Az idén a WTCC összesített pontversenyében legjobb nem-citroenesként, a gyári Honda pilótáit is felülmúlva a 4. helyen záró magyar kiválóság saját weboldalán vezetett blogjának legfrissebb bejegyzésében a következőkről számolt be szurkolóinak:
„Hétfőn délután értem ki a jerezi versenypályára, és szerencsém volt, mert bár az autó már délelőtt is futott, akkor még a rendszerellenőrzéssel telt az idő, a munka érdemi része azonban csak ebéd után kezdődött. Akkor próbálgatták először az új alkatrészeket, amelyek az autó leszorítóerejét voltak hivatottak javítani az első és hátsó tengelyen. Már az első visszajelzések is kézzelfogható javulást mutattak, ami elsősorban azokon a pályákon érhet sokat, amelyeket közepesen gyors és gyors kanyarok tarkítanak. Szerintem körönként egy-két tizedmásodpercet hozhat a konyhára ez a fejlesztés, de hiába növekedik meg a kanyarsebességünk, az erőhatások tekintetében ez nem lesz jelentős ugrás, versenyzőként gyorsan lehet alkalmazkodni hozzá.”
„Az időjárással nem volt szerencséje a Hondának, mert kedden és szerda délelőtt tulajdonképpen alkalmatlan volt a pálya a tesztelésre. Amikor esett az eső, arra kellett várni, hogy felszáradjon a pálya, mire meg felszáradt volna, újra elkezdett szitálni. Alapvetően nem azzal volt a baj, hogy esett, hanem azzal, hogy nem egyenletesen. Ahogyan ment az autó, az íveken folyamatosan száradt fel a pálya, de aztán megint elkezdett nedvesedni, és az így folyamatosan változó körülmények között reálisan képtelenség volt összehasonlítani az adatokat. Szerda délutánra normalizálódott a helyzet, akkor a motor felépítését érintő újításokat is kipróbálták. Az első három napon Gabriele Tarquini vezetett, a negyediken Tiago Monteiro. Csütörtökön ebéd után haza kellett indulnom, mert eléggé bonyolult az utazás Jerezből: kb. 100 kilométeres autóút után jutottam el Sevillába, onnan átrepültem Lisszabonba, ahonnét indulva éjjel három óra után landoltam Budapesten. Szóval így lemaradtam fél napról, de azt vettem észre, hogy az időjárási viszontagságok ellenére is jól sikerült a teszt, és a kitűzött feladatokat el tudták végezni.”
„Az utolsó pillanatig nem volt egyértelmű, hogy kapok-e lehetőséget a teszten vagy sem, valószínűleg a hondások is számítottak rá, hogy nem lesz annyi idejük a pályán, mint amennyit szerettek volna. Nem hivatalos csatornán az az információ jutott el hozzám, hogy ha nem kellett volna az eső miatt rengeteget állni, akkor fél napot én is vezethettem volna. Ugyanakkor jó hír, hogy úgy érzem, számolnak velem. A pozitív visszajelzésekből, arra következek, hogy lesz még lehetőségem vezetni a szezon kezdete előtt.”
„A jerezi teszt viszont még úgy is nagyon hasznos volt, hogy végül nem ülhettem autóba. Értékesebb, mint bármelyik korábbi alkalom, amikor kint voltam, de nem vezettem. Most először ugyanis jobban bekerültem a belső körbe. Vittem a laptopomat, és ahogyan beérkezett a kocsi, egyből megkaptam én is a telemetria-adatokat, így ezúttal nemcsak a versenyzői visszajelzésekből gazdálkodhattam. A lelátónak volt egy olyan része, ahonnét a pálya második felét teljesen be lehetett látni, így meg tudtam figyelni az autó viselkedését mozgás közben, de az időm nagy részét inkább a garázsban töltöttem, hogy a mérnökökkel böngésszem a beérkező információkat.”
„Sajnos nem fényképezhettem le az autót, pedig érdekes lett volna. Az előző teszt után még arról írtam, hogy bár egy-két fejlesztést kipróbálhattam, az a kocsi még nagyban nem különbözött attól, amivel idén versenyeztünk. A mostani viszont már külsőleg is eltér az előző verziótól. Persze nem kell forradalmi átalakításra gondolni, de ránézésre is jól látszik rajta, hogy olyan apró részleteket is kidolgoztak, amelyek növelhetik az autó hatékonyságát.”
„További jó hír, hogy Tarquini is pozitívan beszélt nekem a fejlesztésekről. Pedig ő van annyira rutinos már, hogy ha nagy előrelépést tapasztal, akkor is megvárja, hogy a mérnökök visszajelzései igazolják-e a megérzéseit, de ezzel a visszafogottságával együtt is azt mondta, hogy szépen alakul a kocsi. És ha ő így nyilatkozik az évtizedes tapasztalatával, akkor van okunk bizakodni!”
