Egy minden csapatra kötelező érvényű költségvetési sapka bevezetése időről időre felmerül a Formula-1 berkeiben, noha általános vélekedés, hogy szinte lehetetlen lenne egy ilyet ellenőrizni és betarttatni a folyamatosan kiskapuk után kutató istállókkal. A kiadások visszafogásának legdrasztikusabb elméleti módja pedig sokaknál már első hallásra is kiveri a biztosítékot: amikor még 2009-ben először felmerült, hogy 40 millió fontban maximalizálnák minden csapat éves költségvetését, néhány nagyobb istálló, mint a Ferrari és a Renault kiszállással fenyegetőzött.
Nincs sok új a nap alatt, a Ferrari most, immár Sergio Marchionne elnöklése alatt sem tudna elképzelni egy ilyen forgatókönyvet. Az elnök felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt években bevezetett különféle megszorító intézkedések is mind hatástalanok voltak Maranello számára, ahol senkinek esze ágában sem volt spórolni.
„Mostanáig is számos korlátozást vezettek be a motorok eladásának költségeire és a szélcsatornák használati idejére, de ezek egyike sem bizonyult hatékonynak. Az a helyzet, hogy a Formula-1 egy drága sport” - idézi Marchionnét a Motorsport. „Részt vesznek benne olyan nagy gyártók, mint a Renault és a Mercedes, amelyek szélesebb skálán képesek fejleszteni, ez pedig tényleg veszélyesen megugraszthatja a költségeket. Elfogadom, hogy a csökkentésre kell törekednünk, de sok függ attól, hogy hogyan próbáljuk meg ezt elérni. A költségsapkában például nem hiszek. A nagyon szigorú korlátozásokkal az a fő baj, hogy végül mindannyiunknak csak nagyon szűk játéktere maradna az autó jobbá tételéhez.”
Az olasz szerint a Liberty Media ezirányú ötletei is eleve halálra vannak ítélve. „Szoktam régi számvetéseket nézegetni az elmúlt tíz évből vagy még régebbről, és azt látom, hogy a Ferrari sohasem fogta vissza magát, amikor a pénzköltésről volt szó. Azt persze utólag már nem tudom, hogy a pénzeket jól vagy rosszul hasznosították-e. Mindenesetre az biztos, hogy az FIA bármilyen költségcsökkentési próbálkozása ellenére a csapatok mindig találtak más módot arra, hogy elköltsék a pénzüket.”
„Ez pedig egy régi probléma, amivel mindenki szembesül, aki korlátokat próbál szabni: ha maradnak nyitott területek, akkor a kiadások oda fognak összpontosulni. Visszanézve az elmúlt négy-öt évünket, mi egyetlen eurót sem spóroltunk meg. Egyszerűen csak mindig átcsoportosítottuk az erőforrásainkat más területekre. A költségcsökkentés alapvetően tényleg egy nemes cél, csak éppen sohasem sikerül vele a szükséges eredményeket elérni.”
