Mielőtt az 1992-es Belga Nagydíj elrajtolt volna, néhány velőtrázó balesetet kellett elszenvednie a mezőnynek, pénteken és szombaton egyaránt. A hétvége nyitónapján Eric Comas, a Ligier pilótája bukott hatalmasat a Blanchimont-ban, és a bajt tetézte, hogy a francia félrebillent fejjel pihent meg autójában. Mögötte éppen a címvédő Ayrton Senna rótta a köröket, aki - bármennyire is könyörtelen volt ellenfeleivel - megmutatta, hogy milyen fából faragták.
Miután elhaladt az összetört kék járgány mellett, kiugrott a McLarenből, és visszaszaladt eszméletlen társához. Hallva a Renault-motor pörgését, leállította a Ligiert, ekkora pedig már a pályabírók is megérkeztek a pórul járt franciához. Comas később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Ayrton ezzel a tettével megmentette az életét, ugyanis könnyen lángra kaphatott volna az autója. Szombaton folytatódott a balesetsorozat, előbb Berger úszott fel az Eau Rouge felé, majd Pierluigi Martini is összetörte autóját a vizes pályán. Mivel senki sem tudott érdemleges időt futni, a mezőny a pénteki időmérőn kialakul sorrendben állt fel a rajtrácsra.
A Magyarországon bajnokká avatott Nigel Mansellt Senna, majd Schumacher és Patrese követte a mezőny élén, de Senna hamar magához ragadta a kezdeményezést, és a La Source után már ő vezette fel a többieket a „vörös víz” felé. A brazil nem sokáig élvezhette az első helyet, hiszen másfél körrel később Mansell utat talált mellette a Blanchimont-ban, a Buszmegállóban pedig Patrese is meg tudta előzni.
Ayrton érezte, hogy eljött az ő ideje, hiszen szemerkélni kezdett az eső, de nem állt ki vizes pályára való abroncsokért, azt gondolva, hogy hamar fel fog száradni az aszfalt. Nem így lett, hiszen amikor mégis a csere mellett döntött, az időben váltó Williams-páros és Schumacher vezetett, ő pedig csak a 12. helyre tudott visszatérni. Az égi áldás azonban nem sokáig szórta meg a pilótákat, így a csapatok kezdhették újra előszedni a slick gumikat. Ennek legszembetűnőbb jelzése volt, hogy Schumacher kopottas gumijain kicsúszott a 30. körben, visszatérését követően pedig azonnal sima papucsokat rakatott fel. A Williamsek azonban elkövették azt a hibát, amit Senna a futam elején: túl sokáig maradtak kinn a nem megfelelő gumikon, így amikor mégis cseréltek, a német pilóta már messze járt.
Noha Mansell a verseny végén közel került hozzá, törött kipufogója megakadályozta abban, hogy meg is szorongassa riválisát - érdekes, hogy Patrését ugyanez a hiba hátráltatta, de még éppen maga mögött tudta tartani Brundle Benettonját. Ayron Senna egész versenyen a kármentésért hajtott, de nem jutott feljebb az ötödik helynél, az utolsó pontot pedig Mika Hakkinen csípte el.
Ekkor még senki sem sejtette, hogy Michael Schumacher belgiumi győzelmével nem csak először állt a dobogó tetejére karrierje során, de „kiszabadította a szellemet a palackból”, hogy a következő 14 évben még kilencven alkalommal pezsgőzzön olyan gyermeki örömmel, mint tette azt első diadalát követően.
