Ez az időszak tökéletesen alkalmas arra, hogy elbeszélgessünk a pilótákkal és bepillantsunk kicsit a kulisszák mögé. Pontosan ezt tesszük most, a csapatból elsőként Horváth Lajossal.
Nemrég egy szép címmel és trófeával gazdagodtál. Sikerült már megfelelő helyet találni neki a lakásban?
Mind a lakásban, mind pedig a szívemben különleges polcra került ez a díj. Hálával tartozom a sorsomnak, amiért az általam képviselt szakágban az elérhető legnagyobb kitűntetést megkaptam. Gyakran elmondom, hogy mindez a partnereink és támogatóink nélkül nem jöhetett volna létre. Ám azt is nagyon fontos leszögezni, hogy a sikerünket a bennünket kiemelten kezelő médiumok is segítették. Ezúton is szeretném ezt megköszönni nektek!
Hogy élted meg a Dakar kiesést, maradt benned tüske? Milyen tapasztalatokkal gyarapodtál?
Ott és akkor ez nagyon nehéz volt. Az ember tervez, küzd, mindent elkövet a siker érdekében - aztán isten, és a technika végez. Azonban tanulni mindenből, így a kudarcból is lehet. Sőt, legfőképpen abból. Ilyenkor szembesülsz a démonaiddal, és ha képes vagy legyőzni őket, akkor visszatalálhatsz a helyes útra. Nyugodtan mondhatom, ez nekem sikerült. Tele vagyok energiával, új ötletekkel, valamint vágyakkal és célokkal is. Az engem érő impulzusok pedig folyamatosan igazolják, hogy a felvett irány jó.
Azt már egy ideje tudjuk, hogy ebben az évben csapatodra, a Laller Racing Dakar Team-re fekteted a hangsúlyt. De mi a helyzet Laller egyéni ambícióival?
Valóban, mostanság a csapatom lett az életem, de úgy gondolom, ez így természetes. Ha az ember valamit el akar érni, muszáj teljes mellszélességgel odaállni. Nagy örömmel tölt el, hogy remek társaságban, sokra hívatott versenyzőkkel dolgozhatok együtt. Minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsem a srácokat, ugyanakkor a sportolói céljaimról sem mondtam le. Igyekszem a kettőt egy mederbe terelni.
Jelenleg nem kapkodunk, hosszútávra rendezkedtünk be. Építkezünk, de közben azért lesznek nagy dobások is. Az Afica Eco Race-n szeretnénk azt a fajta sivatagi tapasztalatot begyűjteni, ami az idei Dakaron nekem is jól jött volna. Nagy ambícióm még a Baja Mexico, de a Hellas Rally is képben van. A kemény felkészülés a legfontosabb, 2020-ban pedig ismét irány Dél-Amerika!
Hogy áll ez a projekt? Elsősorban a támogatói háttér érdekelne.
A projekt az előkészítés fázisában jár. Télvíz alatt minden meglévő partnerünkkel leültünk, és kölcsönös elégedettségről tanúbizonyságot téve meghosszabbítottuk az együttműködésünket. A főtámogatóink elégedettek és büszkénk ránk, a hozzáállásuk pedig nagyon motiváló. Mindannyian bíztatják a csapatot - köztük engem is -, hogy semmiképp ne adjuk fel a Dakart, űzzük, hajtsuk tovább az álmainkat!
Nehezen viseled a holtszezont, vagy épp ellenkezőleg, kell az idő feltöltődni?
Ez olyan dolog, mint az argentin steak. Ha az ember „bezabál” belőle, egy ideig semelyik porcikája sem kívánja. Aztán rövidesen mégis visszaköltözik a szádba az íze, sóvárogni fogsz utána, és újfent tapasztalni, átélni akarod.
Hogy egy mondatban válaszoljak a kérdésedre, kellően feltöltődtem: szólhatna már a négyütemű!
