Ezek a svédek valamit nagyon tudnak. Mondjuk ezt úgy, hogy tavaly a mi, nyirádi Eb-futamunk lett az év Eb-futama, a höljesi versenyt is túlszárnyalva, de mégis, ami jó, az jó, és el kell ismernünk, hogy a svéd Eb-futam olyan valamit nyújt évről évre a motorsport és mindenekelőtt a rallycross szerelmeseinek, amit semelyik másik verseny. Ugyanez igaz persze Nyirádra is, csak más módon, más erősségekkel és más egyedi, csak az adott helyszínre jellemző vonásokkal. Ez az a két abszolút top verseny a rallycross Eb naptárában (és ez már évek óta így van), amiket ki kéne találni, ha nem lennének.
Amiben utolérhetetlen a svéd rallycross Eb, az a hangulat. "Hűvös, sótlan északiak" - ilyet egészen biztosan csak az mond, aki nem járt még arrafelé. Mert a svédek aztán nagyon tudnak bulizni! Persze kulturáltan, úgy, hogy közben a legkisebbektől a legnagyobbakig minden korosztály békésen megfér egymás mellett, mégis mindenki jól érzi magát, szinte korlátok nélkül, de tiszteletben tartva mindenki szórakozását.
Ez náluk egy olyan fesztivál, mint nálunk a Sziget, a VOLT és társaik, csak épp a környezet más picit. Minden felől erdő, a szomszédban egy köpésre a rallycross pálya, ahol a versenyautók gyönyörű hangja jelzi a reggelt. Olyan ez tényleg, mintha két rendezvény futna párhuzamosan egymás mellett ugyanazon a helyszínen. Nappal a versenyzők felelnek a show-ért, és őket nézi a több tízezres tömeg, míg éjszaka felcserélődnek a szerepek, a szurkolók csinálják a bulit, a bátrabb versenyzők (vagy azok, akik egészében át akarják élni a verseny hangulatát) pedig békésen sétálgatnak közöttük a kempingúton, és nézik a műsort, mert az van aztán rendesen!
Ilyenkor tele van a pálya melletti kemping több ezer régi, lehasznált, buli eszközzé átalakított versenybusszal, lakóautóval, bömbölő hifikkel, füstgéppel, Cadillacekkel, amiknek a tetején bőrfotelban ülnek a fiatalok stb-stb. Ahogy szombat este sétálunk, szembejön velünk az úton Andreas Bakkerud, szemlátomást, ő sem bulizni jött ki ide, hiszen vasárnap nagyon fontos feladat vár rá a versenypályán, és profi versenyzőként tudja, hogy mi a dolga. De érezni akarta ő is ezt az egész őrületet, engedte, hogy elkapja őt az igazi höljesi feeling, és ott akart lenni egy picit a szurkolói között, akik másnap a lelküket is ki fogják ordítani a lelátókon, miközben neki szorítanak.
Még összefutunk Alexander Hvaallal is, ő is jó kedvűen szemlélődik a sok vidám fiatal között, aztán reggel megcserélődnek a szerepek, a Cadillac tetején levő bőrfotel hirtelen a legjobb nézőhellyé változik (merthogy nem akárhova álltak ám vele, általában már a versenyt megelőző kedden és szerdán benépesül a kemping, és megy a harc a legjobb helyekért), csakúgy, mint a lakóautók és bulis járgányok, buszok teteje. Hvaal és Bakkerud pedig már a pályán nyomják tövig a gázt, nem is akárhogyan, hiszen végig az élmezőnyben szerepel a nevük.
A lelátókat egyébként képletesen kell érteni, itt idővel minden négyzetcentiméter lelátóvá válik a pálya közelében, nyílnak a kempingszékek, a kisgyerekes család is megérkezik a nagymamával, és vasárnap délelőtt már szinte moccanni sem lehet a legjobb füves-köves placcokon, ahonnan teljes egészében belátható a pálya.
A hétvége során összesen 29200 néző váltott jegyet a versenyre, és ők azt láthatták, hogy szombaton a nagy kedvenc, "Mr. Hollywood" Petter Solberg nyerte meg az első előfutamot, míg a második előfutamban a Norvégiában nem kevésbé népszerű és ismert Tommy Rustad futotta az abszolút leggyorsabb időt egy öregecske Volvóval.
A nap manővere címért mindeközben két momentum versengett, az egyik a TouringCars kategória második előfutamában történt, ahol Roman Castoral egy nagyon-nagyon okos és ügyes testcsellel verte át egyik svéd riválisát, aki az eredetileg a külső íven helyezkedő cseh Opeljén akart elfordulni a döntött falú nyújtott balosban. Ãm Castoral csak bemutatta a külső ívet, majd kifigyelve riválisa szándékát, a kellő pillanatban egy századmásodpercre elvette a lábát a gázról, így a svédnek már nem volt mire támasztania a vállát, kisodródott a külső ívre, Castoral pedig az élre tört, és megnyerte az előfutamot. Az ideje is jó lett, konkrétan a legjobb, így a szombati napot ő zárta az élen, egyedüli cseh indulóként a TouringCars mezőnyében.
A másik nagyon-nagyon emlékezetes manőver a SuperCars regnáló Európa-bajnoka, Timur Timerzsanov nevéhez fűződik, aki nagyon ritkán szokott hibázni, ám most megmutatta, milyen az, amikor mégis hibát vét egy menése során. Az orosz klasszis épp a Joker-körről igyekezett vissza, ám kicsit túlságosan is sietett, és az autója leghátuljával megpöccintette a Joker-kört és a rendes nyomvonaltól elválasztó korlátot, ami miatt a Citroën keresztbe állt. Pontosabban dehogy állt keresztbe, Timerzsanov ugyanis a másodperc törtrésze alatt felmérte, hogy itt nincs helye korrigálásnak, rántott egyet a kormányon, közben állt a gázon, és egy gyors piruettel máris irányba állította autóját, ami így egy pillanatra sem állt meg, sőt, még lendületét is megőrizte.
De hosszasan sorolhatnánk még a látványos akciókat, főleg az első kanyarban volt mindig sűrű az élet és kevés a hely, hiszen öt autó ott bizony nem fér el egyszerre egymás mellett, csak kettő, a gázt elvenni viszont senki nem akarja. Rustadot például két oldalról fogták ollóba és még hátulról is tolták közben, de ő csak állt a gázon, és végül valahogy az 1. helyen keveredett ki a tumultusból a második kanyar végére, és onnan nem is nézett hátra, behúzta a második előfutam abszolút elsőségét.
A vasárnapi nap viszont már Mattias Ekström remekléséről szólt, aki az imént említett, Rustad-féle ütközetben még a rövidebbet húzta. A kétszeres DTM-bajnok svéd klasszis, aki egy VW Polót terelgetett ezen a hétvégén, mindkét vasárnapi előfutamot megnyerte, és ezzel magabiztosan jutott tovább az elődöntőkbe. Rajta kívül ez a következő 11 pilótának sikerült: Hvaal, Bakkerud (az első két helyen), Davy Jeanney, Patrick Sandell, Daniel Holten, Timmy Hansen, Henning Solberg, Johan Kristoffersson, Timerzsanov, Petter Solberg és Toni Lukander.
Az első előfutamban hamar eldőlt a három továbbjutó hely sorsa, Ekström nyert Hansen és Petter Solberg előtt, a norvég rali-világbajnok tehát az utolsó bejutó helyen csúszott be a végső fináléba. Ugyanígy tett bátyja is, aki a másik előfutamban lett 3., Bakkerud és Holten mögött. A döntőben így aztán igazi sztárparádénak lehettek szemtanúi a helyiek, akiknek minden kedvencük versenyben maradt a legvégéig: a Solberg-fivérek mellett Ekström is ott volt a döntő rajtrácsán, ráadásul a legelső sorban, Bakkerud mellett.
Az első kanyarban viszont Bakkerud volt a leggyorsabb, ő fordult el elsőként, míg mögötte Petter Solberg és Ekström tapadt a 2-3. helyen, miközben a többiek Timmy Hansen vezetésével egyből kimentek a Joker-körre, és onnan próbálták meg üldözőbe venni az élen meglógni igyekvő hármast. Bakkerud tehát nem akárkit kapott üldözőnek, hanem mentorát és példaképét, Petter Solberget, aki nézelődött is rendesen a féktávokon, de néhány kör múltán még mindig nem talált fogást az ügyesen védekező, de közben jó tempóját is tartó "Baby Blue" ellen.
Aztán most is eljött az a pillanat, ami eddig Solberg rallycross Eb-s pályafutása során mindig - hirtelen belassult a Citroën, ismét a motor mondott csődöt, így egy nagy név máris kiszállt a versenyből. Bakkerud viszont nem sokáig maradt üldöző nélkül, hiszen ezek után Ekström esett rá a nyakára, és egy rali-világbajnok után immár egy kétszeres DTM-bajnok próbálta meg lenyomni a pályáról - lehet válogatni, hogy melyik a kellemesebb!
Bakkerud viszont kiválóan állta a sarat, és akkor sem veszített tempójából, amikor Ekström átmenetileg eltűnt mögüle a visszapillantó-tükörből, kimenve a Joker-körre. A következő kör elején Bakkerud is meglépte ezt, és épphogy csak, centikkel Ekström elé tudott visszatérni a rendes nyomvonalra, ám épphogy csak, centikkel Hansen mögé! A tizennégyszeres Európa-bajnok Kenneth Hansen legnagyobb fia ugyanis remekül taktikázott azzal, hogy egyből az első körben kiment Jokerre, hiszen így utána végig a saját tempóját tudta diktálni, az meg, mint tudjuk, rendkívül gyors.
Miután tehát mindenki teljesítette kötelező egy Joker-körét, Hansen vezetett Bakkerud és Ekström előtt. Ãm nem kellett sokat várni a következő fordulatra, ez a sorrend ugyanis csak egy kanyarig állt fenn. A Joker kijárata utáni második kanyarban, a döntőtt falú hosszú balosban ugyanis Bakkerud szűken beszúrt Hansennek, és picit le is szorította őt a pálya poros részére, aminek következtében nemcsak ő, de Ekström is el tudott menni a fiatal svéd mellett. Bakkerud Ekströmöt tehát sehogy sem tudta levakarni magáról, viszont újra vezetett, és most már Ekström sem tudta őt korlátlanul támadni, mert a svédnek hátrafelé is figyelnie kellett, minek utána Hansen nem nagyon akart kibékülni ezzel a legújabb fejleménnyel.
Az utolsó három körben ők hárman kéz a kézben követték le egymást, végig egymás lökhárítóján, de végig hiba nélkül, esélyt sem adva egymásnak haladva, így a leintésig a sorrend már nem változott. Bakkerud szelte át elsőként a célvonalat, mindenki más már az ilyenkor Höljesben megszokott tűzijáték alatt ért be a célba. Ekström és Hansen mögött már jókora lemaradással következett a 4. helyen Henning Solberg, míg az 5. helyen Holtent intették le a végén. Ez egyébként nem egy többórás futam volt, amit most leírtam, hanem egy 4 és fél perces tömény adrenalinlöket, ilyenből volt még több mint száz másik a hétvége során, de persze ez, a SuperCars döntője volt mindennek a csúcsa, a hab a tortán.
A bajnoki tabella szempontjából Hansen nyerte a legtöbbet a höljesi hétvégével, hiszen két fő bajnoki riválisa, Timerzsanov és Jeanney közül egyik sem tudott bejutni a döntőbe, így a kis Hansen mindkettőjükön komoly bajnoki pontokat hozott. Timerzsanov ennek ellenére még mindig nyeretlenül vezeti a bajnokságot, ám előnye csupán 4 pontra csappant Hansennel, 21 pontra Jeanney-val és 31 pontra a most legnagyobbat szakító Bakkeruddal szemben.
Ami a másik három kategória küzdelmeit illeti, a Super1600-ban Ulrik Linnemann és Reinis Nitiss külön csatája előbbi pilóta győzelmével zárult, ám az összetettben ezzel együtt továbbra is a lett vezet. A TouringCars-ban az ír Derek Tohill nyert a svéd Daniel Lundh és a csehként magyar bajnok (a SuperNational kategória regnáló magyar bajnoka) Castoral előtt. Az összetettben Tohill előnye 21 pont Castoral és 36 pont Robin Larsson előtt. A juniorok között pedig Kenneth Hansen legkisebb sarja, Kevin Hansen gondoskodott róla, hogy ez a hétvége se teljen el Hansen-győzelem nélkül.
Ez volt hát röviden a svéd rallycross Eb krónikája. Kiváló futamokat láthattak a nézők, mindenki jól érezte magát, a sör is fogyott rendesen, de a döntő leintése utáni este már sehol nem lehetett találni egyetlen egy eldobott sörös üveget sem, ekkor ugyanis a legkisebb szurkolók ideje jött el. Svédországban minden üveget és műanyag sörös, illetve üdítős dobozt visszaváltanak a boltokban, így aki italt fogyasztott a hétvége során, az részben azoknak a kis szorgalmas lurkóknak a zsebpénzéhez is hozzájárult, akik percekkel a verseny után máris megkezdték a "helyszínelést", és minden eldobott flakont összegyűjtöttek.
Ãgy a rend is megmaradt, a természet sem bánta a versenyt, az apukák pedig kedvenc módjukon látták el zsebpénzzel lurkóikat - rallycross versenyt néztek Höljesben, miközben söröztek... Aztán meg kiküldték szépen a kölköket a "rétre" üres dobozokat szedni, tanulják csak meg, hogy a munkából van a pénz! Tudnak élni, és nagyon ki van itt találva minden.
Ezért van az, hogy bár Nyirád a legjobb rallycross pálya a világon, de az igazi rallycross fanatikusok Höljesnek is fenntartanak a szívükben egy piciny szegletet. Ez nem a miénk, de attól még nagyon jó. És az övéjüknél volt tavaly (meg talán idén is) jobb a miénk (ezt nem én mondom, hanem az FIA hivatalos értékelése). Na, ez a nem semmi.
