Hétfőn – a csapatok sorában harmadikként – megmutatta 2018-as autóját a Red Bull is. A legnagyobb figyelmet persze az autó rendhagyó festése kapta, a hagyományos színek helyett ugyanis a modell fekete, kék és fehér köntöst visel, legalábbis ideiglenesen. A tőle nem szokatlan fortéllyal a Red Bull alighanem azt akarta elérni, hogy elsősorban a kinézetről, ne az alatta meglapuló aerodinamikáról beszéljenek – ráadásul tényleges álcafestést adtak az RB14-re, amely a kényes elemeket is igyekszik elfedni.
Az Autosport lap szakértője, a Formula-1-ben korábban technikai igazgatóként dolgozó Gary Anderson azonban a külső mögé nézett, és technikai elemzésében kivesézte az autó sajátosságait. Megfigyelhető az RB14 tavaly is használt S-csatornája, amely az orr alatt kezdődik, kivezető nyílása pedig a 3-as rajtszámnál található. Továbbá a versenyzőt hűtő csatornát (amely persze az aerodinamikában is szerepet játszik) is változatlanul beépítették az autóba, ez az orr csúcsától nyílik.
Anderson szemében az autó legérdekesebb része a bargeboard, azaz az oldaldoboz előtt található légterelő. A fejlesztési versenynek köszönhetően ez a terület egyre összetettebbé válik, a Red Bullon egy három függőleges elemből álló belső, valamint egy négy függőleges elemből álló külső szekció látja el a bargeboard feladatát, mely az első gumik felől érkező turbulens levegő elterelése az oldaldoboztól és padlólemeztől.
Figyelemre érdemes, milyen szűkek az oldaldobozokon található légbeömlő nyílások, továbbá maga az oldaldoboz kis térfogata is: az autó ezen része lentről felfelé belső irányba ível. Ez a kialakítás a légáramlást az autó „kólásüveg” nevet viselő, szűk hátsó része felé tereli – ebben segít az oldaldobozok elején megfigyelhető vízszintes szárnyacska is.
A technikai szakértő rámutat, hogy a képek (nem véletlenül) az autó hátulját a diffúzorral, az egyik legfontosabb aerodinamikai alkatrésszel nem mutatták meg, ezt a területet titokban tartják az első tesztig.
A fentiek ellenére Anderson kiemelte, tavaly nem fogta el „hűha”-érzés a Red Bull láttán, és az idei konstrukciótól is többre számított. Az autó jól működő, kidolgozott csomagnak tűnik, ugyanakkor egyetlen újszerű, kiemelkedő innovációt sem látni rajta. Márpedig a Red Bull hagyományosan, már a világbajnoki években is a karosszériával kompenzálta a Renault motorjának hátrányait – az erőforrás ismét kérdéses pont, jelentős javulásra lesz szükség teljesítmény és megbízhatóság frontján is, ha az istálló azt akarja, idén legyen keresnivalója. Az eredményeket pedig az elejétől kezdve szállítaniuk kell, hiszen a 2017-es idény a műszaki problémák mellett a gyenge kezdeten úszott el.
