2013. december 29. Mintha megállt volna az idő. Az egy évvel korábban visszavonult hétszeres F1-es világbajnok addig boldogan élte a milliomos exsportolók boldog életét, amíg síelés közben egy alattomos kő útjába nem került a Francia-Alpokban. A kórházban eltöltött hosszú hetek után Michael Schumachert 2014 tavaszán hazaszállították genfi otthonába, amikor elkezdődött minden idők egyik legnagyobb titoktartási hadművelete.
Bár a sajtóorgánumok hol jobb, hol rosszabb színben tüntetik fel állapotát, és időről időre kerülnek ki ködösítő nyilatkozatok a menedzsment, valamint egykori barátok részéről - meg lehet említeni azt a frissen felkapott álhírt, melyet számtalan külföldi és magyar hírportál is újként tálalt az olvasók elé -, ki kell jelenteni: semmit sem tudunk Schumacher állapotáról.
Felmerül a kérdés: miért? A család rendre a privát szférára hivatkozik, amit akkor is kötelezőek vagyunk elfogadni, ha nem értünk vele egyet. Ő is emberből van, ezt pedig tiszteletben kell tartanunk. De miért gondolják azt, hogy azoknak a millióknak, akik támogatása hihetetlen erőt adott Schumachernek ahhoz, hogy a világ legjobbjai közé emelkedjen, semmi köze hozzá, hogy mi történik örökös bajnokukkal?
Az expilóta még karrierje után is az egyik legnépszerűbb pilótának számít: futamról futamra lehet vörösbe (vagy ezüstbe) öltözött és német zászlókat lobogtató rajongókat látni a pályák szélén - és nem, nem Sebastian Vettel szurkolótáboráról van szó. Világszerte működnek Michael Schumacher-fanklubok, egy olyan sportoló köré épülve, aki rengeteg embernek adott inspirációt pályafutása alatt - ők nem érdemelnek meg apró hírmorzsát?
És itt nem az olyan semmitmondó megszólalásokról van szó, mint hogy „Schumacher nem adja fel” és „nagyon erős” - ezt mindannyian tudjuk, hiszen számtalanszor bizonyította már karrierje során. Legyen bármi is a hétszeres világbajnok sorsa, egy biztos: addig a család és a menedzsment sem fog megszabadulni a pletykáktól, amíg hagyják a médiát szabadon csámcsogni az itt-ott elkapott interjúfoszlányokon.
