Autósport évkönyv című szezonösszefoglaló kiadványunkban minden évben megszavazzuk, kik nyújtották az adott idényben a legjobb teljesítményt – természetesen sok F1-es pilóta szerepel a ranglista élmezőnyében, de érdemes a száguldó cirkuszon túlra is tekinteni. Az alábbiakban bemutatjuk, kik végeztek a legjobb helyen az F1-en kívüli versenyzők közül – az IndyCar, az endurance- és a ralivilágbajnokság versenyzői közül kerültek ki a legjobbak.
Az Autósport évkönyv, valamit a Száguldás és cirkusz című F1-es szezonösszefoglaló kiadvány különleges kedvezménnyel rendelhető meg webshopunkból!
Az idei szezon legjobb nem F1-es pilótája az IndyCarban szokatlan fölénnyel bajnoki címet szerző Alex Palou lett szavazásunkon, akinek eredményeiről sokszor elvonta a figyelmet az F1-be igazolással való kacérkodás és a McLarennel folytatott szerződéses vitája, a teljesítményén ez ritkán érződött. Egy hellyel zárt mögötte a tavalyi legjobb Kalle Rovanpera, aki megvédte bajnoki címét a WRC-ben, s bár talán kissé nehézkesebben jutott el a végső győzelemig, ezúttal is gyorsan és kiegyensúlyozottan autózott.
A 3. és a 4. helyen a Toyota két endurance-versenyzője végzett, de egyikük sem a világbajnok egységből: bár a Le Mans-i önhibájukon kívüli kiesés a végső győzelembe került a #7-es Toyotának, de összességében a legerősebb hypercaros egység volt az idei WEC-szezonban. Ebben az autóban Mike Conway egész évben remekül tette a dolgát, Kamui Kobayashi pedig idén is bizonyította klasszisát a WEC legjobb egykörös menőjeként, hiszen ő szerezte a legtöbb rajtelsőséget.
Az ötödik helyen ismét egy raliversenyző található Ott Tanak személyében, aki mezőny leggyengébb és messze legmegbízhatatlanabb autójával is két futamot nyert, többször járt a dobogón és hiba nélkül teljesítette az évet. A hatodik-hetedik pozíció a Toyota két világbajnokáé Brendon Hartley és Sebastien Buemi személyében, nem rajtuk múlott, hogy nem jött össze a Le Mans-győzelem a japánoknak.
A nyolcadik pozícióban következik Antonio Fuoco, aki egy körön a Ferrari endurance-hatosának leggyorsabb embere volt, s összességében egyértelműen ez volt a Scuderia erősebbik egysége. Egyetlen versenyt, a legendás 24 órást leszámítva, melyen a Le Mans-ba egyetlen öt évvel ezelőtti beugrás után először visszatérő Antonio Giovinazzi bizonyította, hogy a rutinos endurance-menőnek számító csapattársak között is vinni tudja a Ferrari zászlaját – ő lett a kilencedik a listánkon.
Az első tízbe odafért még az F1-en kívüli versenyzők közül Scott Dixon, aki ha az egész IndyCar-szezont olyan formában teljesíti, mint a négyből három győzelmet hozó hajrát, akár Palout is megszorongathatta volna – emellett Daytonában harmadik, a Le Mans-on pedig negyedik helyet szerzett.
