Steward
Admin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. január 19. péntek
Retro

Gyengébb csapatok kiváló autói II.

Egy sereghajtó a középmezőnybe, egy középcsapat az élmezőnybe ugrik előre? Régebben ez jóval nagyobb eséllyel történhetett meg egy-egy mérnöki bravúrral, volt is rájuk példa.

Némelyik istállónak a második hely is kudarcnak számít, ha előtte dominálta a Formula-1-et. Ám az elmúlt évtizedekben néhány csapatnak időnként a pontszerzés is felért egy világbajnoki címmel. Már olvashattunk a March, a Ligier, a Minardi és a Tyrrell példájáról, most további csapatok kiugróan jó szezonját vesszük górcső alá.

1984 – Osella

Emlékszünk még az Osella istállóra? 1980 és 1990 között volt a mezőny tagja, de sosem sikerült sikeressé válnia, a versenyekre való kvalifikálás is csak hellyel-közzel sikerült. Egyetlen évi teljesítményére azért büszke lehet a gárda, 1984-ben ugyanis a többi szezonhoz képest kiemelkedően jól futott a gép. Az Alfa Romeo 183T alapjaira épülő versenyautó az előző és a további évekhez képest egyáltalán nem volt borzalmas, mindössze egyszer nem sikerült a futamra való bejutás.

Piercarlo Ghinzani ötödikként végzett Dallasban, ez a 111 versenyen rajthoz álló pilóta egyetlen pontszerzése volt. Csapattársát, Jo Gartnert Monzában ugyan ötödikként intették le, ám mivel nem őt nevezte az istálló a lehetséges pontszerzők közé (igen, régen ilyen is volt!), így végül sem a versenyző, sem a csapat nem gazdagodott az egyébként megérdemelt két ponttal. A későbbi években már nem sikerült a pontszerzés, 1990-ben a Fondmetal felvásárolta a csapatot, majd három szezonnal később kiszálltak a száguldó cirkuszból. Legnagyobb pechjük 1989-ben, Kanadában történt meg, amikor az esős versenyen a mezőny végére való autóval Nicola Larini a harmadik helyen haladt, ám motorhiba miatt kiesett.

5:45-nél Larini stabilan a harmadik helyen halad

1999 – Jordan

A Jordan istálló 1998-ban már megszerezte első győzelmét (fennállása nyolcadik szezonjában) Damon Hill révén, de általában nem sok köze volt az élmezőnyhöz. Egy év múlva azonban a Jordan 199 (Mugen-Honda motorral) a csapat történetének legkiugróbb szezonját eredményezte. Hill ekkor már halványan teljesített, Heinz Harald Frentzen azonban villogott. A Schumacher lábtörése miatt Hakkinen-Irvine párharccá minősülő évadba váratlan vendég érkezett, a Jordan német pilótája.

Frentzen franciaországi győzelme 1999-ben

Sorra szállította a dobogós helyeket, köztük Franciaországban és Olaszországban a győzelmet is megszerezte, három versennyel a vége előtt reális esélye mutatkozott még a világbajnoki címre is, köszönhetően Hakkinen és Irvine kevésbé konzisztens eredményeinek. A pole-pozícióból indulva vezette is a versenyt Frentzen a Nürburgringen, ám végül egy technikai hiba eloszlatta a bajnoki címről szőtt álmait. Sajnos a Jordan a későbbi években fokozatosan egyre lejjebb csúszott, majd két átmeneti év után (Midland, Spyker) végül a jelenlegi Force Indiává alakult át.

1990 – Larrousse-Lola

1987 és 1991 között működött együtt a Lola cég a Larrousse istállóval, általában meglehetősen mérsékelt sikerrel. Egyetlen, kiugróan jól sikerült évadukban, 1990-ben azonban kifejezetten jól muzsikált a csapat, az autó ugyanis aerodinamikai remekmű lett, a V12-es Lamborghini-erőforrás pedig egészen erősnek bizonyult. Két fiatal pilóta, Eric Bernard és Aguri Suzuki versenyzett ekkor a gárdánál, mindketten rendszeres látogatói voltak a pontzónának, összesen 3-3 alkalommal.

Jó teljesítménye, valamint gyönyörű hangja miatt is emlékeznek erre az autóra

Suzuki Japánban megszerezte az istálló egyetlen dobogós helyét is, tizenegy egység lett az évi termés a csapatnál, de további öt ízben végeztek a pilóták a legjobb tízben. Kevesebb műszaki hibával jóval több pontot is szerezhettek volna. Sajnos, 1991 már jóval kevésbé lett eredményes és az istálló sosem tudta már megismételni az 1990-es sikereket.

A modernebb időkből a Brawn-Mercedes 2009-es példáját említhetnénk, mint egyszeri kiugrás két évnyi hondás szenvedés után, valamint a Toro Rosso futamgyőzelemig jutását 2008-ból. Remekül összekapta magát a BAR 2004-ben, a Toyota pedig 2005-ben, bár utóbbi kettőnél a pénzügyi háttér miatt ez sokkal inkább várható volt, mint a feljebb kielemzésre került csapatoknál.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?