A statisztikákra mindig oly sokat adó IndyCarban Graham Rahal szombati győzelme után arról cikkezett a sajtó, hogy vasárnap, a szezon nyolcadik futamán vajon a nyolcadik különböző győztest ünnepelheti-e az amerikai open wheel-versenyzés világa. Mert ilyenre legutóbb a sorozat elődjében, az AAA Championship Car 1911-es szezonjában volt példa!
A pole-t megszerző Takuma Sato remek tempóban jött el a rajttól, s bár mögötte nem történt incidens, a pilóták nem kímélték egymást. Rahal úgy előzte Ryan Hunter-Reayt, hogy kerekeik súrolták egymást, és amikor Helio Castroneves szeretett volna bebújni az Andretti Autosport pilótája mellé, szintén összeértek – a brazil kárára, aki defektes kerékkel gurulhatott vissza a bokszba.
Az első kiállássorozatot követően Sato elveszítette a vezetést, ráadásul Will Powernek sikerült felzárkóznia mögé – az ausztrál folyamatosan szorongatta az Indy 500 győztesét, ám megelőzni nem tudta. A páros azonos körben állt ki, Graham Rahal egy fordulóval később, így ő örökölte meg az első helyet. Miközben a mezőny közepén Ed Jones és JR Hildebrand gyepálta egymást (a DCR-es törött szárnnyal, az amerikai defektes kerékkel mehetett tovább), a második cseréknél Will Powernek sikerült megelőznie Satót, csakhogy a három kiállást teljesítő Josef Newgardennek még jobban jött ki a lépés, és mindkettejüket sikerült átugrania.
A verseny záró szakaszában Rahalnak már 15 másodperc volt az előnye „üldözői” előtt, a leintés azonban még tartogatott izgalmakat: négy körrel a vége előtt James Hinchcliffe és Spencer Pigot autója is megadta magát, a pálya szélén álló Dallarák eltakarításának idejére pedig pályára lépett a pace car. Annak érdekében, hogy a közönség ne unatkozzon a kockás zászló meglendülésekor, a versenybíróság leállította a versenyt, így egy kétkörös sprinttel ért véget a második detroiti futam.
Az élen állók között nem történt változás, így Rahal két napon belül kétszer is nyerni tudott, amire Scott Dixon 2013-as torontói aratása óta nem volt példa. A bajnokság nagyon érdekesen alakul, hiszen az a Scott Dixon áll a tabella élén 303 ponttal, aki idén még nem tudott futamot nyerni, akárcsak a tőle nyolc egységnyi távolságban lévő Helio Castroneves sem. Sato lemaradása 11 pont a harmadik helyen, Rahal kettős győzelmével pedig a hatodik helyre katapultált.
Folytatás egy hét múlva, a Texas Motor Speedwayen.
A Chevrolet Detroit Grand Prix Presented by Lear Corporation második futamának végeredménye:
| 1 | 15 | Graham Rahal | Rahal Letterman Lanigan Racing | 70 kör |
| 2 | 2 | Josef Newgarden | Team Penske | 1.177 |
| 3 | 12 | Will Power | Team Penske | 2.623 |
| 4 | 26 | Takuma Sato | Andretti Autosport | 3.854 |
| 5 | 1 | Simon Pagenaud | Team Penske | 4.081 |
| 6 | 9 | Scott Dixon | Chip Ganassi Racing | 4.601 |
| 7 | 98 | Alexander Rossi | Andretti Autosport | 6.198 |
| 8 | 83 | Charlie Kimball | Chip Ganassi Racing | 6.682 |
| 9 | 3 | Helio Castroneves | Team Penske | 6.844 |
| 10 | 10 | Tony Kanaan | Chip Ganassi Racing | 7.720 |
| 11 | 14 | Carlos Munoz | A. J. Foyt Enterprises | 8.116 |
| 12 | 4 | Conor Daly | A. J. Foyt Enterprises | 8.785 |
| 13 | 27 | Marco Andretti | Andretti Autosport | 9.610 |
| 14 | 18 | Esteban Gutierrez | Dale Coyne Racing | 13.133 |
| 15 | 8 | Max Chilton | Chip Ganassi Racing | 1 Kör |
| 16 | 7 | Mikhail Aleshin | Schmidt Peterson Motorsports | 1 Kör |
| 17 | 28 | Ryan Hunter-Reay | Andretti Autosport | 1 Kör |
| 18 | 21 | J.R. Hildebrand | Ed Carpenter Racing | 1 Kör |
| 19 | 16 | Oriol Servia | Rahal Letterman Lanigan Racing | 1 Kör |
| 20 | 5 | James Hinchcliffe | Schmidt Peterson Motorsports | 5 Kör |
| 21 | 20 | Spencer Pigot | Ed Carpenter Racing | 5 Kör |
| 22 | 19 | Ed Jones | Dale Coyne Racing | 10 Kör |
