Steward
Admin
DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak JOHNNYBET
2021. április 20. kedd
USA

IndyCar: Meglepetések, büntetések és önmagukon felülkerekedő versenyzők

Kilenc év után először lépett pályára az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriája a Wisconsin állambeli Elkhart Lake-en fekvő, legendás roadon, ahol Will Power kezdheti élről a Kohler Grand Prix-t.

Kilenc év után először lépett pályára az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriája a Wisconsin állambeli Elkhart Lake-en fekvő, legendás roadon.

Road America tipikusan az a pálya, amely az utóbbi közel egy évtized során a rajongók és a csapatok kívánságlistájának élén szerepelt, mint a versenynaptár potenciális álomhelyszíne. Ennek megfelelően évről-évre felröppentek olyan hírek, miszerint a létesítmény hamarosan visszatér a széria menetrendjébe, azonban ezek minden esetben kacsának minősültek … egészen tavaly szeptemberig. Ekkor ugyanis ténylegesen, megmásíthatatlanul bejelentették, hogy 2016-ban, kilenc évvel az utolsó, még a Champ Car érában rendezett forduló után ismét IndyCar futamnak ad otthont a zöldövezetben lévő pálya.

A széria közössége számára most, azaz június utolsó hétvégéjén jött el a karácsonnyal egybekötött “super sweet sixteen” kaliberű születésnap, miután végre-valahára ténylegesen, teljes fizikai valójában pályára gördültek az IndyCar Honda és Chevrolet aero kitekkel és erőforrásokkal felszerelt autói Road America 4.048 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló vonalvezetésén.



A Kohler Grand Prix névre hallgató verseny kvalifikációját a jól megszokott szisztéma szerint három szabadedzés vezette fel, maga az időmérő pedig a road pályákon szokásos formátum alapján zajlott le. Az edzések kombinált eredménye alapján két csoportra bontott mezőnyből egyaránt hat-hat gép jutott tovább a második szegmenst képező legjobb 12 közé, ahonnan szintén a hat leggyorsabb veselkedhetett neki a pole pozícióért a végső felvonást jelentő Fast 6-ben.

Az első csoportkör küzdelmei nem szolgáltattak túl sok meglepetést, atekintetben, hogy az abszolút favoritok simán átvitték a lécet. Ez viszont még korántsem jelentette azt, hogy belefeledkeztünk volna az unalomba.

A legjobb idővel a Chip Ganassi Racing négyszeres bajnoka, Scott Dixon jutott tovább a top 12 autó részvételével rendezendő második szegmensbe, közvetlenül a Team Penske-s Helio Castroneves, valamint az Andretti Autosport két képviselője, Ryan Hunter-Reay és a harmadik szabadedzésen egy motort már elfüstölt Carlos Munoz előtt.

Örülhetett még a folytatás lehetőségének az RLL Racing teljes szezonos alkalmazottja, Graham Rahal, továbbá Ganassiék újonca, Max Chilton is.

Korán véget ért viszont a kvalifikáció a Schmidt Peterson Motorsports óriási népszerűségnek örvendő orosz versenyzője, Mikhail Aleshin számára, de nem kellett egyedül búslakodnia, hiszen csatlakozott mellé az AJ Foyt Racinget szolgáló Takuma Sato, az Ed Carpenter Racing #20 Dallara-Chevy-jét a hátralévő road/street futamokon terelgető Spencer Pigot, a Dale Coyne Racinges Gabby Chaves, végül pedig a csoport leglassabb körét megfutó Marco Andretti is.

Ha pedig mindez nem lenne elég, az Andretti Autosporthoz munka- és családügyileg is kötődő 29 éves amerikainak a kvalifikáció napja ráadásul egy kesernyés évfordulót is jelentett egyben. Az IndyCarban idén tizenegyedik szezonját futó Marco ugyanis főkategóriás pályafutása második és egyben máig utolsó győzelmét kereken öt évvel azelőtt, vagyis 2011. június 25-én szerezte az Iowa Speedway-en.

A Road America-i hétvége első látványosabb incidensét a versenyen való részvételhez szükséges orvosi engedélyt alig 24 órával korábban megkapó Josef Newgarden produkálta. Az Ed Carpenter Racing versenyzője a második csoportkör végén pördült meg #21 Dallara-Chevy-jével a pálya kellős közepén, ami miatt rögtön elő is került a piros jelzés, a hátralévő idő rövidsége miatt pedig ez egyben a kockás zászlót is jelentette.

Az alig két héttel ezelőtti, texasi horrorbalesete következtében törött kulcscsontjában csavarokat és egy csinos kis fémlemezt magával cipelő kétszeres IndyCar futamgyőztes hibája egyben a szabályok értelmében azt is jelentette, hogy elbúcsúzhatott két legjobb körétől, egyben a második szegmensbe való jutástól is.

Nem csak ez volt egyébként az egyetlen rossz hír Newgarden számára a hétvégén, miután hivatalosan is megerősítették, hogy Conor Daly-vel egyetemben nem vehet részt a texasi Firestone 600 augusztus 27-ére datált folytatásán, miután a június 12-ei piros zászló pillanatában már kiesőnek minősültek. Ez a bajnoki álmokat dédelgető Josefünk számára azt is jelenti, hogy a Texas Motor Speedway-en már egészen biztosan nem szerezhet több pontot, mint a 22. helyért járó.

Na, de térjünk vissza most a jelenbe, egészen pontosan a Road America-i kvalifikációhoz.

A Newgarden miatti piros zászló nagy vesztesei Juan Pablo Montoya és Alexander Rossi lettek, akik így a hetedik-nyolcadik pozíciókban voltak kénytelenek búcsúzni a folytatástól, noha még lett volna egy gyors körük hátra. A Team Penske és az Andretti Herta Autosport pilótáinak néhány perccel korábban már James Hinchcliffe-fel is megyűlt a bajuk. A Schmidt Peterson Motorsports kanadai pilótája autójának gyengélkedő fedélzeti kijelzőjével bajlódott, eközben pedig feltartotta a mögötte érkező kolumbiai-amerikai kettőst. A versenybírák a szabályokat szem előtt tartva ezt sem hagyhatták szankció nélkül, így Hinchcliffe neve mellől is törölték a két legjobb körét.

Mindennek következtében az egyébként nagyon jó barátságban lévő Newgarden és Hinchcliffe az utolsó sorból rajtolhat majd.

A legjobb idővel a Dale Coyne Racing újonca, Conor Daly jutott tovább a Chip Ganassi Racing ebbe a körbe beosztott kettőse, Tony Kanaan és Charlie Kimball előtt. Készülhetett továbbá a következő felvonásra Sébastien Bourdais a KVSH Racing színeiben és a Team Penske maradék 50%-a Will Power – Simon Pagenaud képében.

A két csoport legjobb hat-hat versenyzőjét tartalmazó top 12-es szegmens továbbjutói között három csapat képviseltette magát. A Chip Ganassi Racing teljes felállásával szerephez jutott, végül azonban 50%-os amortizációt elkönyvelve csak a “nagy öregek”, azaz Scott Dixon és Tony Kanaan tudta kivívni magának a pole pozíciót eldöntő Fast 6-ben való részvétel jogát. A gárda másik két tagja, vagyis az újonc Max Chilton a hetedik, az egyszeres futamgyőztes Charlie Kimball pedig a tizenegyedik pozíciókig jutott csak.

Ganassiékkal ellentétben a Team Penske valamennyi, a legjobb 12-be jutott embere sikeresen beverekedte magát az utolsó szegmensbe köszönhetően Pagenaud harmadik, Power negyedik és Castroneves hatodik helyének.

A két nagycsapat mellett Graham Rahal révén még az RLL Racingnek maradtak reményei arra, hogy megszerezzék a rajtelsőséget az Elkhart Lake-i létesítményben.

Innentől fogva viszont a pálya melletti csendes szemlélővé vált még Hunter-Reay, Daly, Munoz és Bourdais is.

A Fast 6-et követően a pole pozíciót jelző Verizon P1 Award matricája végül Will Power #12 Dallara-Chevy-jére került fel, ami azt is jelentette, hogy az ausztrál St. Petersburg után idén másodszor, egyben IndyCar pályafutása során 44. alkalommal várhatja a rajtot jelző zöld zászlót az első pozícióból (azaz a szezonnyitó St. Pete-i fordulón csak várhatta volna, mivel betegség miatt kénytelen volt az utolsó pillanatban visszalépni az indulástól.)

“Ez a szegmens a forgalomról szólt” - nyilatkozta az érthetően boldog Power, aki csapatszinten a Team Penske 242. IndyCar és valamennyi kategóriát tekintve a 499. pole-ját szerezte. “A második körömön kockázatot vállaltam a használt gumikkal és végül ez vált előnyünkre.”

Dixon, aki 0.1654 másodperccel kapott ki toowoombai ellenfelétől, elismerte, hogy csak magának köszönheti, amiért lemaradt az első rajthelyről.

“Túl sok hibát vétettem. Megvolt az autóm a pole-hoz, de elszúrtam az utolsó két kanyart, ami az elsőségünkbe került, két, vagy három tizedet is elvesztette a 12-esben.”

Power és Dixon mögül a második sorból a Pagneaud – Kanaan duó indulhat, míg a harmadikat Castroneves és Rahal teszi teljessé.

Kanaan harmadik helye egyébként abból a szempontból külön említést érdemel, hogy egy, az autója kormányát érintő elektronikai probléma miatt csak egyetlen gyors kört tudott megtenni a Fast 6 során, az abroncsai pedig nem tudtak az ideális hőfokra felmelegedni.

A legjobb hondásnak Rahal bizonyult a hatodik rajtpozíciója által, de ezen eredmény akár még csalóka is lehet. Az amerikai és csapata ugyanis úgy vélte, nincs reális esélyük arra, hogy elcsípjék a pole-t így inkább úgy döntöttek megspórolnak a versenyre egy szett piros gumit és a Fast 6-es köröket inkább a keményebb, fekete abroncsokon tudják le.

Hetedik rajthelyével Max Chilton IndyCar pályafutása eddigi legjobb kvalifikációs eredményét érte el, ennek ellenére viszont egyáltalán nem volt boldog. A 24 éves brit a top 12-es szegmens leintését követően arról panaszkodott, hogy az autója megvolt ahhoz, hogy bejusson a legjobb hat közé, azonban a gyors körén a pitből visszatérő Power pontosan eléje érkezett meg, így kénytelen volt elvenni a gázt annak érdekében, hogy elkerülje az ütközést.

Nem csak Newgarden volt az egyetlen, akinek saját magán is felül kellett kerekednie az időmérő során.

Az Andretti Autosport legjobbja, egyben a Honda házi versenyének második helyezettje, azaz Ryan Hunter-Reay a nyolcadik pozícióból rajtolhat el vasárnap. A 2012-es bajnok, egyben 2014-es Indy 500 győztes amerikai küzdelmét a századmásodpercekért ráadásul egy makacs influenza is megnehezítette.

“Láz, reszketés, izzadás, meg minden” - sorolta az amerikai. “Az autó igazán jó volt, nyilvánvalóan folytathatjuk innen a munkát, különösen a hosszú egyenesekben. Abszolút cefetül érzem magam, Newgardennek viszont fémlemez van a vállában, szóval innentől fogva nekem nincs miről beszélnem.”

A mezőny egyetlen Road America-i győzelemmel rendelkező tagja (2007, Champ Car), vagyis Sébastien Bourdais a 12. helyről várhatja a rajtot.

A Kohler Grand Prix magyar idő szerint vasárnap, kb. 19:15-kor kapja meg a zöld zászlót.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?