A 61 körös Szingapúri Nagydíjat megelőzően kérdést jelentett, hogy a mezőny tagjai két vagy három kiállásos stratégiával teljesítik-e majd a versenyt: a Pirelli a három kiállást tartotta kifizetődőbbnek, a mezőny többsége azonban a 13. és 37. körök környékén jött, mivel ezekben az időszakokban tartózkodott pályán a biztonsági autó – amelyet az első esetben virtuális safety car előzött meg. Néhányan megpróbálkoztak a három kiállással, mint a kilencedikként beérő Carlos Sainz Jr.
Ami a gumikeverékek választását illeti, a rajtnál nem láthattunk túl sok variációt, hiszen minden versenyző a szuperlágy abroncsokon indult. Ezt követően azonban változott a csapatok elképzelése, a dobogós helyezettek autójára ismét szuperlágy került, majd a végén lágy, míg a Mercedesek és a körhátrányból felzárkózó Toro Rosso a középső etapra a lágyat választották. A verseny leggyorsabb körét, 1:50.041-et Daniel Ricciardo lágy abroncsokon futotta meg. Az első két helyezett verseny végi köridő-csatáját jól szemlélteti, hogy Vettel legjobbja 1:50.069 volt.
„A taktika és gumikezelés fontos szerepet játszott az esti versenyen” – összegezte Paul Hembery, a Pirelli motorsport-igazgatója. „A körülmények olyan nehezek voltak, mint Szingapúrban mindig, a hőség, páratartalom és a verseny hossza miatt. A Ferrari és Sebastian Vettel azonban a legjobbat tudták kihozni a gumikból és stratégiából, tudták, mikor hajtsanak, és mikor tartalékoljanak kicsit. Tökéletes versenye volt.”
„A két biztonsági autós periódus nyilvánvalóan minden csapat stratégiájára kihatott, és az etapok hosszát is megszabta. Ennek következtében több versenyzőt láthattunk a két kiállás felé mozdulni, mint a három kiállás irányába. A mezőnyben lefelé azonban voltak másként gondolkodók azt illetően, milyen sorrend lenne a leghelyesebb a gumik között. Egy ilyen hosszú versenytávon az volt kritikus, hogy a leghatékonyabban vigyázzanak a gumikra, különösen az utolsó stádiumban” – folytatta a szakember.
