Már a nyolcvanas években is meghatározó szerepet töltött be a Formula-1-ben a Williams istálló. A Honda-motorral 1986-ban és ’87-ben elért sikereket átmeneti visszaesés követte, de jól döntött Frank Williams, amikor hosszú távra rendezkedett be a Renault-val, lassan, de biztosan egyre feljebb lépkedtek és 1991-ben, Nigel Mansellel a volánnál már Ayrton Senna legfőbb kihívójává váltak, végül kevéssel lemaradva a világbajnoki címről.
Már ekkor úgy tűnt, hogy a Williams-Renault a legerősebb autó a mezőnyben, de még túl törékenynek bizonyult a megbízhatósága (leginkább az újfejlesztésű félautomata sebességváltónak), valamint néhány egyéni és csapathiba miatt is rengeteg pontot buktak, így még csak az ezüstérem jutott a brit oroszlánnak.
Egy évre rá már nem volt kérdés, a Williams egy meghökkentően jó ötletet fejlesztett tökéletesre, az aktív felfüggesztést. Ehhez párosult a Renault-motor rendkívül megbízható és erős teljesítménye, valamint Nigel Mansell kiváló, érett vezetési tudása. Kevesen tudják viszont, hogy eredetileg nem is azzal a versenyautóval indult volna abban az évben a Williams, amivel aztán végigverték a világot.
1985 után tért vissza Kyalami, azaz a Dél-Afrikai Nagydíj a versenynaptárba, ott rendezték a szezon nyitófutamát. A korábbi teszteléseken az új FW15 nem bizonyult igazán megbízhatónak és kezesnek, kicsit későn is készült el, nem tudták rendesen felkészíteni, így inkább az 1991-es autó átalakított változatát, az FW14B-t választották az első versenyhétvégére.
Mivel az időmérő edzésen (hét és fél tizedmásodperces fór) és a versenytempó terén is hatalmas előnnyel jelentkezett a Williams-Renault régi-új gépe (bár még ekkor is csak átmeneti megoldásnak szánták), ezért nem siettek az új verzió bemutatásával. A helyzet semmit sem változott az évad folyamán, Nigel Mansell kenterbe verte a mezőnyt és szinte csak akkor nyílt alkalom mások számára is az első hely megszerzésére, amikor a brit, vagy csapata valami hibát követett el, esetleg az autó romlott el, amire nem sokszor akadt példa. A legtöbbször hatalmas fölénnyel jelentkezett a Williams, például Brazíliában a harmadik helyezett Ayrton Senna már 2,2 másodpercet kapott az időmérőn.
Vicces belegondolni, hogy a Williams egyik legdominánsabb versenyautója csak véletlenül került pályára, ugyanis eredetileg is az FW15-öst szánták volna az 1992-es szezonra, de mivel átalakított elődje ennyire megbízhatónak és gyorsnak bizonyult, végül úgy döntöttek, egyáltalán nem is viszik pályára abban az évben.
