Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de a biztonsági fejlesztések egykoron olyannyira elmaradottak voltak a Forma-1-ben, hogy a pilóták hamarabb számíthattak egymás, mint a pályabírók, vagy a mentők segítségére. Mindezt nagyészt azért, mert átérezték egymás helyzetét, a mezőnyben pedig hol kimondva, hol pedig kimondatlanul ott volt a bajtársiasság, ahol a „tűzbe teszem érted a kezem”-kijelentés egészen valóságos színezetet kapott.
1973. március 3-án a sportág történetének 10. Dél-Afrikai Nagydíját rendezték Kyalamiban, már a szezon harmadik futamaként. Addig nagyon úgy tűt, hogy a címvédő, egyben az F1 addigi legfiatalabb világbajnokának számító Emerson Fittipaldinak fog állni a zászló abban az évben, hiszen Argentínában és Brazíliában is nyerni tudott, de a kétszeres vb-győztes Jackie Stewart is esélyesnek tűnt egy-egy második, illetve harmadik helyével.
A pole-t 1967 világbajnoka, Denny Hulme hódította el, „Emmo” a második, Stewart viszont csak a 16. helyre kvalifikált, az edzésen elszenvedett balesete miatt. A rajtnál az ausztrál megőrizte a vezetést, nyomában a helyi hőssel, a mindössze második futamán induló Jody Scheckterrel, valamint Fittipaldival, a harmadik körben azonban megtörtént a baj. A Lucky Strike Scribante Lotusnál versenyző dél-afrikai, Dave Charlton remek startja után elveszítette uralmát autója felett, és nekiütközött Mike Hailwood Surtees-gépének.
A közvetlenül mögöttük haladók ki tudták kerülni a roncsokat, Clay Regazzoni azonban nem volt ilyen szerencsés. A svájci belerohant Hailwood autójába, a pilóta eszméletét veszítette, BRM-je pedig azonnal lángokba borult. A Surteesből sértetlenül kiszálló brit azonnal ellenfeléhez szaladt, és a veszéllyel nem törődve tűzbe vetette magát, hogy kicsatolja, és kiszedje őt az autójából. A kilencszeres motoros világbajnok bátorsága kifizetődött, hiszen a kórházba szállítás után az orvosok megállapították, hogy Regazzoni mindössze apróbb égési sérüléseket szenvedett.
Hősies tettéért Hailwood később megkapta a Szent György Érdemrendet, Nagy-Britannia második legmagasabb kitüntetését. A jelenetsor akarva-akaratlanul is eszünkbe juttatja az alig öt hónappal későbbi, zandvoorti Holland Nagydíjat, ahol David Purley próbálta meg kiszabadítani Roger Williamsont az égő Marchból – mivel a lángok miatt nem tudott hozzáférni a fejjel lefelé megálló autójába beszoruló csapattársához, és a pályamunkásoktól sem kapott segítséget, Williamson a helyszínen életét veszítette (Purley bátorságát ennek ellenére Hailwoodhoz hasonlóan szintén Szent Gyögy Érdemrenddel ismerték el).
Kyalamiban a versenyről természetesen kevés szó esett a baleset után: a vezető Hulme elesett a győzelemtől, mert a romhalmazon áthajtva defektet kapott, Stewartnak pedig olyan hamar sikerült felzárkóznia, hogy a hetedik körben már átvette a vezetést. A skót ki sem adta kezéből azt ezen a délutánon, így első győzelmét szerezte a tragikus ’73-as szezonban, melynek végén nem csak Williamsont, hanem ifjú tyrrelles csapattársát, Francois Cevert-t is gyászolta a Forma-1 családja.
