- Az idei már a 17. HunGarian Baja és a verseny történetének tizedik Vk-futama lett megrendezve. Hova helyezné el az idei versenyt a viadal immár 18 éves történetében?
- Az ideit a tizennyolcadik versenynek számítom, hiszen a tizenhetedik is be volt jelentve fizikálisan, csak a pandémia történelmet írt és ezért elmaradt. Tavaly az volt a véleményem, hogy a kiszámíthatatlanság és tervezhetetlenség miatt jobb a versenyt lemondani, mert egy olyan élethelyzettel kerültünk szembe, amivel még soha, és akkor még nem is sejthettük a következményeit. De félek, hogy még most is nagyon vakon vagyunk a közeli jövőképpel is. Az idei évben szándékosan az eddigi legegyszerűbb versenyt szerettem volna megvalósítani, mert nagyon féltem az egy év kihagyástól, a megfelelő emberállomány összegyűjtésétől, a korábbi rutin feladatok felelevenítésétől és a gazdasági háttér előteremthetetlenségétől. Sajnos, minden téren beigazolódtak a várakozásaim, és ma számomra az egyetlen pozitív tény, hogy túl vagyunk rajta... Voltak már ettől sokkal jobb versenyeink, de akkor nem volt "otthonunk". Most a második várpalotai futamunk után kijelenthetem, hogy Talabér Márta polgármester asszony és Csővári Zsófia, a Thury Vár ügyvezetője olyan erőt és nyugalmat adott nekem a legnehezebb pillanatokban is, hogy tényleg az otthonává vált a város a HunGarian Bajának. Köszönöm az önzetlen segítségét továbbá Mária Györgynek, Mészáros Zsoltnak (Suzuki Mészáros), Salamon Tamásnak, Szabó Róbertnek (Practical), a rendkívül barátságos és türelmes várpalotaiaknak, valamint Török Julianna kolléganőmnek. Egy biztos, a tárgyalásokat már elkezdtük a 2022-es HunGarian Baja előkészületeiről!
- Száz jármű nevezett. Ezzel elégedett?
- Ez mindenképp egy hosszú évekre visszavezetve is rekord létszám, de persze mindig elégedetlen az ember. Az az érzésem, hogy mind az FIA, mind a FIM világkupa sorozata rossz irányba megy, vagyis leginkább nem halad semerre. Túlszabályozottság, túlárazás, pökhendiség és valós érték teremtése nélkül zajlanak a futamok. Rengeteg mondanivalóm lenne ezzel kapcsolatban, de előbb azt szeretném, hogy a gondolatok leülepedjenek bennem és a számomra fontos személyek fejében, majd a közös döntésünket alaposan meg tudjuk indokolni akkor is, ha a jövőben megtartjuk a világkupa titulust vagy esetleg lemondunk róla.
- A teljes magyar élmezőny ott volt Várpalotán, de csak 1-1 versenyző - Lónyai-Csató páros és Hodola Richárd - mérette meg magát a Világkupában. Minek tulajdonítható mindez?
- Manapság ez a realitás... Az előbb már utaltam rá, hogy nem vonzóak ezek a sorozatok, és igazán csak hálás lehetek a három barátomnak, hogy képviselték az országunkat. Szerintem fontosabb kérdés, hogy két héttel korábban Spanyolországban mitől van nyolcvan világkupás autó, és ide miért érkezik meg mindössze húsz, vagy a Lengyel Bajára harminc? Kicsit morbid szerintem, hogy az autós világkupa mezőnyre hét tisztségviselőt delegál az FIA, majd további kilencet igényelnek a magyar technikai bizottságtól a húsz autó megfelelő ellenőrzésére. A motorosoknál pedig örök vita az itiner használata, ami a Baja világkupa versenyeken nem kötelező. Így borítékolható, hogy egy esetleges 25 km/h-nál erősebb széllökés esetén a jelző szalagok, -táblák legalább egyike elszakad, eltörik, eldől és a jelzések alapján tájékozódó motorosok jobb esetben eltévednek, rosszabb esetben balesetet szenvednek. Éveken keresztül együtt vívtunk szélmalomharcot szegény Sasóval a FIM szemináriumokon, hogy legyen kötelező az itiner használata, mert az az egyetlen eszköz, amivel biztos információt tudunk átadni a versenyzőknek. Továbbra sem az... Ezért, mint rendező, inkább felvállalom azt a szabálytalanságot, hogy a motorosok helyett az autósok mennek elől, és így legalább a nyomokból könnyebben tájékozódnak azok, akik el sem viszik magukkal az itinert. Ha ezt nem tenném, néhányan még mindig a célt keresnék az első szelektíven...
- Mint szervező mennyire volt elégedett? Mi tetszett a legjobban? Mit csinálna teljesen másként?
- Az összlétszámmal és a hangulattal elégedett voltam. A lebonyolításban sok hiba volt, amik nagyon bosszantóak, főleg annak tudatában, hogy korábban ezek nem voltak. Sokunkban nagyot változtatott a másfél éves covid "szabadság", és nem sikerült minden tekintetben felvenni a ritmust. Nekem is sokkal többet kellett volna kommunikálnom, de az egész verseny szerkezete nagyon hasonlított a várpalotai főtér felújításhoz. Pár nappal korábban még ultra nagy káosz volt mindenhol, de amikor kellett, hirtelen minden a helyére került és ez a legfontosabb. Szombat este, amikor már a rendezői feladataimmal végeztem, akkor meglátogattam a csapatom, akikkel gyorsan kicseréltünk pár alkatrészt a versenyautón, majd a vacsora után kicsit kiengedtük a felgyülemlett gőzt is. Éjfél körül a szervizpark összes lakója nálunk táncolt... Na ez tereprally volt!
- Marad-e jövőre is a HunGarian Baja Vk-futam, hiszen 2022-ben indul a világbajnokság is? Lát-e esélyt arra, hogy vb-futamot rendezzen Magyarország?
- Bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is! Egy biztos, HunGarian Baja lesz 2022-ben is Várpalotán a Thury Várban. Világbajnokság, Tereprally világkupa, Baja világkupa, Baja Európa kupa, Közép-Európai Zóna bajnokság, Magyar bajnokság... Ezek mind üres szavak, ha nincs mögötte tartalom. Sem versenyzői létszám, sem promóció, sem média, sem élhető szabályrendszer, sem kiszámíthatóság. Ez egy viszonylag kis család, akik a sport mellett szeretnek szombat este szervizponyván a sátor alatt táncolni, és nem a versenyirodákon észrevételeket, óvásokat, kérvényeket írogatni. Nem hiszek benne, hogy az előbb felsorolt sorozatok száma segíteni fogja a versenyzői létszám növekedését, hiszen továbbra is az a véleményem, hogy ami hangulatban és anyagilag is elérhető, az a Zóna és a Nemzeti bajnokságok, ahol nincs semmi felesleges felhajtás, sem pedig képmutató külföldi tisztségviselők. Világbajnoki futamot Magyarország tud rendezni, de az én cégem és az anyagi lehetőségeim még egy ilyen veszteséges versenyt nem bírnak el, mint a 2021-es HunGarian Baja volt. Ma még megtippelni sem lennék képes, hogy az ASO kezébe került vb-sorozat milyen anyagi terhet jelenthet az adott országnak, de az biztos, hogy nem lesz elég rá az otthoni konyhaszekrényben rejtegetett boríték. A kérdés inkább az, hogy mindez mennyit is ér? Felkészült-e a világ gazdasága arra, hogy 2022-től gyakorlatilag évente öt-hat Dakar-szintű költséget felemésztő versenyen vegyenek részt a nagyobb tereprally csapatok? Én nem hiszem, hogy nekem ebben kellene gondolkodnom, bár egész életemben a kihívások éltettek. Egyértelműen képesek lennénk egy ilyen méretű rendezvény lebonyolítására, de nem minden áron.
