Retro – Senna és Alesi szikrázó pengeváltása

1990. március 11-én az Arizona államban találhat Phoenix ideiglenesen kialakított utcai versenypályáján sorakoztak fel a világ legjobb versenyzői, hogy az új F1-es idény első versenyén megküzdjenek egymással a győzelemért. Ez volt összességében a 32. USA GP, egyben a 25. olyan, amit már az F1 szabályai szerint rendeztek, és a második, amelyre Phoenixben került sor.

A McLaren-Honda első nagy aranykorszakának kellős közepén járunk, hiszen 1988-ban Ayrton Senna, 1989-ben pedig Alain Prost vezette világbajnoki címre a brit-japán társulást, és ennek az 1990-es évadnak is ők vágtak neki fő favoritként, immár a Senna-Berger felállással.

Az év első pole-pozícióját az éppen első mclarenes versenyére készülő osztráknak sikerült megszereznie, még a pénteki időmérőn elért leggyorsabb köridejével, miután a szombati kvalifikációt elmosta az eső, így ott már senki nem tudott javítani korábbi legjobbján. A versenyzői létszámra nem lehetett panasz, de a 35 nevező közül csak a legjobb 26 sorakozhatott fel a vasárnapi futam rajtrácsára, ez többek között a ma már a túraautósportból ismert két olasz klasszisnak, Gianni Morbidellinek és Gabriele Tarquininek sem sikerült.

Berger mellől az első sorból Pierluigi Martini indulhatott nem kis meglepetésre a Minardival, ez volt az olasz kiscsapat történetének egyedüli elsősoros rajthelye. A rajrács második sorába Andrea de Cesaris (Dallara-Ford), illetve az első teljes szezonjára készülő, az F1-ben az előző évi Francia Nagydíjon bemutatkozó Jean Alesi (Tyrrell-Ford) sorakozhatott fel.

Berger kiválóan kapta el a rajtot, és sokáig úgy tűnt, meg tudja tartani vezetőhelyét, ám Alesi egy merész féktávval meglepte őt az első kanyarban, így máris változott az éllovas kiléte. Az ifjú francia az első kör végére már 2,4 másodperccel meglépett üldözőitől, majd 9. körben az addig a 2. helyen igyekvő Berger autóját megdobta egy hupli, az osztrák elvesztette uralmát a McLaren hátulja felett, aminek a hátsó szárny látta kárát. Kénytelen volt a bokszba hajtani egy új légterelőért, és később ugyan a verseny leggyorsabb körét még megfutotta, ám a 44. körben kuplunghiba miatt a futam feladására kényszerült.

Az osztrák kiszállásával csapattársa, Senna lépett elő Alesi fő üldözőjévé, a korábban De Cesarist és Martinit is megelőző brazilnak a 9. körben 8,2 másodperc volt a hátránya, ezt kellett ledolgoznia. A 30. körre Senna az ekkor még csak egyszeres világbajnok Senna utolérte a fiatal franciát, majd a 34. körben megelőzte őt, de öröme nem tartott sokáig, hiszen Alesi a következő kanyarban rögtön visszakínálta őt, és maradt az élen.

Ezt persze a brazil sem hagyta annyiban, a következő körben ugyanott előzte meg a franciát, és most már résen volt, gyorsan lezárta a következő kanyar belső ívét. Alesi ugyan a kör hátralevő részében is kitartóan próbálkozott, és rendkívül agresszíven támadta mclarenes riválisát, de Senna végül meg tudta őrizni vezető pozícióját.

Később Alesi a biztonságra törekedve visszább vett a tempóból, hiszen ez volt a Tyrrell első versenye, amelyet a Pirelli abroncsain futott, azt követően, hogy az előző 18 évben a Goodyear gumijait használták, ráadásul Ken Tyrrell csak két nappal a verseny előtt állapodott meg az olasz gumigyárral, így alaposan fejest ugrottak az ismeretlenbe, de bejött!

A verseny ugyan az év végén második vb-címét is besöprő Senna győzelmével zárult, de a 2. helyen leintett Alesi első dobogós helyezésének örülhetett az F1-ben, míg a 3. helyen a Williams-Renault pilótáját, Thierry Boutsent intették le, aki sokáig Nelson Piquet-vel (Benetton-Ford) volt nagy csatában, a brazil lett végül a negyedik. A pontszerzők sorát Stefano Modena (Brabham-Judd) és Kazuki Nakajima édesapja, Satoru Nakajima (Tyrrel-Ford) zárta, míg a kiesők táborát olyan nagy nevek „erősítették”, mint a Ferrari kettőse, Nigel Mansell és Alain Prost, vagy a már említett Berger.

1990-es USA GP rövid összefoglalója, Senna és Alesi parádés párharcával:

Thierry Boutsen on-board: