Két márka is esélyesnek tűnt a győzelemre Daytonában a kezdeti órákat követően: az Action Express által csatasorba állított két Cadillac és a Penske két új Acura ARX-05-öse elhúzott a többiektől. Féltávnál azonban az Acurák lemorzsolódtak, így az Action Expressnek kettős győzelem jutott. Filipe Albuquerque, Christian Fittipaldi és Joao Barbosa triója nyerte a versenyt 808 körrel, ami új csúcs a 24 óráson – a korábbi maximum 762 volt 1992-ben.
A testvérautóval Felipe Nasr, Mike Conway, Eric Curran és Stuart Middleton végzett a második helyen. A dobogó legalsó fokát a legjobb LMP2-es autó foglalta el, Colin Braun, Jon Bennett, Romain Dumas és Loic Duval 54-es számú Orecája, amely még körön belül zárt.
Két aktív Formula-1-es versenyző is részt vett a futamon, melynek köszönhetően a megszokottnál jóval nagyobb figyelem szegeződött Daytonára. Fernando Alonso a United Autosports színeiben vett részt a versenyen Lando Norris és Phil Hanson csapattársaként. A trió a legjobb hat között is haladt, ám már a verseny első felében hosszú időt töltöttek a bokszban fékprobléma miatt. A 23-as számú Ligier-t később gázadási probléma miatt kellett szerelni, majd újra jelentkezett a fékhiba. Alonsóék így 718 teljesített körrel a 38. helyen értek célba, a prototípusok között 13. pozícióban.
A Williams pilótája, Lance Stroll a Jackie Chan DC Racing Orecájával versenyzett Felix Rosenqvist, Robin Frijns és Daniel Juncadella társaként. A 37-es számú autó szintén sok időt veszített egy defekt miatt, amely következtében a karosszéria és felfüggesztés is sérült. Ők 32 kör hátrányban a 15. pozícióban értek célba.
Mindketten csapatuk balszerencsés autójában ültek. A United Autosports másik egysége, melyben Paul di Resta, Bruno Senna, Will Owen és Hugo de Sadeleer ült, megúszva a műszaki gondokat negyedik lett, míg a 78-as Jackie Chan-féle LMP2-es versenyzői (Ho-Pin Tung, Alex Brundle, Antonio Felix da Costa, valamint Ferdinand Habsburg) ötödik helyen zártak. A két Acura DPi kilencedik (Ricky Taylor, Helio Castroneves, Graham Rahal) és tizedik pozícióban (Dane Cameron, Juan Pablo Montoya, Simon Pagenaud) ért célba végül.
A GT kategóriát a kezdettől fogva a Ford uralta, Scott Dixon, Joey Hand és Richard Westbrook csupán 11 másodperccel nyert a sokáig vezető testvérautó, Joey Hand, Dirk Muller és Sebastien Bourdais előtt. Ez a kategórianyerteseknek 11. pozíciót jelentett az összetettben, ugyanis a prototípusok közül sokan lemorzsolódtak, különösen a DPi-k (daytonai prototípus): a másik két Cadillac, valamint mindkét Nissan és Mazda is kiesett.
A prototípusok (DPi-k és LMP2-esek) közös kategóriában versenyeztek, a GT-ket azonban felosztották Le Mans-i és lassabb daytonai specifikációra. Mirko Bortolotti, Franck Perera, Rolf Ineichen és Rik Breukers 11-es számú Lamborghinije nyerte utóbbit.
