1988 végén betiltották a turbómotorokat, ez megnyitotta a különböző gyártók számára a lehetőséget, hogy részt vegyenek a Formula-1-es körforgásban. Ismeretlen terület volt ez ’89 elején, nem nagyon lehetett tudni, hogy melyik erőforrás mennyire lesz versenyképes. Köztük volt a Lamborghini is, amelyet egy volt Ferrari mérnök tervei alapján készítettek el, V12-es, gyönyörű hangú motort varázsoltak, ami eleinte meglehetősen megbízhatatlanra sikeredett. Óriási sikereket sosem ért el végül, de komolyabb részeredményeknek azért örülhettek a Lamborghininél.
1989-ben a Larrousse istállóval kötött szerződést az olasz gyártó. Az erőforrás eleinte kimondottan megbízhatatlan volt, a futamok kevesebb, mint a felét fejezte be a csapat egyik autója is. Egyetlen pontocskára azért futotta, Philippe Alliot Jerezben hatodikként ért célba úgy, hogy egész hétvégén kiváló teljesítményt nyújtott. 1990-ben az év elején még gyengébben muzsikált a Larrousse-Lamborghini, utána azonban látványosan belelendült, Eric Bernard és Aguri Suzuki. Az úgynevezett kiscsapatok közül kiemelkedett a Larrousse, Bernard háromszor volt pontszerző, összesen öt egységet gyűjtve, Suzuki szintén háromszor került a legjobb hat közé, de ebből még egy dobogó is kisült Szuzukában (ez volt a Lamborghini egyetlen dobogója F1-es szerepvállalása során). Ebben a szezonban egy másik csapat is a Lamborghinivel szerződött, mégpedig a nagynevű Lotus, amely ekkor már sajnos leszálló ágban volt. Derek Warwick azért így is összelapátolt három pontot. Jóval több pont is fűződhetne a motorszállító neve mellé, de továbbra is gyakran gyötörték technikai hibák a Lotust és a Larrousse-t is.
1991-ben nagyobb terveket szőtt az olasz gyártó és saját csapatot indított a sorozatban, plusz motorszállítóként a Ligier partnere lett. Ebben az évben gyakorlatilag semmi sikere nem született a Lamborghininek, túl nagy falat volt az olaszoknak a saját csapat és a motorszállítás egy időben, egy pontot sem szereztek csapataik. A gyári istállóval Larini egy, a Ligier-vel Boutsen két hetedik helyig jutott, a technikai hibák száma továbbra is magas volt, bár a legkellemetlenebb az volt, hogy sokszor már az elő-kvalifikáción elvéreztek. A saját istállót ennek az évnek a végén vissza is léptették.
1992-ben ismét létrejött a Larrousse-Lamborghini házasság motorszállítóként, második csapatként pedig a Minardi lett a partnerük. Az erőforrás lassú volt és továbbra is megbízhatatlan, nyoma sem volt már a két évvel korábbi lendületnek. Egy pontot a Minardival Fittipaldi, egy másikat pedig Gachot a Larrousszal zsebelt be, de a futamok nagy részében az erőforrás nem tudta teljesíteni a versenytávot, ha egyáltalán túljutottak a kvalifikáción.
Utolsó szezonjuk az 1993-as lett. Az erőforrás valamivel megbízhatóbbá vált, de az egy csapatos (Larrousse) felállás sem hozott túl sok sikert. Comas egy, Alliot két pontocskát szerzett. Itt mérföldkőhöz érkezett a Lamborghini F1-es pályafutása. A McLaren keresett ugyanis motorszállítót a korábban kiváló Honda és a gyengébb Ford helyett és tesztelte is a Lamborghinit. Ayrton Senna nagyon megdicsérte az erőforrást, szerinte futamgyőzelmekre is képes lenne az autó ebben a felállásban. Végül Ron Dennis a Peugeot mellett tette le a voksát, a Lamborghini pedig teljesen eltűnt a Formula-1-ből, ennek immáron több, mint 23 éve. Vajon visszatér-e valaha még az F1-be az olasz márka?
