Sajnos azok az európai aszfaltcsíkok többsége, melyek láttán minden F1-es rajongó szíve megdobban, mára már az enyészeté lettek, vagy olyan biztonsági intézkedéseket kellene végezni rajtuk, melyek a csőd szélére küldenék az esetleges beruházót – nem mellékesen ezekkel a változásokkal a pályák elvesztenék igazi arculatukat.
Ott van például Brands Hatchs. A London melletti, dimbes-dombos pálya annak idején a brit motorsport egyik fellegvárának számított és számtalan izgalmas futamot rendeztek rajta – ha ma rátekintünk, nem nevezhető elavultnak, azonban a kis bukóterek, és az erdőségek ölelésében fekvő nyomvonal miatt a mai előírások lehetetlenné tennék egy nagydíj rendezését.
A manapság motorversenyeiről ismert Jerez első számú teszthelyszínként funkcionál, ám megfelelő kiszolgáló-létesítmények hiányában, hogyan is fogalmazzunk, egy kicsit fapadosnak számít. Jarama szintén, viszont a kamionosok még mindig előszeretettel térnek vissza a pályára.
Néhány száz kilométerrel arrébb, Oporto utcai pályája főnixként támadt fel poraiból 2007-ben, és négy éven keresztül itt rendezték a Túraautó-világbajnokság Portugál Nagydíját. A WTCC azonban nem F1, és ehhez képes Monte-Carlo is Tilkedome-nak számít – nem véletlen a 3-as besorolás az FIA listáján. A másik portugál helyszín, Estoril 1996-ban rendezett utoljára versenyt, de nem tartozik a legmagasabban értékelt aszfaltcsíkok közé – ráadásul Barcelonához hasonló, „Mickey Mouse-kialakítása” nem tenné szimpatikussá a rajongók szemében.
A belgiumi Zolder népszerű helyszín volt a hetvenes években, de mára olyanná vált, mint Brands Hatch – kisebb sorozatok még elférnének rajta, de a Forma-1-nek szűk és veszélyes lenne. Ami érdekes viszont, hogy 2007-ben Zolder adott otthont a Champ Car egyik európai fordulójának, ahogyan 2003-ban Brands Hatch rendezte a London Champ Car Trophy-t is. A szomszédos ország F1-es pályája, Zandvoort még mindig funkcionál – felújítását 2001-ben fejezték be, és a kettes FIA-minősítés értelmében forma- és túraautó, valamint hosszútávú versenyeket rendeznek rajta.
A legérdekesebb Donington helyzete: a pálya egyetlen futamot rendezett 1993-ban Európa Nagydíj néven, 2008 júliusában viszont bombaként robbant a hír: 2010-től tizenhét éven keresztül Donington rendezheti a Brit Nagydíjat! A pálya természetesen jelentős átalakításra szorult: a tervben egy teljesen új bokszutca, valamint új kanyarok szerepeltek, az építést „természetesen” Hermann Tilke irányította volna. Másfél éven belül azonban a lufi kipukkant, a kivitelező ellen 2009-ben csődeljárás indult és a huzavona végén az eredeti helyszínt, Silverstone-t újították fel, és kötöttek vele szerződést egészen 2026-ig.
Európában mindössze három olyan helyszín található, amelyek az FIA szerint alkalmasak lennének F1-es futam rendezésére, melyek nincsenek a naptárban és korábban rendeztek rajtuk versenyt: az egyik a korábban citált imolai, a másik kettő pedig Magny-Cours és Paul Ricard. A Nevers melletti pályára 1991-ben Francois Mitterand elnök miatt vitte Ecclestone a Forma-1-et, de a nehéz gazdasági helyzet miatt 2009-ben az FFSA, a Francia Autósport Szövetség visszalépett a verseny promótálásától.
Azóta többször is felröppent a Francia Nagydíj visszatérése, többek között az Ecclestone által tulajdonolt Paul Ricardon, ezért meglepő, hogy a „high tech-tesztpálya” eddig nem kapott lehetőséget a bizonyításra. A Le Mansi-i aszfaltcsík (a Bugatti Circuit) kettes besorolással rendelkezik, ám tudnánk mondani egy-két aszfaltcsíkot a naptárból, melyeknél jobb állapotban van...
A volt F1-es helyszíneken kívül számtalan komoly létesítmény van a kontinensen, melyek a tradíciókat ötvözik a 21. századi modernitással: ilyen például 2000-ben megnyílt Lausitzring, Algarve vagy épp a Moscow Raceway. Ami pedig a fenti helyszíneket illeti: talán egyszer, valahol akad majd egy helyi Dietrich Mateschitz…
