A Formula-1-es pilóták nem ritkán találkoznak különböző állatokkal a versenypályán. Silverstone-ban nyulak, Szingapúrban gyíkok (némelyik kifejezetten hatalmas), Montrealban mormoták okoznak veszélyt, hat éve egy róka próbált keresztülfutni a pályán. Fernando Alonso Jerezben egy galambot gázolt el, de Sepangban egyszer már egy kobra is az aszfaltra merészkedett.
A Formula-1-es versenyautókkal való találkozás az állat számára biztosan végzetes, de rendkívül veszélyes a pilóta számára is (Cristiano da Matta pályafutását egy tesztbaleset törte ketté, amikor is óriási sebességgel találkozott egy szarvassal. Örülhet, hogy élve megúszta, bár a versenypályára többé nem térhetett vissza).
Az 1987-ben még Österreichringnek nevezett pálya a jelenleginél hosszabb volt, helyenként kifejezetten gyors szakaszokkal a dombok között. Ebben az évben Alain Prost csapattársa Stefan Johansson volt a McLarennél. Augusztusban, az Osztrák Nagydíj egyik délelőtti szabadedzésén egészen közel került a halálhoz.
„A dombok miatt többször is vakon kell bemennünk a kanyarokba, úgyhogy minden pilóta egy támpontot keres magának, amihez viszonyítani tud, meddig is tart az egyenes és hol kell kanyarodni. A legmagasabb ponton, nagy sebességnél, egyszer csak közvetlenül magam előtt megláttam egy vadállatot. Nem akartam hinni a szememnek, hogy egy szarvas van centikre tőlem” – idézte vissza az esetet Stefan Johansson a Speedweek.com szakoldal hasábjain.
Ez a gyönyörű állat könnyedén nyomhat száz kilót is, a svéd pedig tudta, hogy semmi esélye kikerülni, de már lefékezni sem, az ütközés elkerülhetetlen. „Ilyenkor már semmi idő nincs fékezni, amennyire tudtam, elrántottam a kormányt, így az autó bal oldalával találtam el a szarvast. Soha életemben nem felejtem el a csattanás hangját. Felfoghatatlanul nagy ütközés volt, a felfüggesztés egészben kiszakadt a karosszériából, a bukókabint is eldobhattuk.”
„A szerencsétlenségben hihetetlen szerencsém volt, ugyanis, ha harminc centiméterrel beljebb kapom el szegény vadállatot, egészen biztosan a fejemet találja el. Márpedig azt nem éltem volna túl” – fogalmazott az egykori svéd pilóta, akinek ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások, az autó ugyanis kormányzásra és fékezésre képtelen módon, még mindig nagy sebességgel a pálya széle felé csúszott.
„Itt jött a második óriási csattanásom. Emlékszem, megvizsgáltam, hogy megvannak-e a lábaim, a cockpit megvédte, de akkor még csak remélni tudtam. A második becsapódás miatt eltört néhány bordám. Nem sokkal mögöttem jött Ayrton Senna, akit teljesen beterítettek a vadállat maradványai.”
A sérülések ellenére Johansson vasárnap rajthoz állt és hetedik lett, de a végén annyira fájt mindene, hogy nem tudott egyedül kiszállni az autóból. „Természetesen rossz, hogy ez történt, de legalább túléltem. De elég csak visszagondolnom erre a balesetre és máris visszajön belém a félelem érzése” – tette hozzá a svéd. Felipe Massa 2009-es esetére gondolva valóban óriási szerencséje volt Stefan Johanssonnak azzal a néhány centiméterrel.
