A finn pilóta a Renault-nál és a McLarennél töltött, a vártnál sikertelenebb első évei után 2010-re csak a mezőnyhöz frissen csatlakozó, akkor még Lotus néven futó Caterhamnél talált menedéket, akikkel hiába küzdött három éven át, nem tudtak előremozdulni a mezőny végéről. Kovalainen 2012 végén veszítette el versenyzői állását, mivel nem rendelkezett szponzorokkal, de 2014-ben a csapat is megszűnt. A finn most az Autosportnak beszélve elárulta, hogy korábban lett volna esélye másik istállóhoz szerződni és véget vetni a küszködésnek, de nem tette.
„Azt hiszem, túlságosan is lojális voltam a csapathoz. A második velük töltött évem végén, 2011-ben én is úgy éreztem, és a közvélemény is úgy érezte, hogy sikerült valamit helyreállítanom a hírnevemből. Végre látszott a fény az alagút végén. Erős versenyeim voltak és meg tudtam nehezíteni a csapattársaim dolgát” - emlékezett vissza büszkén.
„2011 végén a csapatfőnökök top10-es listáján a 9. legjobbnak szavaztak meg, ami igazán hízelgő volt. Abban az időben kaptam is néhány ajánlatot nagyobb csapatoktól, de Tony [Fernandes] és a vezetőség azt az ígéretet tették, hogy továbbra is javulunk, és minden eszköz a rendelkezésünkre áll a következő lépéshez.”
„Ezért úgy döntöttem, hogy hűséges maradok a csapathoz. Visszatekintve már látszik, hogy ez egy rossz választás volt. Persze utólag könnyű ezt mondani, de immár mindennek vége, és ez is az élet része.”
Kovalainennek ugyan 2013-ban még volt esélye két futamra visszatérni az enstone-i Lotusszal, de a mezőnyben megragadni már nem tudott. Idén már az F1-től távol, a japán Super GT sorozatban versenyez, és bár egy korszakot lezárt magában, továbbra is kavarognak benne a kellemes és a kellemetlen emlékek a Caterhamnél töltött szenvedős évekből.
„Egy szomorú dolog, ami továbbra is bánt engem, hogy nyilvánosan sohasem kaptam köszönetet a csapatban senkitől az ott töltött időm alatt. A vezetőség szöveges üzenetben közölte, hogy egy fizetős pilótát ültetnek a helyemre, és ennyi volt. Emiatt elég csalódott voltam, és ez keserű szájízt hagyott bennem” - mutatott rá.
„De nagyszerű emberekkel és barátokkal dolgozhattam, így élveztem az ott töltött időt. A kezemet a szívemre téve mondhatom, hogy mindent beleadtam, és tényleg hittem, hogy a csapat képes lehet előrelépni. Mindig keményen dolgoztam, amikor az autóban ültem, 100 százalékot adtam bele, de végül ez sem volt elég.”