Őszintén szólva nem tartunk még ott, hogy a többiek után szorosan vonatozzunk, ahogy Fecó fogalmazott, el kell hinnie az autót!
Mi kell elhinnie?
Az autót. Ha azt mondom, hogy ez a kanyar padló, és 200 fölött van, azt úgy elsőre nem eszi meg az ember bendője. Ez? Ezt a kanyart kétszázzal? Olyan nincs!
Van! Hidd el az autó képes rá! Akkor! Fékezz mélyebben! De, hát könyörgöm, az már a MOL-kút, nincs autó ami megáll itt! Dehogynem, nyugi, megáll az!
Persze, most elnagyoltam az érzeteket, de valójában erről van szó. Ha valami picit nem úgy van, elment az időd és repül az önbizalom is.
Wéber Gáborral beszéltem, aki Michelisz Norbi mellett vitte a másik zengős BMW-t 2012-ben. Elismerte, hogy ahhoz is idő kellett neki, amíg betaláltak a jó ülés pozícióba. És az csak az ülés pozíció! Nincs még setup, nincsenek harcostársak a pályán, nem kérdés még, hogy milyen mixben megy a motor. Nagyon nem egyszerű műfaj ez. Michelisz hatodik éve a nagyok között nyomja, és pontosan emlékeztek, min ment keresztül.
De mi ez a P4, amit Fecó a videóban említ? Ennek miért kell örülni?
Ez egy programkapcsoló, aminek a fokozataira mondjuk úgy, egyre "erősebb" a ,motor, ezzel párhuzamosan az élettartama, drasztikusan csökken. Van olyan fokozat, amit egy, vagy maximum két körön át használhatsz, utána konkrétan kikönyököl a halál az autó szemein. Mondhatnám úgy is, annyi féle motorod van, ahány programod. Ez egy másik vezérlést jelent a motornak és pilótának. Ezt mind megtanulni, de leginkább kitanulni, megérezni, ez a valódi nehézség.
Köszönjük a lelkesedéseteket itt a helyszínen, és persze otthon is. Jó hangulat volt, ha nem is ment úgy minden mint a nagy könyvben. Nekünk kellene írni azt a könyvet és minden úgy menne!
Holnap új lapot nyitunk, így holnapot is kívánok nektek, remélem, találkozunk!
