Az óriási állócsillagok, mint például Ayrton Senna, Juan Manuel Fangio, Alain Prost, vagy Michael Schumacher olyan eredményeket értek el a Formula-1-ben, amire örökre emlékezni fog mindenki, jó ideig számos rekord birtokosaiként is. Ám szinte minden ilyen sztár mellett volt legalább 1-2 korszakos egyéniség, aki a tehetsége alapján sokkal többet érdemelt volna a sorstól, mint ami végül is jutott. Nézzük az F1-es wtf1 oldal szakíróinak véleményét.
Juan Pablo Montoya – 2001-2006
94 rajt, 7 győzelem. 1999-ben IndyCar bajnoki címet szerzett, majd a következő évben Indy 500 győzelmet. A Formula-1-ben a Williams-BMW istálló színeiben mutatkozott be, élete második futamán rögtön letette névjegyét bátor előzésével Michael Schumacherrel szemben. Magabiztosan vezette a versenyt, ám a lekörözött Verstappen végül figyelmetlenül kiütötte őt. Pechére a Ferrari komoly uralma kezdődött ekkoriban, így Montoya nem tudta kibontakoztatni óriási tehetségét, legközelebb a világbajnoki címhez 2003-ban került. 2005-ben két évre a McLarenhez szerződött, ám itt a műszaki hibák mellett egy szabadidejében szerzett sérülés miatt több futamot ki kellett hagynia, a ponthátránya túl nagy lett, nem volt már esélye. 2006-ban végül összerúgta a port csapatával, amely kitette a szűrét év közben. Sosem tért vissza.
Gilles Villeneuve – 1977-1982
67 rajt, 6 győzelem. Juan Manuel Fangio és Alain Prost kivárásukról és autójuk, abroncsaik kiváló beosztásáról voltak híresek, ketten együtt kilenc világbajnoki címet nyertek. Gilles Villeneuve a pilótatársak által is a leggyorsabbnak ítéltetett, vakmerő, nagyon agresszív vezetési stílusa valóban pokoli gyorssá tette, ez néha hibákhoz is vezetett. Didier Pironival való vetélkedése végül tragikus halálához vezetett, előtte elképesztő dolgokat művelt a fiatal kanadai. Az egyik esős edzésen például 11 másodpercet vert egy kör alatt a komplett mezőnyre, máskor három keréken próbálta behozni az autóját egy baleset után. Villeneuve minden idők egyik leggyorsabbja, aki sosem nyert világbajnoki címet.
Elio de Angelis – 1979-1986
108 rajt, 2 győzelem. Komoly tehetség birtokában volt, de valószínűleg rossz érában született. Pályafutása zömét a Lotusnál töltötte, olyan csapattársak mellett, mint Mario Andretti, Nigel Mansell és Ayrton Senna. 1984-ben is kiválóan vezetett, de ez csak ahhoz volt elég, hogy a világot végigverő McLaren-Porsche párosa, Niki Lauda és Alain Prost mögött az összetett harmadik helyén végezzen. A Brabhamhez szerződött 1986-ra, ám sajnos nem sokáig vezethetett ott, ugyanis Paul Ricardon egy tesztnapon halálos balesetet szenvedett.
Robert Kubica – 2006-2010
76 rajt, 1 győzelem. 2006-ban beugróként csatlakozott a Formula-1 mezőnyéhez Jacques Villeneuve helyén és azonnal megmutatta, hogy pokoli gyors. Autója azonban ingadozó formát mutatott, a BMW kiszállásáig csak a 2008-as Kanadai Nagydíjat tudta megnyerni, pedig látszott hatalmas tehetsége. A német gyár kiszállása után a Renault csapott le rá, konstans, jó teljesítményt nyújtott, de az autó ereje nem ért fel a McLaren-Ferrari-Red Bull trióéval. 2011 februárjában komoly ralibalesetet szenvedett, amely kettétörte karrierjét súlyosan sérült jobb karja miatt. A hírek szerint a Ferrarinál került szóba 2012-től, de erre már nem derülhetett fény.
Chris Amon – 1963-1976
96 rajt, 0 győzelem. F1-es szakírók korábbi szavazatai alapján a legjobb versenyzőnek választották, aki sosem nyert Formula-1-es nagydíjat. Számos alkalommal vezette úgy a mezőnyt, hogy biztos befutónak tűnt, de végül mindig történt valami. Többségében az autója romlott el, de egyszer például egyszerűen lerepült nagy sebességnél sisakjának plexije. 1968-ban akár a világbajnoki cím is meglehetett volna, de annyiszor kellett feladnia vezető helyről, hogy végül csak tizedik lett az összetettben.
Jean Alesi – 1989-2001
201 rajt, 1 győzelem. A fiatal francia berobbant a Formula-1-be 1989-ben. Abban a szezonban, illetve 1990-ben is a Tyrrell színeiben annyira jó teljesítményt nyújtott, hogy választhatott, a Williams, vagy a Ferrari ajánlatát fogadja el. Nagyjából egyforma erősnek tűnt akkor a két autó, de Alesi a szívére hallgatott és a Ferrarihoz szerződött. Azóta már tudjuk, rosszul döntött, a Ferrari durván leszállóágba került, az istálló egyik legrosszabb korszakában tekerte a kormányt a Scuderiának, négy éven át egyetlen győzelmet sem aratott, bár néha közel állt hozzá. 1995-ben, Kanadában jött össze az egyetlen siker, majd a Benetton, a Sauber, a Prost és a Jordan autóit is vezette. Alesi rendkívül peches volt, egyetlen győzelmén kívül még legalább 6-8 alkalommal nyerhetett volna futamot, de vagy a technika, vagy a rossz boksztaktika végül mindig megakadályozta ebben. Ayrton Sennát is megizzasztotta annak idején Phoenixben, Monacóban, mindenki biztosra vette, hogy a jövő világbajnoka, senki nem hitte volna, hogy végül egyetlen futamgyőzelmet arat csak.
Sokan követelnék még a listába Rubens Barrichellót, Ronnie Petersont is. Szerintetek ki érdemelné meg az eddigiek mellett hasonló teljesítménye miatt a címet?
