Mint oly sokan mások, Jules Bianchi is gokarttal kezdte karrierjét:
Édesapja, Philippe a kezdetektől fogva támogatta őt:
Utolsó gokartos évében, 2006-ban a legjelesebb nemzetközi versenyeken is rajthoz állhatott:
Első formulaautós szezonjában azonnal bajnok lett, méghozzá a francia Formula Renault-ban:
Nyílt, barátságos személyiségével az első pillanatoktól fogva épp annyira magára vonta a figyelmet, mint megkérdőjelezhetetlen tehetségével:
A francia szövetség felkészítő táborában, 2008 elején. Balról jobbra: Vergne, Vernay, Pic, Bianchi, Tambay, Grosjean.
Ekkor még ő tanult a nagyoktól, így például Jean Alesitől - később viszont már mentorként vett részt a szövetség tréningjein:
Az egyik első látogatás a Ferrarinál - 2009, Spa:
Még abban az évben ki is próbálhatta a Ferrarit, a szezon végén, a fiatalok tesztjén:
A 2009-es év hozta a francia egyik legnagyobb sikerét: erős mezőnyben, fölényesen nyerte meg az F3 Euroszériát.
A 2010-es évet már a GP2-ben kezdte, s bár a szezon nem alakult simán, így is harmadikként végzett Maldonado és Perez mögött:
Első GP2-es győzelmét a téli Ázsia-sorozatban szerezte meg Grosjean és Valsecchi előtt - a négyfutamos miniszezont másodikként zárta.
A Formula-1-es versenyhétvégéken a Force Indiával debütált, ahol 2012-ben kilenc pénteki szabadedzésen vehetett részt:
Időközben megszerezte a GP2 fősorozatában is az első győzelmét, méghozzá Silverstone-ban - a bajnokságban ezúttal is a harmadik hely lett az övé.
A 2013-as idényt már a Marussia versenyzőjeként kezdhette meg, ahová a Ferrari-kapcsolat is segített neki bejutni.
Az év során nem egyszer megvillantotta tudását, a változékony időjárási körülmények közt zajló belga időmérésen a Q2-be vitte a Marussiát.
A szezon végén a francia szövetség díjátadóján - Charles Pic oldalán.
A legnagyobb siker: csodaszámba menő pontszerzés a Marussiával a Monacói Nagydíjon.
Raikkönen helyén: 2014 nyarán a sérült finnt helyettesítette a silverstone-i teszten.
Az utolsó nap...
