1960. március 21-én született Ayrton Senna, akinek élete és karrierje különböző mozzanataival már több ízben foglalkoztunk a Retro-rovatban. Megemlékeztünk többek közt harmadik világbajnoki címéről, az 1989-es ütközésről, az F1 legrövidebb futamán aratott győzelméről, Eddie Irvine pofonvágásáról, Jean Alesivel vívott phoenixi csatájáról, Alain Prost gyávának nevezéséről és arról is, amikor úgy tűnt, hogy ülés nélkül marad a háromszoros bajnok.
Éppen ezért most úgy döntöttünk, hogy születésnapi köszöntőnkben nem egy újabb eseményt ragadunk ki Senna páratlanul sikeres és gazdag karrierjéből, hanem átadjuk a szót a brazil legendának, és saját mondatain keresztül idézzük fel alakját. Egy tucat idézet Ayrton Sennától:
Fontos, hogy a versenyzők összetartsanak, mivel nehéz helyzetekben egymásra számíthatunk. Ha nem teszünk így, akkor a szervezők és a konstruktőrök anyagi és politikai érdekei kerülnek előtérbe.
(1987)
Olyan volt, mintha egy alagútban lennék. Nemcsak a hotel alatti alagútban, hanem végig az egész pályán. Csak mentem és mentem, még többet és többet és többet és többet... Messze túl voltam a határon, de még így is képes voltam többet találni.
(Az 1988-as monacói időmérős körről)
Nem tudok másképpen vezetni, úgy, hogy ne legyen kockázatos. Mindenkinek fejlődnie kell, mindenkinek megvannak a maga határai. Csak éppen az enyém kicsit messzebb van, mint másoké.
(1989)
A versenyzés a véremben van, ez része a lényemnek, része az életemnek, mindig is ezt csináltam. Ez minden más előtt áll.
(1989, Ausztrália)
A legnagyobb hibám? Valami, ami még nem történt meg.
(1990 szeptembere, néhány héttel a második suzukai ütközés előtt)
Versenyzőként mindig kockázatnak teszed ki magad. Az, hogy pilóta vagy, azt jelenti, hogy másokkal versenyzel. Ha már nem próbálsz beférni egy résbe, akkor már nem vagy többé versenyző, hiszen a győzelemért küzdünk, mindannyiunk számára ez jelenti a fő motivációt, és nem az, hogy 3., 4., 5. vagy 6. helyen érj célba. Egészen addig, amíg úgy érzem, hogy lehetséges, a győzelemért versenyzek. Néha hibázol? Persze, nem lehet, hogy mindig helyesen cselekedj.
(1990, Ausztrália)
Nézd, azért hívlak, hogy elnézést kérjek. Most már beismerem, hogy szándékosan szorítottam le Prostot az útról, és Isten nem engedi, hogy ezzel a hazugsággal éljek. Ma este közlöm a sajtóval is, de azt akartam, hogy te legyél az első, aki megtudja.
(Jackie Stewartnak egy évvel azt követően, hogy összevesztek az 1990-es suzukai ütközés kapcsán)
Bárki is vagy, nem számít, hogy milyen társadalmi helyzetű, gazdag vagy szegény, mindig mutass nagy erőt és eltökéltséget, minden cselekedeted járja át a szeretet és a mély hit Istenben. Egy napon végül eléred a célodat.
(1991)
Egy adott napon, adott körülmények közt úgy hiszed, hogy megvannak a határaid. Aztán megpróbálod ezt elérni, és amikor sikerül, azt gondolod, hogy rendben, ez a határ. Ám ahogy elérted, valami történik, és hirtelen képes leszel egy kicsit többre. Az akaraterőddel, az eltökéltségeddel, az ösztöneiddel és a tapasztalatoddal nagyon magasra szállhatsz.
(1991)
Érzelmekből állunk, s érzelmeket keresünk, csak meg kell találni a módot, hogy megtapasztaljuk őket. Rengeteg módja van, hogy mindet átélhesd. Talán egyetlen különbség van, egyetlen különleges dolog, amit a Formula-1 adhat: a tudat, hogy mindig ki vagy téve a veszélynek, hogy megsérülsz, s annak is, hogy meghalsz.
(1991)
Ha valaha olyan balesetem lesz, ami végül az életemet követeli, remélem, hogy azonnal megtörténik. Nem szeretnék kerekesszékbe kerülni, vagy kórházban szenvedni a sérüléseimtől. Ha élek, akkor teljes életet akarok élni, méghozzá roppant intenzíven, mert ilyen a személyiségem. Tönkretenne, ha nem élhetnék teljes életet.
(1994. január)
Itt nem szoktak kis balesetek történni...
(1994. április 29, Imola)
