DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. május 1. szerda
F1

Hamilton titkos erősségét műszaki téren kell keresni

Az F1-es pilóták gyakran panaszkodnak arra, hogy takarékoskodniuk kell a nagydíjak során. Pedig többnyire éppen az a döntő, ki milyen érzékkel menedzseli a motort, fékeket, gumikat.

Lewis Hamilton egykörös tempójáról, nyers sebességéről, valamint 2017-ben jellemző összeszedettségéről sokat hallani: arról a műszaki jellegű készségről azonban, amely az F1-es pilóták sorából kiemeli, jóval ritkábban. A Mercedes motorrészlegének főnöke, Andy Cowell elmagyarázta, miért számít Hamilton erősségének a hajtáslánc menedzselése:

„Ez olyan adottság, mellyel egyes versenyzők rendelkeznek, mások pedig nem. Olyan, mint utcai autót vezetni: egyesek nem rendelkeznek műszaki érzékkel, mások igen. Ők a gyenge területek megértésével akarnak építkezni. Lewis mindig is érdeklődő volt, hogy mi van a motorban, most pedig az erőforrásban, ami sérülékeny, mit tehet ő, hogy ezen segítsen. Tanulni akar, aztán segíteni, ez pedig nagyon hasznos a mérnökök számára” – magyarázta Cowell a racer.com-nak.

A tavalyi szabályok szerint egy motornak öt nagydíjat kellett kibírnia, jövőre azonban ez a szám emelkedni fog, hiszen négy helyett csak három erőforrás-komponens (egyesekből csupán kettő) lesz felhasználható a szezon folyamán. Ezért hajthat 2018-ban az eddigieknél is nagyobb hasznot, ha egy versenyző behatóan ismeri a motor sajátosságait, ezt pedig fel tudja használni, hogy formálja vezetési stílusát.



Az időmérőn a feladat egyszerű, egy körön mindent beleadni. A futamon azonban a pilótának már tervezni, spórolni, beosztani kell (összefoglaló kifejezéssel erre hivatkoznak a szaknyelvben menedzselésként), hiszen a motort, fékeket, gumikat nem lehet a végletekig terhelni, az üzemanyag és visszaforgatott energia mennyisége is véges. A menedzselés legkézenfekvőbb módja a „lift and coast”, magyarra átültetve „elemelés és vitorlázás”, melynek lényege, hogy a versenyző a megszokott ponton fékez, de a gázt már hamarabb felengedi, így autója a féktáv előtti szakaszon csak gurul. Cowell elárulta: ez a vezetési mód számos versenyzőnek egyáltalán nem jön magától, mert ellenkezik berögzült reflexeikkel.

A versenyző feladata érzékeire és a mérnöki visszajelzésekre támaszkodva eldönteni, hogy a verseny melyik szakaszában hajthat a maximumon, és mikor kell spórolnia. A telemetriát elemezve a Mercedes szakemberei a bokszban sokkal több adatra támaszkodhatnak, mint Hamilton – az esetek többségében mégsem ők döntenek arról, milyen vezetési mód vagy beállítás juttatja el az autót a verseny végéig, hanem a pilóta:

„Van az időmérős motorfokozat, valamint pár mód, melyeket a versenyen használunk. Általában Lewis dönti el, mikor jött el az ideje lekapcsolni a módot. Ilyenkor mindig szorongás fog el minket, hogy mégis mi történt? De ő az egyedüli ember, aki a teljes autó teljesítményével tisztában van, mert egyedül ő ül benne. Mi a különböző rendszerek adatait figyeljük, ő viszont tudja, hogyan alakul a verseny, ő látja, maradt-e elég élet a gumikban, biztonságban van-e, azaz letekerheti a fokozatot” – magyarázta a motorszakember.

Az is előfordul, hogy a mérnöki stáb spórolásra utasítja Hamiltont, ő azonban ellentmond a kérésnek, mert úgy érzi, még nincs itt az ideje a takarékosabb üzemmódra váltásnak: „Ekkor azt mondja nekünk, adjuk meg a megcélzandó köridőt. Ilyenkor újra makroszinten tekint az autó egészére, nem úgy, mint mi, akik mikroszinten figyeljük a különböző aspektusokat, melyek összeadva adják ki az autó tempóját” – beszélt Cowell arról, hogy évek tapasztalatai alapján a Mercedes mérnökei megtanulták, adhatnak Hamilton szavára a menedzseléssel kapcsolatos kérdésekben.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: