Steward
Balogh Tamás
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. július 22. vasárnap
Retro

Amikor a nyitófutam győztesei nem harcoltak a vb-címért

Aki az évad első F1-es futamát megnyeri, az általában harcban áll a világbajnoki címért is - ám nem minden esetben történt ilyen a sportág hosszú történelme során.

Jackie Stewart, 1966

A szezon első versenyén, a Monacói Nagydíjon mindössze négy célba érőt regisztráltak, melyet a skót pilóta nyert meg, folytatva sikeres debütáló szezonját a BRM-mel. Azonban ha valaki azt hitte volna, hogy ezzel egy sikeres szezon alapjait tette le: a sportág ekkor lépett a 3 literes motorok korszakába, melyet a gárda igencsak megszenvedett – nem különben Stewart, aki abban az évben nem állhatott még egyszer dobogóra.

Mario Andretti, 1971

Bár az amerikai már 1968-ban megejtette debütálását a sorozatban, csak néhány futamra ugrott be – 1971-ben azonban komolyabb fokozatba kapcsolat, és a Ferrarihoz igazolt, a vörös autóval pedig rögtön meg is nyerte a szezon első versenyét Dél-Afrikában. A hét évvel később vb-címig jutó pilóta azonban nem tudta rendszeresíteni a formáját: még öt versenyt teljesített a szezonban, de csak egyetlen egy alkalommal szerzett pontot.

Nigel Mansell, 1989

Az évadnyitó üdítően hatott, hogy a McLaren-uralom után a Williamstől távozó brit aratott futamgyőzelmet Mexikóvárosban – azok után, hogy a pilóta korábbra foglalta repülőjegyét a hazafelé tartó útra, abban a hiszemben, hogy a Ferrari hamar feladja a versenyt. Persze az előzetes feltevések ezután beigazolódtak, hiszen Mansell a következő négy verseny egyikén sem ért célba, ám a szezon közepén megszerzett dobogós helyezései elégnek bizonyultak ahhoz, hogy megszerezze az ötödik helyet a bajnokságban.

David Coulthard, 1997

Amikor Jacques Villeneuve 1,7 másodperces előnnyel hódította el a pole-t szombaton, mindenki előre lefutottnak tekintette a ’97-es szezont – egészen addig, amikor a kanadai nem jutott tovább az első kanyarnál. Az esélyesek közül Heinz-Harald Frentzent fékhiba, Michael Schumachert egy kései bokszkiállás hátráltatta, így Coulthard magabiztosan húzta be a McLaren első győzelmét 1993 óta. Noha DC szerzett még egy győzelmet Monzában, Melbourne és az Olasz Nagydíj között eltelt 11 futamon a skót mindössze két alkalommal szerzett pontot – ám mivel ezt még két második hely követte, így is elcsípte a negyedik pozíciót a tabellán.

David Coulthard, 2003

Miután hosszú éveket töltött másodhegedűsként Mika Hakkinen és Kimi Raikkönen mellett, Coulthard 2003-at remek győzelemmel indította, miután csapattársának, Michael Schumachernek és Juan Pablo Montoyának sem jött ki a lépés. Bár ez az év szorosan alakult, a skót egyszer sem tudott beleszólni a vb-címért folyó csatába – mindössze két további dobogós helyezés fűződött a nevéhez, és csak a 7. pozícióban zárt a végelszámolásnál.

Giancarlo Fisichella, 2005

Noha már 1996 óta a mezőny tagja volt, az olasz soha nem kapott képességeihez méltó autót – egészen 2005-ig, amikor Flavio Briatore Fernando Alonso mellé ültette őt a Renault-nál. Fisichella remek időmérős teljesítményét hibátlan versenyre váltva megnyerte a szezonnyitót Ausztráliában, onnantól fogva azonban a garázs másik oldalának kedvezett a szerencse. Alonso elsétált a bajnoksággal, mindenki Fisicója pedig mindössze két további alkalommal integethetett a pódiumról.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?