A francia Ducarouge 1941-ben született, első autósportokban való komolyabb szerepvállalása pedig a Matra oldalán történt, amely csapatnak 1972 és 1974 között három Le Mans-győztes autót tervezett. Amint a Matra gyári csapata bezárt, a mérnök 1976-ban az F1-es Ligier-hez csatlakozott, ahol azonnal egy különc megoldással, a JS5-ös modell hírhedt „teáskanna” légbeömlőjével rukkolt elő, amit a szezon első futamain használt a csapat. 1977-ben aztán a JS7-es modell megépítésével hozzájuttatta a Ligier-t az első győzelemhez, amit Svédországban értek el Jacques Laffite vezetésével.
Ducarouge legjobb autója a csapatnál viszont talán az 1979-es volt, amivel a szezon elején dominálni is tudtak, noha az év végére a Ferrari és a Williams is átugrotta őket. A mérnök azonban idővel összerúgta a port a vezetőséggel, így 1982-re az Alfa Romeóhoz csatlakozott, ahol a küszködő csapatot legalább egy pole-pozícióhoz hozzásegítette rövid ottani tartózkodása során.
1983-ban ugyanis már újabb komoly ajánlatokat kapott, és a Renault-t visszautasítva végül a Lotushoz szerződött, ahol nem sokkal érkezése után, a szezon közben kellett sebtében megálmodnia a 94T modellt. A csapat élete 1985-ben, Ayrton Senna érkezésével pezsdült fel igazán, hiszen a brazil már a velük töltött második futamán megszerezte saját maga első győzelmét a Ducarouge által tervezett 97T-ben. Három éven át minden alkalommal összejött néhány siker, Senna távozásával azonban a Lotus ismét hanyatlani kezdett, és 1988 végén a francia mérnök is hátat fordított az istállónak.
A ’90-es évek fordulóján a Larousse-nál is dolgozott egy ideig, majd pedig utolsó F1-es munkájaként még visszatért a Ligier-hez 1993-94-re. Hogy teljesen bezáruljon a kör, pályafutása utolsó éveire újra a Matránál kötött ki, ahol F1-en kívüli projekteken dolgozott.
A kollegái által elegáns, szórakoztató embernek tartott Gerard Ducarouge 73 éves korában hunyt el február 24-én.
