Pedig első blikkre sétagalopp volt az egész - Mika Hakkinen majdnem fél másodpercet adott annak a Heinz-Harald Frentzennek, aki legjobb szezonját teljesítette 1999-ben, és lenyűgöző csatában sikerült megnyernie a Francia Nagydíjat a finn előtt. Az Olasz Nagydíj rajtjánál a címvédő senkinek sem adott esélyt az előrelépésre, mögötte viszont igencsak felkavarodott a mezőny: a negyedik helyre kvalifikáló - egyébként a Williamsszel bűn rossz szezont teljesítő - CART-bajnok, Alex Zanardi a második helyre ugrott, a Roggia-sikán előtt viszont Frentzennek sikerült visszaelőznie őt.
Nem úgy Coulthardnak, aki a Barrichellóval és Salóval folytatott csatájában kiszélesítette a pályát az Ascariban, így lemaradt az élmezőnytől. A második kör kezdete két pilótának is a véget jelentette, két különböző incidensben, Giancarlo Fisichella és Pedro Diniz is a Rettifilo kavicságyába csúszott - az olasz pilóta az autóját rosszul őrizték a pályabírók, így a verseny után a derék tifosi-had szabályszerűen megtámadta egy-egy relikvia érdekében (az esetről mi is megemlékeztünk monzai videós válogatásunkban).
A következő körök viszonylagos nyugalmat hoztak, egyedül Alex Zanardinak akadtak nehézségei, mivel egy alkalommal túl keményen hajtott rá az egyik sikán rázókövére. A 11. körben Barrichello elment Coulthard mellett, a 18.-ban pedig Ralf Schumacher jött fel a 3. helyre, maga mögé utasítva csapattársát. Barrichello előretörése tovább folytatódott, amikor egy fordulóval később utat talált Salo mellett is, így már ötödikként haladt.
A 23. körben a verseny legijesztőbb pillanatának lehetett szemtanúja az első kanyarkombináció közönsége: a vert mezőnyben autózó Toranosuke Takagi szabályszerűen „megmászta” Luca Badoer Minardiját - az olasz versenyzőnek fel kellett adnia a versenyt, a japán ugyan tovább ment, de a 35. körben végleg kicsúszott a pályáról. Amíg Zanardit folyamatosan előzgették a riválisok (előbb Barrichello, majd Salo és Coulthard is), megtörtént a verseny drámája: az élen meglehetősen kényelmes előnnyelhaladó Mika Hakkinen egyszerűen elfékezte magát az első sikánban, kicsúszott, és a tifosi őrjöngése közepette feladta a versenyt.
Mindenkit meglepett, hogy a mindig nyugodt, és érzelmeknek halvány jelét sem mutató világbajnok kihajította a kormányt az autóból, majd onnan kiszállva földhöz vágta kesztyűjét. Az még inkább, hogy - gondolva, nem sokan látják - egy fa alatt, már a sisakját levéve keserves sírásban tört ki, amit a kamerák is megtaláltak.
A vezetés így az addig békésen autózó Frentzen ölébe hullott - a német pilóta a 36. körben ejtette meg első és egyetlen kiállását, és sikerült visszatérnie Ralf Schumacher elé. A további pozíciók sorsát a David Coulthard beragadó tankolócsöve döntötte el, aki ahelyett, hogy megelőzte volna Salót, még egy pozíciót vesztett Barrichellóval szemben. Az utolsó pontszerző hely Eddie Irvine-é lett, aki egész hétvégén a Ferrari örökségét megszégyenítően autózott, és egy percig sem tudta felvenni a versenyt az élen haladókkal (végül 27 másodperces hátránnyal ért célba).
A legjobban az izgalmas véghajráért szorítók jártak, hiszen három versennyel a szezon vége előtt holtverseny alakult ki az élen, Hakkinen és Irvine is 60 ponttal állt az első helyen, mögéjük 10 pontra zárkózott fel Frentzen, és Coulthard hátránya is mindössze 13 egység volt ekkor. Papíron még Michael Schumacher is labdába rúghatott volna, hiszen 28 pontos hátránnyal állt az ötödik helyen - de visszatérését elnapolták Malajziáig, mivel a versenyt megelőző teszten még mindig égető fájdalmakra panaszkodott, majdnem két hónappal a silverstone-i lábtörése után.
Hakkinen kiesése, és amikor elsírja magát:
Mika Häkkinen - Monza 1999 (Matti Kyllönen, MTV3) by jayjayletho
A verseny összefoglalója:
