Ebből a szempontból vizsgálva találunk számos nevezetes rajt-cél győzelmet, amikor az összes kör végét az első helyen teljesítette a pilóta. Tudni kell azonban, hogy számos rajt-cél győzelmet hiúsított meg a versenytaktika, vagy akár a kerékcsere kényszere is. Sokszor megtörtént, hogy az egyértelmű győztes csupán átmenetileg kölcsönadta a vezetést másnak, amíg az ő autójára új kerekeket szereltek fel, majd utána könnyedén visszavette az első pozíciót. Ilyen esetben azonban másnak is volt lehetősége az első helyen teljesíteni legalább egy kört, tehát az már nem lehetett rajt-cél győzelem.
Nézzük meg most „minden idők” statisztikájában, hogy ki hányszor volt képes ilyen egyértelmű győzelemre. Mindjárt az első helyen Ayrton Sennát találjuk, akinek brillírozását elsősorban a McLarennel társítják, de álljunk csak meg pillanatra: a legelső futamgyőzelmét (ami rajt-cél győzelem is volt egyben) az emlékezetes, zivataros portugál versenyen aratta 1985-ben, egy fekete JPS Lotus Renault kocsival, ez volt éppen a kivétel.
A legendás „repülő skót”, Jim Clark a nevével összeforrott Lotusszal, Sebastian Vettel pedig a Red Bullal aratta összes rajt-cél győzelmét. Az első tízben többszörös világbajnokokat találunk – Nigel Mansell kivételével. A „brit oroszlán” pályafutása alatt kilenc futamon verte agyon a teljes mezőnyt, de az első három alkalom bizony különböző évekre esett – ezért csak 1992-ben tudott világbajnokságot nyerni (abban az évben hatszor sajátította ki a vezető helyet minden egyes versenykörére).
1 |
Ayrton Senna |
19 |
2 |
Jim Clark |
13 |
3 |
Sebastian Vettel |
12 |
4 |
Jackie Stewart |
11 |
5 |
Michael Schumacher |
11 |
6 |
Nigel Mansell |
9 |
7 |
Alberto Ascari |
7 |
8 |
Alain Prost |
7 |
9 |
Niki Lauda |
6 |
10 |
Juan Manuel Fangio |
5 |
11 |
Stirling Moss |
5 |
12 |
Jack Brabham |
5 |
13 |
Mario Andretti |
5 |
14 |
Lewis Hamilton |
5 |
15 |
Carlos Reutemann |
4 |
16 |
Nelson Piquet |
4 |
17 |
Damon Hill |
4 |
18 |
Mika Häkkinen |
4 |
19 |
Nico Rosberg |
4 |
20 |
Clay Regazzoni |
3 |
21 |
Jody Scheckter |
3 |
22 |
David Coulthard |
3 |
23 |
Kimi Räikkönen |
3 |
24 |
Mark Webber |
3 |
25 |
Fernando Alonso |
3 |
26 |
Ronnie Peterson |
2 |
27 |
James Hunt |
2 |
28 |
Alan Jones |
2 |
29 |
Gerhard Berger |
2 |
30 |
Ralf Schumacher |
2 |
31 |
Jenson Button |
2 |
A többieknek legfeljebb egyszer sikerült rajt-cél győzelmet produkálniuk.
A csapatoknál összetettebbé válik dolog, hiszen rendszerint egynél több autóval képviselték magukat a nagydíjak során. Ezért rajt-cél győzelemnek azt tekintjük, ha ugyanaz a csapat teljesítette az élen a körátmenetet, akkor is, ha ezt váltott versenyzőkkel (pl. 30 kör Hamilton és a maradék 25 kör Rosberg) tette.
Természetesen az évtizedes múlttal rendelkező csapatok nagyobb alkalomszámból, jobb eséllyel növelték ezt a viszonyszámot – de ahhoz ütőképes autóval is kellett rendelkezni! Ezt támasztja alá a March, vagy a Ligier csapat értékszáma, több évtizedes munkásságuk dacára a lista befejező részében tapadtak meg.
Kizárólag az élen |
esetek |
Ferrari |
60 |
McLaren |
60 |
Williams |
47 |
Lotus |
29 |
Red Bull |
18 |
Mercedes |
18 |
Brabham |
11 |
Tyrrell |
8 |
Renault |
7 |
Alfa Romeo |
5 |
Cooper |
5 |
Matra |
4 |
Benetton |
4 |
BRM |
3 |
Ligier |
3 |
Vanwall |
2 |
Honda |
1 |
March |
1 |
Wolf |
1 |
Brawn |
1 |