Borsos Vanda története roppant inspiráló: a húszas évei elején járó ifjú hölgy a Red Bull magyar leányvállalat munkatársaként került kapcsolatba a márka F1-es istállóival, s nem rettent meg a lehetőségtől. Vállalta a kihívást és csatlakozott ahhoz a részleghez, amely az energiaitalosok versenycsapatainak vendégeiről gondoskodik: hostessként kezdett, majd a ranglétrát végigjárva a nemzetközi motorsport hospitalityért felelős menedzser kiemelt asszisztenseként zárta le karrierjének ezt a fejezetét.
A magyar hölgy az idei évtől új életet kezd, a sportmenedzsment világában próbál szerencsét, előtte azonban felidézte a benzingőzös évtized fontos momentumait és a megélt sok érdekességet is az Autósport és Formula Magazinnak.
Hogyan kezdődött ez a kaland az F1-ben?
2010-ben kerültem kapcsolatba a Red Bull hazai képviseletével, mert egy ismerősöm ott dolgozott és gyakran mondogatta, hogy nekem is meg kellene próbálnom ott elhelyezkedni, mert jó helyem lenne és illenék is abba a közegbe. Rájöttem, hogy ez nekem tetszik és jelentkeztem, de első körben nem, csak második próbálkozásra vettek fel. Eltöltöttem másfél évet a vállalat hazai képviseleténél, majd ennek köszönhetően 2011 nyarán, a motorhome-ban dolgozó kollektíva tagjaként besegíthettem az F1-es hospitality-csapatnak a Magyar Nagydíj idején. Elégedettek voltak velem, így megkérdezték, hogy lenne-e kedvem több versenyen dolgozni vagy akár egy teljes szezont végigcsinálni. Néhány e-mail és egy személyes egyeztetés után 2012 januárjában megállapodtunk, hogy egész évre csatlakozom hozzájuk. Akkor még nem gondoltam, hogy ezzel a következő tíz évemről döntöttem…
Hostessként kezdtél, majd a nemzetközi motorsport-hospitality részleg vezetőjének első számú asszisztenseként „szereltél le” a Red Bulltól. Ezek szerint értékelték a jól elvégzett munkát!
Igen, az F1 olyan közeg, ahol ha jól dolgozol, van esélyed az előrelépésre. Az első néhány évben külsősként dolgoztam, de a teljesítményem alapján kínálkozott lehetőségem arra, hogy a Red Bull hivatalos alkalmazottjaként legyek a csapat tagja. A lépcsőfokokat jól szemlélteti az a tény is, hogy az évek alatt három vagy még több névjegykártyám volt, a változó titulusok miatt.
Mennyire volt megterhelő ez a tíz év, mennyire vett ki sokat belőled?
Az első három-négy évben nagyon motivált, hogy eljuthatok a világ addig elérhetetlennek hitt helyeire, ráadásul mindenütt ötcsillagos ellátásban volt részünk. Huszonegynéhány évesen ez óriási dolog, komoly motiváció és emellett nem is tűnt megterhelőnek a tisztességesen, jó hangulatban elvégzett munka. Úgy az ötödik-hatodik év tájékán kezdtem azt érezni, hogy ez fáraszt és sokat kivesz az emberből, pláne, hogy már az utazási élmény sem volt olyan nagy, hiszen ami az első néhány alkalommal még különleges, az hatodszor, hetedszer annyira már nem az. Kiváltképp úgy, hogy a munka nem lett kevesebb és a szabadidő sem lett több. Közben persze szaladnak az évek, az ember gondolkodása is változik. Egyébként én picit úgy érzem, hogy hibernálódtam abban a közegben. Van egy mondás, amely szerint az F1-ben egy év alatt öt évet lehet öregedni, jómagam viszont mégis úgy érzem, mintha most jöttem volna ki a főiskoláról.
Sok energiát fektettél ebbe, nyilván sok áldozatot is hoztál, de sokat is kaptál. Ha megvonod az elmúlt évtized mérlegét, mit mondasz: megérte?
Gondolkodnom sem kell ezen, ugyanis nekem olyat adott az életre ez a tíz év, bármi is jön ezután, aminél többet, jobbat vagy különlegesebbet nem is kívánhattam volna magamnak. Magam döntöttem úgy, hogy távozom, de a Red Bull legnagyobb vezetőitől kaptam elismerő szavakat, akik ráadásul azt mondták, hogy bármikor visszamehetek. Túlzás nélkül állítom, hogy egy második családot kaptam ettől a kalandtól.
Mennyire családias a versenyistálló közege? Egyáltalán: mitől ennyire egyedi a légkör a Red Bullnál?
Az egyik legfontosabb a csapatszellem, hiszen egy teljesítményről szóló sportban kell igazi csapatként helytállni. Ha nyerünk, együtt nyerünk, ha veszítünk, együtt veszítünk. Lehet, hogy ez a mondás nagyon elcsépeltnek hat, de ez tényleg így van. Rengeteg megpróbáltatás van egy szezon során, amit együtt kell végigcsinálnunk, pláne a szezon második felében, amikor távoli futamokra kell utazni és jetlag is van. Olyankor könnyű egymással vitába keveredni, egymáson levezetni a feszültséget, de mégis együtt vagyunk és együtt örülünk, tombolunk a végén is. Ez így van egy családban is, és ez teszi igazán családdá a csapatot is. Egy-egy jobb eredménynél vagy a szezonzárókon lehet igazán érezni az összetartozást, azt, hogy amit elértünk, azt együtt értük el. Ugyan mi a hospitality-csapathoz tartozunk, a háttérből segítjük az istállót, de mindenki tisztában van azzal, hogy részei vagyunk a nagy egésznek, és ennek a területnek a munkája is benne van az eredményeinkben. Az, hogy sokat vagyunk távol, messze a családunktól, megedzi a kapcsolatokat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy bármi van, csak egymásra számíthatunk. A Red Bull esetében érdekes volt az is, hogy például a Red Bull Racingnél a britek, az AlphaTaurinál az olaszok, míg az anyavállalatnál az osztrákok vannak többségben, s bár a népek, kultúrák között mindig vannak szakadékok, ez ebben a közegben összemosódik és eltűnnek a különbségek.
Mateschitz, Horner, Marko, Newey, Wheatley… Mindannyian olyan emberek, akiket az F1 legendái közé lehet sorolni. Közöttük élted a mindennapjaidat, milyen fickók ők a te szemszögedből?
Mindannyian teljesen más karakterek. Komoly munkát végeznek, kőkemény bizniszt bonyolítanak minden pillanatban, így számukra felüdülés, hogy mosolygós, pozitív energiát árasztó nők is mozognak körülöttük a csapatban. Doktor Marko például szigorú ember, de velünk mindig igyekezett vicces lenni, például az egyik Magyar Nagydíj előtt azt kérte tőlem, járjak esőtáncot, mert a csapatnak szüksége lenne az égi áldásra. Hornernek is minden reggel van egy kedves szava, vicces beszólása hozzánk. Maximálisan közvetlenek és mindig éreztetik, hogy számíthatunk rájuk. Ott van például Adrian Newey, akiről mindenki tudja, hogy egy igazi zseni, s bár lehet, hogy kívülről kissé ridegnek tűnik, de valójában egy igazi, melegszívű, kedves és közvetlen úr, akivel mindig csodás volt beszélgetni. Lehet, hogy a sajtóban óriási hírük van, de a csapaton belül más a helyzet, mindenki tiszteli a másikat. Nagy emberek, a sportág legendái, de ott, abban a közegben olyanok, mint például – elnézést a hasonlatért – egy kistelepülésen a polgármester. A polgármester mindenütt nagy ember, akit mindenki ismer és tisztel, mégis beszélget mindenkivel.
Ki a polgármester a Red Bullnál?
Nos, ez egy jó kérdés! Doktor Marko és Horner a két nagyfőnök, ők ketten szinte elválaszthatatlanok, mindig együtt mozognak, minden fontos meetingre együtt mennek, mindent együtt csinálnak. A csapat operatív része számára a sportigazgató, Jonathan Wheatley a főnök, aki szintén egy különleges egyéniség.
Mi úgy gondoljuk, hogy Wheatley a Red Bull egyik jolly jokere, azonban róla a közönség kevesebbet tud, mint a többi vezetőről. Mitől különleges egyéniség?
Nagyon kedves, de mégis megosztó, kemény ember. Régen benne van a szakmában, így mindenki elismeri. Nem véletlenül jutott ilyen magasra, a lojalitása mellett ehhez a kiemelkedő szakmai munkája kellett. Sokat követel sajátos stílusban, ami nem mindenkinek tetszik, de mégis mindenki elfogadja, és soha senki nem kérdőjelezi meg a döntéseit.
Sok nagy pilótával volt alkalmad együtt dolgozni, de volt-e kedvenced?
Nem is lehet kérdéses, hogy Ricciardo! Szerintem mindenki imádja, aki megfordult már a környezetében. Roppant pozitív személyiség, közvetlen, ráadásul csak ilyen emberek vannak körülötte, és a családja is ilyen. A szülők is nagyon jó fejek, előfordult például olyan is, hogy összefutottunk velük valahol a városban, amikor épp elment lazítani a csapatunk. Üdvözöltek bennünket, kedvesek voltak, majd a végén megtudtuk, hogy sutyiban kifizették a társaság teljes számláját. Maga Ricciardo tényleg olyan, mint egy napsugár, aki bárkit képes jókedvre deríteni, még akkor is, ha neki nem épp a legjobb napja van.
Ha Ricciardo a top, ki volt a legkellemetlenebb?
Kellemetlen nem igazán volt, inkább problémásabbak. Gasly például, aki néha kedves volt, de túl sokat nem kommunikált velünk. Idén Perezt is érdekesnek láttam. Érződik, hogy régi motoros a szakmában, megvannak a maga bevált kis szokásai, amihez nekünk az elején nem volt könnyű hozzászokni, és neki sem volt könnyű elfogadni a mi munkamorálunkat. Kis túlzással egy igazi mexikói herceg, aki jó fej, megcsinálja, amit kell, de a versenyzés az, ami igazán érdekli, nem pedig a PR és a többi dolog, ami a versenyzéssel együtt jár.
Mi a helyzet Max Verstappennel? A közvetlen környezetében mozogtál attól kezdve, hogy belépett az F1 kapuján, egészen addig, amíg tavaly elfoglalta a trónt. Milyen ember az új világbajnok?
Roppant érdekes karakter, aki az első pillanattól kezdve egy hidegvérű, abszolút koncentrált versenyző. Nagyon kedves, mindenkihez van egy emberi gesztusa, de mindig, minden pillanatban érzed rajta, hogy csakis egyetlen dolog érdekli igazán, ez pedig a teljesítménye. Az abszolút profizmus árad belőle, és ugyanez igaz a közvetlen környezetére is. Bár szinte gyerek volt még, amikor kezdett, soha, a legelején sem láttunk rajta olyat, hogy akárcsak egy pillanatra is hullámvölgybe került volna. Amikor lehetősége nyílt kikapcsolódni, lógott a telefonján vagy videójátékozott, de amikor munka volt, edzés, időmérő, verseny vagy sajtótájékoztató, mindig maximális erőbedobással, szinte érzelmek nélkül, profin tette a dolgát. Szerintem most, Abu Dhabiban láttunk először érzelmeket rajta, amikor robbant a bomba és a világbajnokságot megnyerve révbe ért. Hihetetlen érzés volt azt látni, hogy beteljesedett a sokévnyi áldozatos, professzionálisan elvégzett munkája. Előbb egy gyerek, aztán egy tini srác volt, akit én magam ott, azon a napon láttam először igazán felnőttnek.
Az interjú teljes változata, benne érdekes történetekkel a Red Bull projektjének főszereplőiről az Autósport és Formula Magazin most megjelent februári számában olvasható. A lap megvásárolható az újságárusoknál, előfizethető a Formula.hu weboldalán, digitális formában is előfizethető erre a linkre kattintva, de a laptapir.hu-n keresztül is olvasható, szintén előfizetés után.
