A közelmúltban – valójában több mint egy év eltelt azóta – nagy visszhangot kapott a korábban Formula-1-ben is szerepelő Formula-E-pilóta, Franck Montagny drogbotránya, akinek szervezetében kokainszármazékot mutattak ki, ezért pedig két évre eltiltották a motorsporttól. Pedig az autóversenyzésben meglehetősen kevés a drog- és doppingbotrány, összehasonlítva más sportágakkal, különösen például a kerékpározással. „Olyan ritka, mint tyúk foga” – élt egy angol közmondással Kate Walker, aki a motorsport.com-on írt a doppingolás és Formula-1 kapcsolatáról.
Az FIA és a WADA (a nemzetközi doppingellenes ügynökség) már hosszú ideje együttműködik, melynek következtében a Formula-1-es pilótákat rendszeresen vizsgálat alá vetik, véletlenszerűen a versenyhétvégék közben és között egyaránt. Nem csoda, hogy többször panaszkodtak már amiatt, mert a WADA munkatársai ébresztették őket vizsgálat céljából.
Érdekes, amit Dr. Gary Hartstein, az F1 korábbi orvosa mondott néhány évvel ezelőtt. „A srácok tiszták, és ezt nem azért mondom, mert optimista vagy naiv lennék. Mélyen benne voltam az FIA doppingellenes programjában, és tudom, mi kell a fiúknak, hogy a teljesítőképességük legmagasabb szintjéig jussanak. A tiltólistán semmi sincs, ami ehhez segítené őket, és pont” – idézi a cikk az egyenességéről és szókimondásáról ismert Hartsteint.
A sportág jelenlegi orvosa, Jean-Charles Piette ezt egy másik tényezővel egészítette ki. Nem egyszer fordult elő, hogy egy saját határait túlfeszítő sportoló összeesett a pályán. A doppingoló sportolók saját egészségükkel játszanak, a Formula-1-ben azonban ennél nagyobb a tét. „Ha egy versenyen doppingol valaki, nem csupán saját magára jelent kockázatot, de a többi versenytársra, nézőkre, pályabírókra is. Más emberekre is tekintettel kell lenniük” – magyarázta Piette az F1-es pilóták különleges felelősségét.
Talán még meggyőzőbb érv az, amely a királykategória komplexitásából adódik. A gyors reakcióidő mellett mentális és fizikai állóképesség, koncentráció, izomerő, plusz tehetség és bátorság szükséges. Nem csupán a testi teherbírás kitolása a cél, ellentétben számos más sporttal, például a már említett kerékpározással. Miután pedig mindezen tényezők összeadódnak, a különbség sokszor csupán néhány ezredmásodperc.
Ez azt is jelenti, hogy a versenyzőknek nem csupán egyetlen szerre, hanem egy doppingkoktélra lenne szükségük, hogy teljesítményük valóban javuljon. A motorsport.com szerzője sorra is vette őket: Ambien vagy Adderall a koncentráció javításához, szteroidok az izomtömeg-növeléshez, amfetamin vagy hasonló stimuláns azért, hogy csökkenjen az étvágy és megmaradjon a karcsú testalkat az autók minimumtömege miatt.
Walker megemlíti, hogy a közelmúltban állítólag néhány F1-es versenyző takrint használt, amelyet eredetileg az Alzheimer-kór kezelésére dolgoztak ki, azzal a céllal, hogy jobban emlékezzenek a pályák sajátosságaira. Ez azonban – és itt visszaemlékezhetünk arra, amit Gary Hartstein mondott – már nem szerepel a tiltólistán. Nagy dilemma, hol húzható meg az a bizonyos határvonal, gondoljunk csak arra, hogy tulajdonképpen a koffein sem más, mint drog.
A cikk kitér arra, hogy a motorsport nem volt mindig ilyen szigorú ebben a kérdéskörben. „Én is használtam doppingszereket” – vallotta be a Formula-1 egyik legendája, Stirling Moss. „Ez volt a normális, és nem is tartották őket doppingnak, az egész felhajtás akkor kezdődött, amikor a sportolók elkezdték arra használni őket, hogy erősítsék vele a testüket. Amennyire én tudom, nincs szer, amely a vezetői képességeken javítana. Egyszerűen azért szedtünk amfetamint, hogy ébren maradjunk. Nem vagyok biztos benne, mit adott nekem Fangio az 1955-ös Mille Miglián, de abban igen, hogy ma már tiltott szernek minősülne” – mondta a most 86 éves ex-F1-es.
