Steward
Héjas Szilárd
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. augusztus 18. vasárnap
Túraautó

Exkluzív interjú Ferdinand Habsburggal, a száguldó magyar herceggel

A Habsburg név még a 21. században is jól cseng, de már nem az egymással viaskodó uralkodói házak, hanem a szponzorok között. Brands Hatchben a „trónörökössel” beszélgettünk hagyományőrzésről, szakágváltásról és motorerőről.

Jó néhány éve rója már a köröket a nemzetközi versenyszíntér pályáin Ferdinand Habsburg, akinek a nevére alighanem Magyarországon mindenki felkapja a fejét, aki kettőnél több történelemórára ült be évente. Teljes nevén Ferdinand Zvonimir Maria Balthus Keith Michael Otto Antal Bahnam Leonhard Habsburg-Lothringen az utolsó magyar király, IV. Károly dédunokája, s mint a Habsburg ház sarja, maga is számos titulus birtokosa. Persze amióta megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia és a királyság, a hercegi, trónörökösi és egyéb rangok már csupán névlegessé silányultak, így talán nem is meglepő, hogy Karl Habsburg fia, az 1997-ben született Ferdinand érdeklődését egy másik úri mulatság, az autóversenyzés keltette fel, és már nagyon fiatalon rálépett arra az életútra, amelyen kortársai, Max Verstappen, Charles Leclerc és Lando Norris is elindultak.

Habsburg a gokart után a formulaautózás felé vette az irányt, és eljutott egészen a Formula-3-as Európa-bajnokság szintjéig, ahol az elmúlt két szezont töltötte, és alkalmi dobogói mellett egy spái futamgyőzelmet is behúzott. A tavalyi bajnokság 13. helyén végezve azonban az osztrák nem kapott elég jó lehetőségeket a szakágban, így idénre a DTM-re váltott, ahol az Aston Martin négyautós flottáját erősíti – itt sincs azonban könnyű dolga az újoncként látványos technikai lemaradással rendelkező márkával.

 

Ha jól sejtjük, nemcsak az osztrák főherceget, de a magyar herceget tisztelhetjük személyedben. Milyen egyéb titulusaid vannak még?

A családom egyike volt azoknak, amelyek kismilló különféle titulust viseltek, szóval nem is tudtám mindet felsorolni. A felmenőim nagyon közeli kapcsolatban állnak a magyar kultúrával, és nem is olyan régen – 100 éve már, de történelmi léptékben ez nem sok – még egy nemzethez tartoztunk. Én magam osztrák vagyok, de a nagybátyám Sóskúton él, nem messze Budapesttől. Magyar unokatestvéreim is vannak, akik mindig magyar szavakkal piszkálnak, de nekem nem igazán megy az a nyelv!

 

Vannak olyan felelősségeid, kötelező feladataid, amik a Habsburg név viselésével járnak?

Az túlzás, hogy kötelezőek lennének, viszont én ragaszkodom hozzá, hogy megtegyek bizonyos dolgokat. Sokat jelent számomra, hogy a családom olyasmit ért el, ami máig mély nyomot hagy az emberekben. Hűséges vagyok a családomhoz, és törekszem arra, hogy mindezt megköszönjem nekik mindezt. Ezért ha bármi olyan esemény zajlik, amely történelmi jelentőséggel bír, én szeretek ott lenni ezeken, és büszkén képviselem a családomat.

 

Apád legidősebb fiaként tulajdonképpen te vagy a trónörökös, igaz?

Elméletileg igen, de ugyebár ez a dolog egy ideje már nem játszik, szóval igazából nem.

 

A nevedet inkább előnynek vagy hátránynak érezted a karriered során?

Az a jó egy ilyen versenyzői karrierben, hogy rendkívül tárgyilagos, hiszen a stopperóra az egyetlen, amely ítéletet mond rólunk. Ebből a szempontból kedvező karrierútnak tekintem a versenyzést, hogy itt van a legkisebb esély arra, hogy valakinek a neve befolyásolja az eredményeit. Attól, hogy Habsburgnak hívnak, még egyáltalán nem leszek gyorsabb, ennek pedig örülök. Amikor elkezdtem a versenyzést, a nevem egy kis segítséget jelentett a szponzorok keresésében, de ez már csak ilyen, a nevem sohasem lesz más, és nem is szeretném, hogy más legyen, hiszen nagy megtiszteltetés, hogy a tagja vagyok ennek a családnak. De persze megvannak ennek a pozitív és a negatív oldalai is.

 

Eddig a formulaautózásban próbáltad megvetni a lábad. Hogyan jött ez az idei hirtelen váltás a DTM-re?

Mindenekelőtt nem árt, ha az embernek van valamilyen munkája, amit profi szinten űzhet. Amikor tehát megnyílt előttem ez a lehetőség, lecsaptam rá.

 

Ez azt jelenti, hogy kényszerpályára léptél?

Egyáltalán nem. Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, ez egy kiváló bajnokság, az Aston Martin pedig nagy hagyományokkal rendelkezik az autósportban és mindig nagyon jól bánik a versenyzőivel. Mindenkivel jól kijövök, élvezem az itteni versenyzést, ennél többre pedig nem is vágyhatnék.

 

El tudod képzelni itt a karriered hátralévő részét, hátrahagyva a formulaautózást?

Nem igazán gondolkodok egy évnél nagyobb távlatokban. Most itt érzem jól magam, de persze remélem, hogy a következő évben is ez lesz még a helyem. Aztán persze sohasem tudhatjuk, merre visz az út, ezért semmilyen lehetőséget nem akarok kizárni. Azt viszont tudom, hogy olyan bajnokságban akarok versenyezni, ahol a legjobban szórakozhatok, ez pedig jelenleg mindenképpen a DTM.

 

A DTM szezonjának kétharmada már eltelt, hogyan értékelnéd az eddigi teljesítményed?

Komoly tanulási folyamat volt számomra, rengeteg újdonságot tanultam. Voltak jó és rossz pillanataim is, de mindvégig igyekszem motivált maradni, ennek köszönhetően bármi is történjen, mindig izgatottan várom a következő versenyt.

 

Véleményed szerint mi jelenti az Aston Martin autóinak legfőbb gyengeségét?

Kár lenne tagadni, hogy a motor még jelentős elmaradásban van, emiatt az egyenesekben hiányzik a kellő sebesség. A pályán elhelyezett mérési pontok nagyon jól megmutatják, hogy miben vagyunk leginkább lemaradva a riválisainkhoz képest. Ellenben az autónk kiválóan viselkedik a kanyarokban, a féktávokon, valamint a gumikezelés terén is. A csapat azon dolgozik, hogy minden egyes hétvégére fejlesszen valamit az erőforrás rendszerén, és minél előbb felzárkózzunk az Audikra és a BMW-kre.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?