Az elmúlt hét egyik slágertémája az új F1-es csapatoknak szóló pályázat megnyitása volt, melynek értelmében 2025-ig két, utána pedig akár még egy további istálló is csatlakozhat a királykategória mezőnyéhez. Azért is roppant izgalmas ez az időszak, mert meglehetősen ritkán fordul elő, hogy vadonatúj (azaz nem egy meglévő csapat felvásárlásából született) alakulat érkezik az F1-be, ebben az évszázadban mindössze négyszer volt erre példa: 2002-ben a Toyota, 2006-ban a Super Aguri, 2010-ben a Hispania (később HRT), a Lotus (később Caterham) és a Virgin (később Marussia, majd Manor), 2016-ban pedig a Haas debütált a száguldó cirkuszban.
Ezúttal viszont nem őket idézzük fel, hanem azokat a csapatokat, melyek az F1 körül legyeskedtek, sőt egyes esetekben akár rajtengedélyt is kaptak, de végül mégsem mutatkozhattak be a királykategóriában. Az elmúlt években jó néhány ilyen sztorit lehetett hallani, csak a világjárvány okozta gazdasági krízis szabott gátat a pletykaáradatnak. 2019-ben a Williamsszel is szóba hozott orosz SMP Racingnél éppúgy felmerült a csapatindítás 2021-től, mint az egyszer már rajtengedélyt kapó, de végül az istállót még az első szezonja kezdete előtt a Grupo Hispaniának eladó Camposnál. E két projektről aligha hallunk többet a közeljövőben a világpolitikai helyzet, illetve Adrian Campos halála miatt.
Szintén ebben az évben bukkant fel először az ázsiai Panthera neve, mely a hírek szerint az elmúlt esztendőkben folyamatosan készült, várt a lehetőségre, ami végre elérkezett, s a most megnyíló pályázaton megpróbálhatnak bekerülni a mezőnybe. Ennél jóval kevésbé tűnt komolynak a 2017-es kínai próbálkozás China F1 Racing Team Limited néven, mely ugyanahhoz az egykori sportautó-versenyzőhöz, egy bizonyos Michael Ortshoz kötődik, aki a Panthera Team társalapítója lett később – míg a portugál Correia Racing a pénzkalapolásnál sem jutott messzebbre.
Utóbbinál alighanem jóval többet találkoztunk (már csak a földrajzi közelség okán is) a román F1-es csapat, a Forza Rossa nevével, mely nagyjából a Haasszal egyidőben jelent meg a hírekben, de míg az amerikai alakulat 2016-ban valóban debütált, a rendre újabb és újabb projektekkel próbálkozó Colin Kolles és a korábbi egészségügyi miniszter, Dr. Ion Bazac fémjelezte társaság csak zűrös ügyekkel tudott a címlapokra kerülni, bár az F1 nyitott lett volna a beengedésükre a megfelelő feltételek teljesülése esetén.
Nem is lett belőle semmi, ahogy az elmúlt évtizedek talán legnagyobb svindlijéből, a szerb Stefan GP-ből sem. A hírek a múlt évtized hajnalán arról szóltak, hogy a távozó Toyota F1-es felszereléseit felvásárolva indít új csapatot Zoran Stefanovic, majd időről időre ismét felbukkant a csapat neve a hírekben, néha egészen elképesztő részletekkel. Hogy mást ne mondjunk, a sok éve visszavonult Jacques Villeneuve, majd évekkel később az akkor már 40 felett járó Rubens Barrichello, sőt a gyakorlatilag teljesen ismeretlen, szűk húsz éve három szezont a DTM-ben töltő görög (!) Alexandros Margaritis szerződtetése is „felmerült”. A csapat mögött álló szélhámosról ide kattintva olvashatnak részletesebben is.
A meg nem valósult projektek egész garmadáját hozta a 2010-es, három új csapat belépésére lehetőséget adó pályázat, melyen – mint az közismert – a USF1 nevű alakulat rajtengedélyt is kapott, ám végül még az első teszt előtt összeomlott a csapat. A mintegy egytucatnyi kieső közül többen újra próbálkoztak később, így például a baszk Epsilon Euskadi, de végül senki nem nyert bebocsátást, 2017-re pedig már a 2010-es pályázók egyike sem volt az F1-ben.
Ha visszább tekintünk az időben, feltétlenül meg kell említeni a Prodrive-ot, mely egy 2006-os kiválasztási folyamaton számos pályázatot maga mögé utasítva kapott helyet a rajtrácson 2008-tól kezdve, ám 2007 végén David Richards közölte, hogy nem tudják vállalni az indulást, ugyanis nem kaptak lehetőséget arra, hogy a Pedro de la Rosa, Lucas di Grassi páros ügyfélautókkal álljon rajthoz a 2008-as szezonban – az akkori hírek szerint még az is felmerült lehetséges megoldásként, hogy a szezon derekára megépítik saját autójukat.
A sor hosszan folytathatnánk, s ahogy visszább haladunk az időben, gyakorlatilag minden évre jut legalább egy komoly vagy kevésbé komoly érdeklődő, mint például a japán Direxiv, a brit Carlin, az olasz Durango, a spanyol BCM vagy az Eddie Irvine Racing, sőt még Michael Schumacher csapatalapítási szándékairól is lehetett hallani szűk húsz évvel ezelőtt. Abban biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi pályázati ciklusban is sok izgalmas projektről tudósíthatunk majd, abban pedig csak reménykedhetünk, hogy a végül kiválasztott csapatok sikeresebbnek bizonyulnak, mint a 2010-es generáció.
