Ron Dennis 1993. február 10-én jelentette be, hogy a McLaren autóit Mika Hakkinen és Michael Andretti vezeti abban az évben. Mindez azután történt, hogy a háromszoros világbajnok vonakodott elkötelezni magát a wokingi csapat mellett 1993-ra, hiszen nyílt titok volt, hogy máshol szeretne vezetni...
Hiába a domináns évek, ezek emlékét egy csapásra elhomályosította az 1992-es szezon, amikor jószerével esélye sem adódott a brazilnak a domináns Williamsek legyőzésére. Sennának szinte csak akkor volt lehetősége futamgyőzelmekért küzdeni, ha Nigel Mansellnek valami problémája adódott, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a brit mellett csapattársa, Patrese, és az első teljes szezonját futó Michael Schumacher is megelőzte a pontversenyben.
Nem nehéz kitalálni, hova vágyott Senna: a Williamshez. Az is igen valószínűnek tűnik, hogy Grove-ban már ekkor is mindenki tárt karokkal fogadta volna a Formula-1 egyik legnagyobb sztárját – egyetlen embert kivéve, akinek viszont jogában állt nemet mondani Senna szerződtetésére. Ő volt Alain Prost, a brazil korábbi csapattársa és legnagyobb riválisa, aki érthető módon nem akart ismét egy istállóba kerülni Sennával.
A McLarennél időközben valóságos válsághelyzetet eredményezett a brazil küszöbön álló távozása. A Marlboro ragaszkodott ahhoz, hogy egy nagy nevet szerződtessenek a brazil helyére – akinek előző évi csapattársa, Gerhard Berger visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Maranellóból, így visszatért korábbi istállójához. A választás végül Michael Andrettire, az 1978-as világbajnok fiára esett, így az egyik ülés sorsa már biztos volt.
Amikor Senna távozása egyre valószínűbbnek tűnt, Dennis lépett: leigazolta a Lotustól a nagy tehetségnek tartott fiatal finnt, Mika Hakkinent, és készen állt arra, hogy velük kezdje meg 1993-at. Legalábbis kifelé ezt mutatta, de ez talán épp elég volt ahhoz, hogy ráijesszen Sennára, aki természetesen szívesebben választotta a McLarent, mint egy év szünetet, így a dél-afrikai idénynyitón már ő ült a 8-as rajtszámú autóban.
Andretti ezzel nehéz helyzetbe került, hiszen nem csupán Senna árnyékába került, de lesben állt a jövő nagy reménysége, aki szívesen megfosztotta volna helyétől. A folytatás ismert: a több évre szerződtetett amerikai folyamatosan problémákkal küzdött, a várt eredmények elmaradtak, így a szezon utolsó versenyein már Hakkinen ülhetett Senna mellé. Michael apja, Mario Andretti hosszú évekkel később egy interjúban érdekes részleteket fedett fel:
„Sok probléma volt, ami miatt ilyen rosszul alakult ez az egész” – idézi a világbajnokot a motorsport.com. „Ron szerződtette Mikát, amikor úgy tűnt, hogy Ayrton távozik, és ahogy megérkezett a Lotustól, azonnal ő lett az aranyifjú, a jövő sztárja. Megígérték neki, hogy valamikor 1993-ban még autóba ülhet, így minden tesztlehetőséget ő kapott, hogy felkészülhessen.”
„Michaelt ez nagyon zavarta, mivel ő volt az állandó versenyző, és jobban kellett volna neki a tesztelés, mint bárki másnak, miután az FIA bevezetett egy új szabályt, amivel korlátozták a szabadedzéseken és az időmérő edzésen megtehető körök számát. Így aztán minden autóban töltött időre szüksége lett volna, ehelyett ők Mikának adták...”
2008-ban Michael fia, Marco aztán ennél is súlyosabb dolgokról beszélt, szerinte a McLaren szabotálta Andretti teljesítményét: „Az az igazság, hogy ott volt Mika Hakkinen, aki készen állt, hogy beugorjon, méghozzá sokkal kevesebbért, mint amennyit apám kapott. És ennyi volt. Úgy kellett feltüntetniük, hogy rosszul teljesít, ezért elintézték, hogy az autó különös dolgokat csináljon a kanyarokban, amire neki nem volt hatása.”
Ez persze sosem bizonyosodott be, ahogy az sem, hogy Michael Andrettire valóban olyan fényes karrier várt volna-e a Formula-1-ben, mint ahogy azt édesapja gondolja: „Ha 1993 után is maradt volna az F1-ben, szép időket tölthetett volna ott, hiszen teljesen biztos vagyok benne, hogy világbajnok alapanyag volt. Édes egy történet lehetett volna, ehelyett viszont nagyon keserűen alakult...”
