A monzai pályán nagyon jól le lehetett mérni, hogy melyik Formula-1-es motor mennyire erős, hiszen a sok hosszú egyenes miatt a szárnybeállításokban nem volt jelentős különbség - a legendás aszfaltcsíkot nem véletlenül tartják tisztán erőpályának. A célegyenesben két helyen is mért adatokat az FIA, az egyik a rajt-célvonal, a másik pedig az a pont, ahol szerintük az autók elérték a csúcssebességüket - előbbinél még az utolsó kanyar kigyorsítása, az autó tapadása is számít, utóbbinál viszont már csak a nyers erő. A Honda véleménye egyértelmű...
A szövetség időmérős adatokat közölt (tehát mindenki használhatta a DRS-t és elméletileg senkit sem zavart lassabb autó), ám a listából valamiért kimaradt a két Toro Rosso, így azt nem láthatjuk, hogy számszerűen mennyire van elmaradva a 2015-ös Ferrari-motor. A célvonalnál Felipe Massa (Mercedes-motor) volt a leggyorsabb, minimálisan megelőzve Valtteri Bottast, Lewis Hamiltont és Nico Rosberget, ők 323 km/h feletti tempót mentek ezen a ponton - érdekes, hogy a 320-at rajtuk kívül csak a két Force India, valamint Kevin Magnussen érte el.
A nyolc Mercedes-motorból itt csak Esteban Ocon nem fért be a legjobb tízbe, de érdekesebben alakul a képlet, ha megnézzük, hogy a célvonaltól ki mennyit gyorsult még a végsebesség eléréséig. Itt a két Force India áll az élen (36,7 és 36,2 km/h), majd jön Grosjean az új Ferrarival és meglepetésre a két Honda - ugyan a célvonalnál Jenson Button még csak utolsó előtti volt, jól gyorsult az egyenesben a McLaren. A két Sauber megelőzi a két gyári Ferrarit, a négy Renault-nál pedig egyértelmű a lemaradás - a Verstappen-Palmer-Ricciardo hármasnál csak Nico Rosberg gyorsult kevesebbet és Kevin Magnussen is csak Lewis Hamiltont tudta megelőzni, mindenki más jobban gyorsult.
Igen, nem elírás, a két gyári Mercedes a sor végén található, de akad még egy érdekesség: a versenyen mért adatok alapján a Honda és Daniel Ricciardo gyorsult a legtöbbet a célegyenes és a végsebességmérő pont között...
