DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. április 19. péntek
Retro

Retro – A Francia Nagydíj, ahol a vörös báró révbe ért

Michael Schumacher hosszú F1-es pályafutása alatt igazi rekordhalmozónak számított. Akadt azonban egy olyan csúcsbeállítás, amelyre talán a legbüszkébb lehet, mert ezen a napon – július 21-én 2002-ben – egy majd félévszázados eredményt adott át a múltnak.

2002 a királykategóriában a várakozásoknak megfelelően szinte lekoppintva az egy évvel korábbi idényt ismét a Ferrari dominanciájáról szólt. Az olasz gárdán kívül mindössze a Williams-BMW-t kormányzó Ralf Schumacher tudott egyetlen ízben elsőként áthaladni Malajziában a kockás zászló lengetésekor, valamint a McLaren skótja, David Coulthard Monacóban. A maranellóiak csapatmunkája kezdett etalonná válni, s a szezon közepe táján csak idő kérdése volt, hogy vajon mikor zsebelik be újfent az egyéni és konstruktőri győzelmet, s hogy vajon mikor kerül kipipálásra Juan Manuel Fangio 1957-ben felállított rekordja, az öt egyéni világbajnoki cím.

Az idény tizenegyedik futamára a Magny-Cours melletti pályára látogatott a Formula-1 mezőnye. Az időmérő edzés során kisebb meglepetésként – idén már nem először – Juan Pablo Montoya a Williams-BMW volánjánál ülve borsot tört mindenki orra alá, s az első rajtkockába repítette versenyautóját. Mögötte szorosan a Ferrari pilótapárosa termett ott Schumacher–Barrichello sorrendben. Utánuk következett a McLaren-Mercedes színeiben hajtó Kimi Raikkönen, aki Ralf Schumacher mellett csapattársát, David Coulthardot is helyben hagyta, hát még a többieket.



A másnapi rajt előtti pillanatokat egy dráma tette még feszültebbé, a kettes számú Ferrari nem tudott elindulni a felvezető körre, s bár a szerelők megpróbálták megjavítani Barrichello autóját, de végül a brazil ász idő előtt búsan bandukolhatott átöltözni. A rajt után Montoya megtartotta első helyét, mögé Schumacher és Raikkönen zárkóztak fel. Hamarosan a vezető trió elkezdte egymást keményen szorongatni. Egy idő után aztán megmerevedtek a frontvonalak egészen a kiállások kezdetéig, amikor is a német két körrel tovább maradt kint Montoyánál, s a 25. körben egy hajszállal ugyan, de visszaérkezett a kolumbiai rivális elé. Ekkor úgy festett, hogy hamar vége a partinak, hiszen a valamivel tovább kinnlevő finn sem tudott beférkőzni az élre. No de akkor a sors forgatókönyve, mint oly sokszor, megint bekavart.

A kamerák felvételeinek visszajátszásakor tisztán kivehető volt, hogy Schumacher, amikor visszaérkezett a kerékcseréje után a pályára, átlépte a kijáratnál felfestett fehér vonalat, így automatikusan járt neki a bokszutcai áthajtásos büntetés, melyet meg is kapott. A derbi innentől kezdve izgalmasabbra sikeredett, hiszen csak a két vetélytárs mögé tudott csak visszaérkezni a Scuderia titánja. A csatából végül kiesett Montoya, aki a második kiállásakor felrakott gumijaival már nem tudta tartani a kellő iramot, s végül még Coulthard is letaszította őt a dobogóról. A skót egyébként a hajrára oda is verekedte magát az élmenők sarkához, de Schumacherhez hasonlóan második kiállása után szintén ráhajtott a fehér vonalra, és ő sem kerülhette el a bírák haragját. Úgy tűnik, a rutinosabb sztárok ezen a napon átléptek egy bizonyos határt…

A második és egyben utolsó kerékcserékkor irgalmatlan szorosra sikeredett Raikkönen és Schumacher párharca, a McLaren versenyzőjének visszatértekor pár milliméter választotta el egyik félt a másiktól. A hátralévő több mint húsz kör tehát igazi csemegének ígérkezett, a jelen és a közeljövő két nagy csillaga nézhetett farkasszemet egymással. Sokak meglepetésére a száguldó cirkuszban mindössze másodéves Jégember szinte gond nélkül tudta maga mögött tartani az ötödik bajnoki címére ácsingózó kerpenit, sőt valamennyire le is tudta hagyni. Hanem aztán, csakhogy még egy kis csavar kerüljön a történetbe, jött az igazi kuriózum.

Már-már szinte mindenki dörzsölhette a tenyerét a wokingiak soraiban, hogy Mika Hakkinen visszavonulása után első F1-es viadalával üstökösként robban majd be az új finn fenegyerek. Akkor viszont a 65. körben Allan McNish Toyotájának motorja feladta a szolgálatot, s az Adelaide kanyar előtti hosszú egyenes szakasz egy részét olajjal is megáztatta. Az olajon pedig megcsúszva elfékezte magát Raikkönen, s bár ügyesen visszaevickélt a bukótérből, Schumacher jött-látott-győzött. A futam végi örömmámort és eszeveszett dudálást tehát az új futamgyőztes helyett egy világrekord beállítása idézte elő, amelyet a vörös báró még a rákövetkező két évben plusz kettővel megtoldott.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: