Azt már évek óta sejtjük, hogy a mostani fiatal generáció az F1 történetének egyik legerősebbjének számít, már ami a tehetséget és a kiemelendő pilóták számát illeti. Voltak már olyan erős évek, amikor egymás után jöttek a később nagy karriert befutó klasszisok: 1991–1993 között debütált például Michael Schumacher, Mika Hakkinen, Alex Zanardi, Damon Hill, Rubens Barrichello és Eddie Irvine is, majd egy „üresjáratot” követően egy évtizeddel később érkezett Fernando Alonso, Kimi Raikkönen, Jenson Button, Felipe Massa, Juan Pablo Montoya, Mark Webber és Nick Heidfeld, hogy aztán őket a 2007 környéki generáció kövesse Lewis Hamiltonnal, Sebastian Vettellel, Nico Rosberggel vagy Robert Kubicával.
Ez, a 2007–2008 körüli széria viszont egészen tavaly decemberig az utolsó olyannak bizonyult, amely világbajnokot vagy érdemi vb-esélyest adott: a 2010-es évek első felében érkezők közül Sergio Perez, Valtteri Bottas vagy Daniel Ricciardo is túl van már a zeniten, és vagy letudta pályafutása nagy esélyét, vagy egyértelmű másodhegedűsként szerepel – Nico Hülkenberg, Romain Grosjean vagy Kevin Magnussen pedig már ki is került a képből. Az említett 2000–2002 körüli generációból Alonso azért hírmondónak „visszatért” még, a 2007–2008-asok közül a bemutatkozásuk óta eltelt szűk másfél évtized jelentős részét kisajátító és tizenegy vb-címet nyerő Hamilton–Vettel páros tagja a mezőnynek, mára viszont odáig jutott a száguldó cirkusz, hogy szinte minden csapatnál megtörtént az őrségváltás és a kiemelten tehetséges generáció egy tagja viszi a prímet.
2015-től „szivárgott be” a rajtrácsra az a korosztály, amely talán minden korábbinál tehetségesebbnek tűnt és megkezdte a hatalomátvételt. Abban a szezonban érkezett Max Verstappen és Carlos Sainz, 2016-ban Esteban Ocon, 2017-ben Pierre Gasly, 2018-ban Charles Leclerc, 2019-ben pedig George Russell, Lando Norris és Alexander Albon. Közben a generáció olyan tagjait veszítettük el, mint Stoffel Vandoorne, Antonio Giovinazzi vagy Pascal Wehrlein, és akkor a nagy lehetőséget (topcsapatnál) egyelőre nem kapó Lance Strollt már csak zárójelben soroljuk a kiemelt versenyzői közé.
És hogy mit is jelent a hatalomátvétel? Verstappen előbb Ricciardót „űzte el” a mindig bajnoki álmokat dédelgető Red Bulltól, majd maga köré építette és a csúcsra juttatta csapatát, Leclerc villámgyorsan megfosztotta státuszától a Ferrarinál Vettelt és leváltotta a négyszeres bajnokot a Scuderia vezéreként, Norris parádés teljesítménnyel lett a McLaren első számú versenyzője és semmisítette meg házon belül az előző generáció egyik kiemelkedő figuráját, Ricciardót, Russell pedig elérte, hogy a kedvéért az uralkodó Mercedes megbontsa a tökéletesen működő Hamilton–Bottas párost és rá építse a jövőjét már Hamilton visszavonulására is gondolva.
Vannak, akik már túl vannak egy-egy hullámvölgyön, Gasly egy komoly mélypont után építette újra magát és lett a mezőny egyik legmagasabban jegyzett versenyzője, aki sokak szerint 2021-ben a két vb-aspiráns mögötti legjobb egyéni produkciót nyújtotta, Sainz némi kerülő és több csapatváltás után csak elkezdett dobogókat gyűjtögetni, és úgy néz ki, hogy a Ferrarinál ő is topistállóhoz került (egyúttal elsőre legyőzte Leclerc-t…), Ocon átmenetileg az F1-ből is kikerült, de az Alpine-nál visszatért és 2021-ben megszerezte első győzelmét, Albon pedig szintén parkolópályára került, hogy 2022-től ő legyen az a pilóta, akire a Williams építhet.
Ebben a generációban egyrészt közös pont, hogy minden versenyző már valamilyen utánpótlás-program terméke, a Mercedes, a Ferrari, a Red Bull vagy a McLaren segítségével jutott el oda, ahova a tehetsége alapján el kellett jutnia, másrészt az is közös, hogy iszonyatosan fiatalon debütálhatott az F1-ben. Úgy beszélünk generációváltásról, hogy Sainz 27, Gasly, Albon és Ocon 25, Verstappen és Leclerc 24, Russell 23, Norris pedig mindössze 22 éves, és ahogy az F1-ben vagy akár rengeteg más sportágban is látjuk, a karrierkeretek mindenhol kitolódnak – nem túlzás azt állítani, hogy közel tizenöt évük (!) lehetne még a koruk alapján F1-es autóban.
Ezt azért érdemes hozzátenni, mert ha érkezik egy hasonlóan ütős korosztály, akkor annak természetesen valahol helyet kell szorítani, illetve ez már az a generáció, amely minden előzőnél korábban került a csúcskategóriába – azt egyelőre csak találgathatjuk, hogy mikor jön el náluk a kiégés, mikor vesztenek a motivációjukból, de a súlypontok bizonyára máshol lesznek náluk, akik 18-20 éves koruktól kezdve évi 22-25 F1-es versenyhétvégén szerepelnek. Gondoljunk bele: Verstappen és Sainz már hét szezont lehúzott a száguldó cirkuszban, míg mondjuk Damon Hill egész F1-es pályafutása nyolc idényből állt, de abban az időben kilenc-tíz év után a legtöbben visszavonultak vagy kikoptak a sportágból akkor is, ha egyébként olyan sikeresek voltak, mint Jacques Villeneuve vagy a már említett Irvine.
Az viszont egyértelmű, hogy ez a generációváltás most, 2021 végén és a 2022-es szezonra fordulva megtörtént: újságunkban négy és fél éve, 2016 őszén írtunk arról, hogy a küszöbön áll vagy részben már a rajtrácson foglal helyet az a korosztály, akik talán minden korábbinál tehetségesebbek, és most jött el az a pont, amikor kijelenthetjük, hogy ők bizony átvették a hatalmat. Most már évek óta mondhatjuk, hogy a korábbi generációk becsületét egyedül Hamilton tartotta, ő volt az, aki a korral is egyre inkább dacolva még mindig a leggyorsabb, legjobb tudott lenni, miközben például a nála fél évvel fiatalabb Rosberg már rég hátat fordított a száguldó cirkusznak.
A britet követő generációról már szóltunk, gyakorlatilag azt a korosztályt is megrágta és kiköpte az F1-es csúcsharc, a Hamiltonnál szintén fiatalabb, de vele nagyjából egyszerre debütáló Vettelnél minden bizonnyal évek óta egy búcsúdalt látunk, csak a Mercedes szupersztárja gátolta meg már eddig is, hogy a fiatalok átvegyék a királyságot. 2021 viszont arról is szólt, hogy az F1 történetének legsikeresebb, már pályafutása végéhez közelítő klasszisát kihívta és végül minden idők egyik legemlékezetesebb csatájában (hogy szerencsével vagy sem, azt most ne firtassuk) legyőzte – ezzel a fiatalok legérettebb, legkorábban topautóba ülő, legtapasztaltabbnak számító képviselője felülhetett az F1 trónjára.
A teljes cikk az Autósport és Formula Magazin legfrissebb, februári számában olvasható. A lap megvásárolható az újságárusoknál, előfizethető a Formula.hu weboldalán, digitális formában is előfizethető erre a linkre kattintva, de a laptapir.hu-n keresztül is olvasható, szintén előfizetés után.
