Előzményként tudni kell, hogy ez az év jelentette az Ayrton Senna és Alain Prost között kialakult rivalizálás csúcspontját, hiszen mindketten háromszoros világbajnokként vágtak neki az idénynek, és presztízs szempontból hatalmas jelentőséggel bírt számukra, hogy melyiküknek sikerült előbb négyszeres bajnokká avanzsálnia.
Prost ekkor tért vissza egyéves kihagyását követően, ezért sokan úgy vélték, a francia nem lesz képes korábbi csúcsformáját nyújtani, így ők inkább Sennát tartották esélyesebbnek. A csapatok közötti erőviszonyok alakulása viszont egyértelműen Prostnak kedvezett, és ezt már az év elején pontosan lehetett sejteni. A francia ász ugyanis a címvédő Williams-Renault színeiben tért vissza, amely az előző évben hatalmas fölénnyel hódított el a vb-címet Nigel Mansell vezérletével.
Mindeközben a rivális McLaren csapat legendás motorbeszállító partnere, a Honda kivonult az F1-ből, így Senna sokáig habozott is, hogy náluk versenyezzen-e tovább, mivel tartott attól, hogy a Ford motorjaival nem tudnak majd versenybe szállni a világbajnoki címért a Williamsszel.
A téli átigazolási szezon így aztán minden korábbinál izgalmasabb fordulatokat hozott, ahol bizony a pilóták politikai és tárgyalási képességei is előtérbe kerültek. A Williams ragaszkodott az egy év kihagyás után visszatérő Prost szerződtetéséhez, a francia viszont hallani sem akart arról, hogy a vb-címvédő Mansell mögött másodhegedűs legyen. A britnek pedig értelemszerűen az nem tetszett, hogy regnáló világbajnokként csapata nem garantálta volna neki az első számú pilóta státuszát, ezért megsértődött, és átigazolt az IndyCarba.
A Williams Senna iránt is erősen érdeklődött, mivel Sir Frank Williams nagyon szerette volna, ha összeáll náluk is a McLaren korábbi sikerpárosa, ám ezt állítólag Prost megvétózta, kijelentve, hogy nem akarja, hogy megint a brazil legyen a csapattársa. Így aztán a francia mellé Damon Hill érkezett a Williamshez, míg Senna maradt a McLarennél, ahol az év első felében Michael Andretti, majd az Olasz Nagydíjtól kezdve Mika Hakkinen volt a csapattársa.
Na hát ilyen előzményekkel érkeztünk el a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíj időmérő edzésére, amelyen Prost szerezte meg a pole-pozíciót, és Senna lett a második. Tudjuk, hogy a brazil mennyire nem szeretett veszíteni, ezen a kis részkudarcon például annyira felhúzta magát, hogy a kvalifikáció után a következőt találta mondani Prostról: „Úgy viselkedik, mint egy gyáva pojáca. Minden ki lett kövezve neki az 1993-as vb-címhez. Körülbelül olyan ez, mintha egy 100 méteres síkfutóversenyen lennénk, és ő cipőben futna, mindenki más meg ólomcsizmában.”
Senna azonban hiába dühöngött, a francia a versenyt is megnyerte, és az év végén őt koronázták négyszeres világbajnokká, míg a brazilnak ezúttal maradt a második hely, amit mint tudjuk, mindennél jobban gyűlölt: „Másodiknak lenni annyit tesz, hogy te vagy az első, aki veszített” – mondta egyszer.
