt meg akarták kavarni az erőviszonyokat, ami a Ferrari feltámadása, a Mercedes küszködése és a középmezőny folyamatosan változó sorrendje alapján kijelenthető, hogy sikerült is. Másrészt azt akarták elérni, hogy az eltérő filozófia mentén tervezett versenyautókkal könnyebbé váljon egymás követése, s ezáltal végső soron az előzések kivitelezése a futamokon. Ezt nyilván nehezebb objektíven megítélni, de az első nagydíjak tanúsága szerint azzal, hogy a ’ground effect’ autók más módon termelik a leszorítóerő jelentős részét, mint azt az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, s ezáltal az autók mögött felkavart levegő szerepe is csökkent, valóban kisebb problémákba ütközik közel maradni egy riválishoz. A versenyzők véleménye szerint ezzel önmagukban az előzések még nem feltétlenül váltak egyszerűbbé, és az első futamokon az is világosan kiderült, hogy az továbbra is csak álom, hogy ki lehessen vezetni a DRS-t: az állítható hátsó szárny nyitása nélkül még mindig nehéz sikeres manővereket bemutatni.
A változás ugyanakkor közvetve is hatott a futamok képére. Ha megvizsgáljuk a 2022-es esztendő első versenyeit, feltűnő lehet, hogy sokszor nem az ért célba elsőként, aki a rajt után vezetett, s az első helyét még csak nem is a bokszkiállások során veszítette el. Dzsiddában, az imolai sprinten és Miamiban Max Verstappen egyaránt a verseny során vadászta le Charles Leclerc-t az élen – előbbi két esetben a futam hajrájában, utóbbinál már a nagydíj első fázisában –, de volt ütésváltás a két fő vb-aspiráns között a szezonnyitó Bahreini Nagydíjon, valamint történt előzés az első helyért Barcelonában is Leclerc kiesése után. Az egyetlen kivételt az Ausztrál Nagydíj jelentette az első hat fordulóból, ahol Leclerc vezetése csak a biztonsági autós újraindításnál forgott veszélyben néhány másodpercig.
De vajon minek köszönhető az, hogy az éllovas versenyzők már korántsem érezhetik annyira irányításuk alatt a futamokat, mint az a korábbi esztendők során jellemző volt? Ezt járta körül írásában Jonathan Noble, az Autosport szakírója, aki rávilágított: bizony ez is az új autóknak köszönhető. Mint említettük, a versenygépek mögötti turbulencia már nem okoz akkora problémát a hátul haladó autó számára, amely ezáltal sokkal kevésbé csúszkál, ha közel ér az előtte lévő autóhoz (értelemszerűen ez a kisebb leszorítóerő-veszteség járul hozzá a könnyebb követéshez is).
Mint arra Mario Isola, a Pirelli F1-es főnöke is rámutatott: mindez pedig azt eredményezi, hogy az abroncsok is kisebb terhelésnek vannak kitéve, ha valaki egy rivális szélárnyékában halad. A korábbi évek során gyakran láthattuk azt, hogy egy versenyző szándékosan inkább lemaradt az ellenfeléről, hogy óvja a gumikat, s inkább majd a kerékcsere során próbált meg elévágni, mivel ha közel ért az előtte haladóhoz, az tapadásvesztéssel, csúszkálással és végső soron az abroncsok elkoptatásával járt. Minden jel arra mutat, hogy a 2022-es autókkal sokkal kevésbé kell figyelni a gumik szélárnyékban való gyors elhasználódására.
Mindez viszont a pilóták részéről is egy teljesen más hozzáállást követel meg. Nézzük csak meg az említett Miami Nagydíjat! Az előző idényekben alighanem azt láthattuk volna Verstappentől, hogy az amúgy nem túl jelentős tempóelőnyét a bokszkiállásoknál történő elévágással vagy a futam későbbi fázisában egy némileg eltérő taktikából adódó frissebb gumikat kihasználva próbálja meg érvényre juttatni Leclerc-rel szemben. A regnáló világbajnok azonban nem így tett: a starttól kezdve árnyékként követte a ferraris monacóit (ahogy egyébként ugyanez volt a helyzet az imolai sprinten is, csak ott értelemszerűen más opciója nem is igen lett volna az előbbre kerülésre), egyáltalán nem szakadt le ellenfeléről, mivel a gumikra nem kellett olyan mértékben figyelnie, mint a korábbi években. Amikor pedig visszakapaszkodott DRS-távolságon belülre, kíméletlenül kihasználta a Red Bull végsebességbeli előnyét, és elment Leclerc mellett.
A jelenség nyilván tetten érhető a középmezőnyben is, de értelemszerűen a vezetésért zajló csatában a leglátványosabb. A start után az élre álló versenyző az eddiginél is kevésbé támaszkodhat a pályán elfoglalt pozíciójából származó előnyére: a stratégiai húzások mellett immár „erőből” is könnyebbé vált az előzés. Ez azt is jelenti, hogy azok a csapatok, amelyek inkább egy körön jók, nem pedig hosszabb távon, még kevésbé tudják ezt kamatoztatni, mint eddig: sokkal hangsúlyosabbá vált, hogy egy autó a versenytávon bizonyuljon a leggyorsabbnak, hiszen a pilóta ezt könnyebben tudja érvényre juttatni – leszámítva persze az olyan, előzésre kevésbé alkalmas helyszíneket, mint például Monaco. Az évad első negyedében többször épp ez volt a veszte egyébként a Ferrarinak is a Red Bull ellen: hiába volt jobb az időmérőn az F1-75-ös, ha a vasárnapi távot az RB18-assal gyorsabban lehetett teljesíteni, s ezt Verstappen az említett esetekben rendre ki is használta.
Fontos azért kiemelni, hogy önmagában az új szabályok szerint épített 2022-es versenygépek még kevesek lettek volna a változáshoz. Ahogy azt említettük, a DRS még mindig nélkülözhetetlennek tűnik, bármennyire is hat még bő tíz évvel a bevezetése után is túl művinek a jelenléte a Formula–1-ben. Az állíthatóA nyitható hátsó szárnynak köszönhetően már az előző években is egyértelműen kirajzolódott a tendencia, hogy az elöl haladó sokkal kevésbé lehet biztos abban, hogy meg is tudja őrizni a pályapozícióját a támadó féllel szemben, eddig azonban rendszerint jelentős gumi- vagy alaptempóbeli különbség szükségeltetett egy sikeres előzéshez. Ami változás idén, hogy pusztán nyers tempóból is könnyebbé vált elkapni az ellenfeleket.
Túlzás lenne tehát azt állítani, hogy az új szabályrendszer egy csapásra megoldotta az F1 összes gondját-baját, de az mindenképp kijelenthető, hogy némileg megváltozott a versenyek és a párharcok dinamikája – méghozzá egyértelműen pozitív irányba. Lehetővé vált, hogy többször alakuljanak ki párharcok a pályán, akár az élen is, ahogy azt Verstappen és Leclerc esetén láthattuk. Korai még persze végleges következtetéseket levonni, de nagyon úgy tűnik, hogy a 2022-es autókkal valóban egy lépést tett a jó irányba a Formula–1.
