DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. április 20. szombat
Retro

Retro – Francia előjel

Van egy különleges közös vonása a július 3-án tartott F1-es versenyeknek: négy Francia Nagydíjat is rendeztek ezen a napon, melyeket a későbbi világbajnok nyert meg – Alonso, Schumacher és Brabham ünnepelt.

2005

Fernando Alonso pole-pozícióból sima győzelmet szerzett Magny-Cours-ban, de aligha lett volna ilyen könnyű dolga, ha Kimi Raikkönen motorja nem füstöl el a pénteki szabadedzésen. A finn csere miatti tízhelyes büntetése után a rajtrács 13. helyéről indult, a bokszba pedig már a második pozícióból érkezett. A futamot 11 másodperccel fejezte be a renault-s futamgyőztes mögött.



1994

Egy másik első vb-címe felé robogó fiatal pilóta is legyőzte legfőbb ellenfelét: Michael Schumacher nyert Damon Hill előtt. Ez volt az a verseny, melyen Nigel Mansell visszatért a Formula-1-be a Williams 2-es számú autójában – az elhunyt Ayrton Senna versenygépében –, és második rajtpozíciót szerzett Hill mögött. A harmadik Schumacher azonban lestartolta mindkét Williamst, és bár történt helycsere a páros közt, a második kiállás után elhúzott ellenfelétől. A bajnokságban Schumachernek ekkor 66 pontja volt, míg a második Hillnek csupán 29 – nehéz elhinni, hogy végül egyetlen egység döntött a német javára.


F1 - French GP 1994 - Race - Part 1 by Sukhoi-su37

1966

Jack Brabham először nyert saját csapata színeiben. Jim Clark pályafutása során egyetlen alakommal nem rajtolt el a futamon: az időmérőn egy madárral ütközött, amely pont a szemét találta el. Maradandó károsodást nem szenvedett, de a hétvége további részén nem tudott elindulni. Brabham a negyedik helyről startolt Lorenzo Bandini, John Surtees és Mike Parkes mögül, az első két helyről induló versenyzők azonban kiestek, Brabham pedig győzött az első nagydíján dobogóra álló ferraris Parkes előtt. Nagy széria indult: az ausztrál zsinórban négy győzelmet szerzett, két hónap múlva pedig már karrierje harmadik vb-címét ünnepelte.

1960

Ismét Jack Brabham és Reims, ám még a Cooperrel és egyszeres világbajnokként: ekkor ötös győzelmi sorozata közepén járt. A pole-ból induló versenyzőnek Phil Hill-lel gyűlt meg a baja, de az amerikai váltója, csakúgy, mint sorban a többi Ferrarié, nem bírta végig a versenyt. Az első négy helyen négy Cooper végzett, másodikként egy ilyen helyen nem túl megszokott versenyzővel, a 11. helyről startoló belga Olivier Gendebiennel.

(A felsoroltakon kívül még két Francia Nagydíjat tartottak július 3-án. Az 1988-ast Alain Prost nyerte, aki a szezont másodikként zárta Ayrton Senna mögött, míg 1977-ben Mario Andretti, a bajnoki harmadik aratott diadalt.)

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: