Steward
Gobodics Tamás
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. október 21. hétfő
Retro

Amikor a statisztika nagyon félrevezet

Mindannyian ismerünk olyan F1-es pilótákat, akik kirívó tehetséggel bírtak, ám statisztikájuk középszerűnek mutatja őket. Gyűjtésünkben ilyen versenyzőket emeltünk ki. Ki érdemelné még meg?

Az óriási állócsillagok, mint például Ayrton Senna, Juan Manuel Fangio, Alain Prost, vagy Michael Schumacher olyan eredményeket értek el a Formula-1-ben, amire örökre emlékezni fog mindenki, jó ideig számos rekord birtokosaiként is. Ám szinte minden ilyen sztár mellett volt legalább 1-2 korszakos egyéniség, aki a tehetsége alapján sokkal többet érdemelt volna a sorstól, mint ami végül is jutott. Nézzük az F1-es wtf1 oldal szakíróinak véleményét.

Juan Pablo Montoya – 2001-2006

 

94 rajt, 7 győzelem. 1999-ben IndyCar bajnoki címet szerzett, majd a következő évben Indy 500 győzelmet. A Formula-1-ben a Williams-BMW istálló színeiben mutatkozott be, élete második futamán rögtön letette névjegyét bátor előzésével Michael Schumacherrel szemben. Magabiztosan vezette a versenyt, ám a lekörözött Verstappen végül figyelmetlenül kiütötte őt. Pechére a Ferrari komoly uralma kezdődött ekkoriban, így Montoya nem tudta kibontakoztatni óriási tehetségét, legközelebb a világbajnoki címhez 2003-ban került. 2005-ben két évre a McLarenhez szerződött, ám itt a műszaki hibák mellett egy szabadidejében szerzett sérülés miatt több futamot ki kellett hagynia, a ponthátránya túl nagy lett, nem volt már esélye. 2006-ban végül összerúgta a port csapatával, amely kitette a szűrét év közben. Sosem tért vissza.

Gilles Villeneuve – 1977-1982

 

67 rajt, 6 győzelem. Juan Manuel Fangio és Alain Prost kivárásukról és autójuk, abroncsaik kiváló beosztásáról voltak híresek, ketten együtt kilenc világbajnoki címet nyertek. Gilles Villeneuve a pilótatársak által is a leggyorsabbnak ítéltetett, vakmerő, nagyon agresszív vezetési stílusa valóban pokoli gyorssá tette, ez néha hibákhoz is vezetett. Didier Pironival való vetélkedése végül tragikus halálához vezetett, előtte elképesztő dolgokat művelt a fiatal kanadai. Az egyik esős edzésen például 11 másodpercet vert egy kör alatt a komplett mezőnyre, máskor három keréken próbálta behozni az autóját egy baleset után. Villeneuve minden idők egyik leggyorsabbja, aki sosem nyert világbajnoki címet.

Elio de Angelis – 1979-1986

108 rajt, 2 győzelem. Komoly tehetség birtokában volt, de valószínűleg rossz érában született. Pályafutása zömét a Lotusnál töltötte, olyan csapattársak mellett, mint Mario Andretti, Nigel Mansell és Ayrton Senna. 1984-ben is kiválóan vezetett, de ez csak ahhoz volt elég, hogy a világot végigverő McLaren-Porsche párosa, Niki Lauda és Alain Prost mögött az összetett harmadik helyén végezzen. A Brabhamhez szerződött 1986-ra, ám sajnos nem sokáig vezethetett ott, ugyanis Paul Ricardon egy tesztnapon halálos balesetet szenvedett.

Robert Kubica – 2006-2010

76 rajt, 1 győzelem. 2006-ban beugróként csatlakozott a Formula-1 mezőnyéhez Jacques Villeneuve helyén és azonnal megmutatta, hogy pokoli gyors. Autója azonban ingadozó formát mutatott, a BMW kiszállásáig csak a 2008-as Kanadai Nagydíjat tudta megnyerni, pedig látszott hatalmas tehetsége. A német gyár kiszállása után a Renault csapott le rá, konstans, jó teljesítményt nyújtott, de az autó ereje nem ért fel a McLaren-Ferrari-Red Bull trióéval. 2011 februárjában komoly ralibalesetet szenvedett, amely kettétörte karrierjét súlyosan sérült jobb karja miatt. A hírek szerint a Ferrarinál került szóba 2012-től, de erre már nem derülhetett fény.

Chris Amon – 1963-1976

96 rajt, 0 győzelem. F1-es szakírók korábbi szavazatai alapján a legjobb versenyzőnek választották, aki sosem nyert Formula-1-es nagydíjat. Számos alkalommal vezette úgy a mezőnyt, hogy biztos befutónak tűnt, de végül mindig történt valami. Többségében az autója romlott el, de egyszer például egyszerűen lerepült nagy sebességnél sisakjának plexije. 1968-ban akár a világbajnoki cím is meglehetett volna, de annyiszor kellett feladnia vezető helyről, hogy végül csak tizedik lett az összetettben.

Jean Alesi – 1989-2001

201 rajt, 1 győzelem. A fiatal francia berobbant a Formula-1-be 1989-ben. Abban a szezonban, illetve 1990-ben is a Tyrrell színeiben annyira jó teljesítményt nyújtott, hogy választhatott, a Williams, vagy a Ferrari ajánlatát fogadja el. Nagyjából egyforma erősnek tűnt akkor a két autó, de Alesi a szívére hallgatott és a Ferrarihoz szerződött. Azóta már tudjuk, rosszul döntött, a Ferrari durván leszállóágba került, az istálló egyik legrosszabb korszakában tekerte a kormányt a Scuderiának, négy éven át egyetlen győzelmet sem aratott, bár néha közel állt hozzá. 1995-ben, Kanadában jött össze az egyetlen siker, majd a Benetton, a Sauber, a Prost és a Jordan autóit is vezette. Alesi rendkívül peches volt, egyetlen győzelmén kívül még legalább 6-8 alkalommal nyerhetett volna futamot, de vagy a technika, vagy a rossz boksztaktika végül mindig megakadályozta ebben. Ayrton Sennát is megizzasztotta annak idején Phoenixben, Monacóban, mindenki biztosra vette, hogy a jövő világbajnoka, senki nem hitte volna, hogy végül egyetlen futamgyőzelmet arat csak.

Sokan követelnék még a listába Rubens Barrichellót, Ronnie Petersont is. Szerintetek ki érdemelné meg az eddigiek mellett hasonló teljesítménye miatt a címet?

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?