Közelmúltbeli trendek
Azon nem kell vitatkoznunk, hogy ahogyan 2014 óta minden évben, úgy idén is Lewis Hamilton a bajnoki cím fő várományosa – még ha az elmúlt hat év során egyszer meg is történt, hogy nem ő, hanem csapattársa, Nico Rosberg kaparintotta meg a trófeát. Amióta azonban Valtteri Bottas az új csapattárs, a Mercedesen belül kisebb ellenállással néz szembe, ráadásul az elmúlt években a Ferrari ígéretesnek tűnő támadásai a végére kifulladtak, idén pedig a legközelebbi üldöző Red Bull sem tudja folyamatosan hozni a szintjüket.
Bár visszagondolva talán úgy érződhet, hogy Rosberg visszavonulása óta Hamilton utcahosszal nyeri a bajnoki címeket, valójában az elmúlt mindhárom évben csak két futammal a szezon vége előtt tett szert behozhatatlan pontelőnyre. Méghozzá úgy, hogy a szezonok azon pontján, amelyen jelenleg állunk, vagyis hét futammal a vége előtt nagyon eltérő helyzetben volt a tabellán: 2017-ben 3, 2018-ban 30, 2019-ben pedig 63 pont előnye volt a második helyezettel szemben ilyenkor. Ehhez képest most 44-gyel vezet Bottas előtt, ami persze jó átlag ahhoz, hogy idén is folytatódhasson a trend, és két futammal a vége előtt, a Bahreini Nagydíjon biztosítsa be magának a beérhetetlen 52 pontos előnyt, és ezzel a Michael Schumacher szintjét jelentő hetedik világbajnoki címet.
Történelmi trendek
A néző mindig azt reméli, hogy a bajnoki csata a legutolsó futamig eltart, és kissé csalódottan tekint vissza a szezonra, ha ez nem így történik, ám az F1-történelem során a szezonok többségében bizony idő előtt eldőlt a bajnoki cím. És bár talán meglepően hangzik, de a jelenlegi korszak sem kirívóan unalmas ebből a szempontból – köszönhetően persze nagyrészt annak, hogy Rosberg kétszer is elhúzta a harcot az utolsó futamig.
Évtizedeként többnyire négy-öt évben fordult elő, hogy még a szezonzárón is nyitott volt a harc, a 2011 óta tartó jelenlegiben pedig eddig háromszor volt erre példa (2012, 2014, 2016), de élt már meg ennél kiábrándítóbb évtizedet is az F1-es rajongó, hiszen 1971 és 1980 között csak kétszer húzódott el a döntés a legvégsőkig.
Ha eltekintünk a mindenkori erőviszonyoktól és csak a számokon keresztül közelítjük meg a kérdést, azt találjuk, hogy az eddigi 70 F1-es szezonból 29 esetében, azaz 41,4%-ban tolódott ki az egyéni döntő az utolsó futamig. Hamiltonnak, ha minden a lehető legkedvezőbben alakul számára a továbbiakban (ő mindig nyer, Bottas egyszer sem szerez pontot), matematikailag leghamarabb négy futammal a vége előtt, az Emilia-Romagna-i Nagydíj után lehet esélye bebiztosítani a hetedik bajnoki címét, de azért minden bizonnyal ennél szövevényesebb lesz a pontosztozkodás.
Az alábbi diagramm azt mutatja be, az eddigi F1-es szezonok hány százaléka zárult nulla, egy, kettő, három, illetve négy vagy több tét nélküli futammal.
A – nem is annyira – szélsőséges körülmények
A technikai sportokban jól tudjuk, hogy semmit nem szabad készpénznek venni, hiszen rengeteg változó befolyásolhatja az egyértelműnek tűnő végkimeneteleket is. Napjainkban persze a sport műszaki oldalának fejlődésével már ritkán fordul elő, hogy egy versenyző sérülése vagy az autó sorozatos megbízhatatlansága húzzon ki valakit a bajnoki versenyfutásból – előbbire Michael Schumacher 1999-es lábtörése az utolsó példa, míg a technikai balszerencsét nehezebb konkretizálni, noha Hamilton 2016-ban egyetlen, sepangi motorhibájának tulajdonította a cím elvesztését.
Idén azonban más bajnokságalakító tényezők is olyan valószínűséggel bírnak, hogy azokat már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Élő példát láthattunk már rá Sergio Perez által, hogy 2020-ban a koronavírus-fertőzés is bárkit kihúzhat a számításból néhány futamra, Hamiltonra pedig egy másik valós veszély is leselkedik: Szocsiban visszavonták ugyan a kiosztott két büntetőpontját, viszont ettől még nincs ki a vízből a brit. Továbbra is négy büntetőpontra van az egyfutamos eltiltástól, amelyeket két kisebb vétséggel is összeszedhet – és a Török Nagydíj végéig, vagyis további négy versenyhétvégéig nem fog elévülni egyetlen korábbi pontja sem, így addig fokozottan kell figyelnie minden megmozdulására a pályán. Mondanunk sem kell, mekkora hírveréssel, felfordulással járna a Formula-1-ben, ha a szezon hajrájában a bajnokság fő esélyese lenne az első pilóta a királykategóriában, akit a büntetőpontok miatt eltiltanak egy versenyre – és ez is nagy lehetőséget adna a riválisoknak a felzárkózásra. 
Mi a helyzet a konstruktőrökkel?
A „másik” világbajnokság, amire jóval kisebb figyelem hárul, főleg mostanában, amikor nem is kérdés, hogy az erőfölényben lévő Mercedesé lesz, általában még hamarabb, mint az egyéni cím. Ráadásul 2008 óta nem fordult elő, hogy két különböző istállóhoz kerüljön az egyéni és a konstruktőri trófea (bár az 1959 és 1973 közötti 14 évben volt egy ennél hosszabb sorozat), és ez volt az utolsó olyan év is, amikor a szezon utolsó futamán dőlt el, ki lesz az év legjobb csapata (ez viszont rekordhosszú periódus). Amióta a Mercedes hatalomra lépett, mindig 3-4 versennyel a vége előtt eldőlt már a címük, kivéve 2018-ban, amikor a Ferrari egészen az utolsó előtti fordulóig őrizte a beérhető távolságot. Viszont 2020-ban, amikor a legközelebbi üldöző, a Red Bull is általában csak egy autóval tud a dobogós helyekért harcolni, minden bizonnyal az egyik simább konstruktőri évét tapossa a Mercedes – zsinórban hetedik címük pedig rekord lesz, megelőzve a Ferrari sorozatát az ezredforduló környékéről.
