Könnyítésképpen csak 1986 óta vizsgáljuk meg az egyszeri győztesek listáját, amikor már a Formula-1 a Hungaroringre is eljutott. Valószínűleg a jelenleg is a mezőnyben versenyző Max Verstappen neve szinte mindenkinek beugrik, de mi a helyzet a korábbiakkal? Voltak köztük peches szupertehetségek és egyszeri kifutott eredménnyel büszkélkedők is.
Jean Alesi
A francia pilóta 1989-ben robbant be a Formula-1-be, élete első futamán azonnal a 4. helyen végzett a nem túl acélos Tyrrell-lel. A következő évben két második helyezést is szerzett még ugyanezen istállóval, itt már nem volt kérdés, hogy Jean óriási tehetség. A Ferrari elhalászta a többi csapat elől, de Alesi pechére éppen akkor kezdett hosszan tartó mélyrepülésbe az istálló, így legjobb éveit a vergődő Scuderiánál töltötte. A dobogóra számos alkalommal felállhatott, de győznie egyetlen egyszer sikerült csak, 1995-ben, Kanadában. A Benettonnal is rengeteg második és harmadik helyet szerzett, de a győzelem nem jött többé össze. Alesi tehetségében alighanem a világbajnoki cím is benne volt, de pechesen, kétszer is éppen leszállóágba kerülő topcsapathoz sikerült szerződnie. A sors tréfája, hogy Alesi egyetlen győzelmét csak Schumacher kiesésének köszönhette, miközben legalább 4-5 más alkalommal a technika fosztotta meg őt a biztos győzelemtől.
Heikki Kovalainen
2007 és 2013 között versenyzett a Formula-1-ben, egy évig a világbajnoki címvédő Renault, majd két évig a McLaren szolgálatában állt. Az F1 előtt szinte minden szériában óriási tehetség volt és győzelmet győzelemre halmozott, de valahogy a száguldó cirkuszban nem tudott kibontakozni. Egyetlen győzelmet aratott 2008-ban, Magyarországon, de valójában azt is annak köszönhette, hogy Felipe Massa motorhibával kiállt az élről az utolsó körökben. Kovalainen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Lewis Hamilton árnyékából pedig végképp nem tudott kitörni.
Robert Kubica
2006 és 2010 között volt tagja az F1 mezőnyének, bár most egy kis szerencsével ismét visszatérhet súlyos ralibalesete után hosszú évekkel, a tesztek nagyon biztatóan sikerültek a lengyel pilóta számára. 2006-ban beugróként érkezett a BMW-Sauber csapathoz az alulteljesítő Villeneuve helyére. Az első pillanattól versenyképes volt, 2008-ban, Kanadában pedig eljött a győzelem pillanata. Ezen kívül számos dobogós helyet is szerzett, a tehetsége egyértelműen elegendő lehetne a világbajnoki címhez is (Lewis Hamilton elmondása szerint is). Kubica pályafutását egy nagyon csúnya ralibaleset törte ketté 2011 februárjában, ám nála szerencsére még elképzelhető, hogy ha visszatér, további győzelmeket is gyűjthet majd.
Pastor Maldonado
2011-ben kezdte, 2015-ben befejezte Formula-1-es pályafutását, miután a Venezuelából érkező óriási mennyiségű szponzori pénz a politikai változások miatt elapadt. Maldonado tipikus példája a fizetős pilótáknak, a financiális háttér nélkül biztosan nem került volna az F1-be. Általában ütközéseiről és büntetéseiről volt hírhedt, de egyetlen évben, 2012-ben aránylag kijött neki a lépés, 45 pontot szerzett és még sokkal több is lehetett volna. Varázslatos hétvégét tudhatott magáénak azonban a 2012-es Spanyol Nagydíjon, amikor is a közepesen gyors Williams-Renault-val csodálatos versenyzéssel az első rajtkockát, másnap pedig a futamgyőzelmet is megszerezte. Egy fizetős pilótától ez nem gyakori teljesítmény, aznap egyszerűen mindenkinél jobb volt.
Alessandro Nannini
1986 és 1990 között volt tagja a Formula-1-nek. A tehetséges és kellemes modorú olasz pilóta karrierje nehezen indult, első két szezonját a gyenge Minardinál töltötte pontszerzés nélkül. 1988-ban a Benetton szerződtette le, amivel megnyílt az útja a jobb eredmények felé. A dobogós helyek már összejöttek időnként, 1989-ben, Japánban pedig eljött a győzelem napja. A két McLaren (Senna és Prost) emlékezetes módon összeütközött, Sennát pedig utólag kizárták az első helyről, már a dobogóra sem mehetett fel. Korábban kihullott a harmadik helyről a két Ferrari technikai hibák miatt, így Nannini élt a lehetőséggel és megnyerte a versenyt. A tehetsége alapján sokkal többre volt hivatott a fiatal olasz, de sajnos 1990 októberében egy súlyos helikopterbaleset miatti karsérülés okán be kellett fejeznie F1-es pályafutását.
Olivier Panis
Sajnos Panis is örök ígéret maradt, 1994 és 1999 között a Ligier (később Prost) csapatnál versenyzett, majd egy év kihagyás után még 2004-ig tagja maradt a mezőnynek. Már első két szezonjában is szerzett 1-1 dobogós helyet a nem túl acélos Ligier-vel, majd 1996-ban, egy mindenki számára emlékezetes futamon (mindössze hárman látták meg a kockás zászlót, heten értek el értékelhető eredményt) megszerezte egyetlen győzelmét. 1997 indult a legígéretesebben, az első néhány futamon meggyőző teljesítmény, két dobogó (és egy lehetséges győzelem Argentínában, ahol azonban a technika közbeszólt) a meglehetősen gyors Prost-Mugen-Hondával és Bridgestone gumikon. Kanadában azonban egy balesetben súlyos lábtörést szenvedett, így a szezon nagy részét kihagyta. Visszatérése után sosem volt már meg ugyanaz a sebessége, ami korábban, pedig a szakemberek szerint képességei kiemelkedőek voltak.
Jarno Trulli
Hosszú pályafutása neki is ígéretesen indult, de egyetlen győzelem jött össze végül. 1997-ben kezdett a Minardival, de éppen az imént említett Panis helyettesítésére Alain Prost Trullit kérte fel. Az olasz élt is a bizalommal, többször is nagyot villantott, így le is szerződtették a következő két évre, sajnos az autó azonban nagyon visszaesett. A Jordannél két, a Renault-nál három évet töltött, de győznie csak a 2004-es Monacói Nagydíjon sikerült, azon a hétvégén azonban egyszerűen verhetetlennek bizonyult. A Toyotánál is időnként kitűnően versenyzett, de második helynél előrébb nem jutott, pedig többször is voltak győzelmi esélyei. Pályafutása utolsó két szezonját a semmire sem jó Team Lotusnál (később Caterham) töltötte a siker legapróbb reménye nélkül. Trulliban is több volt, mint egy győzelem.
Max Verstappen
17 évesen, nagyon korán került be a Formula-1-be, előbb a Toro Rosso színeiben, majd másfél év múlva a Red Bull őt szerződtette Kvjat helyére, a bikáknál élete első futamát meg is nyerte. Azóta is ez egyetlen győzelme, de ez főleg annak köszönhető, hogy a Mercedes alapjáraton verhetetlen volt, idén pedig már a Ferrari is egyértelműen a Red Bull elé került. Bakuban győzhetett volna, de a motorhiba megfosztotta ennek lehetőségétől, így csapattársa diadalmaskodott végül. Verstappen még mindig csak 20. életévében jár, ha jól alakul a pályafutása, rengeteg versenyen szerezheti meg a győzelmet. Az egyetlen egyszeri győztes, aki ma is aktív F1-es.
