A Player’s Tribune oldal különlegessége, hogy a megjelenő cikkeket élsportolók írják. Több autóversenyző is szerepelt már a szerzők között, legutóbb pedig Fernando Alonso publikált „Ezért versenyzem az Indy 500-on” címmel. A hosszabb lélegzetvételű írásban a spanyol felidézte pályafutása kezdeteit, valamint a szívéhez legközelebb álló egyik versenyt.
„Minden győzelemre és bajnoki címre emlékszem. De némelyikük, mint az első győzelmem, különleges. Azokról a versenyekről mindenre emlékszel, arra is, mit ettél reggelire a hotelben. Az ilyen versenyeket szeretem. Néhány évvel később, 2005 áprilisában egy újabb következett közülük” – állnak Alonso szavai az oldalon. „A San Marinó-i Nagydíj volt Imolában, Olaszországban.”
„A második helyre kvalifikáltam, Kimi Raikkönen mögé. Vasárnap reggel azonban a csapatom, a Renault problémát fedezett fel az autón. A V10-es hengerek egyike nem működött, lényegében 9 és fél hengeres motorunk volt, ami nem nevezhető ideálisnak. Kevesebb lóerő érkezett, ezért lassabbak voltunk. Számításba vettük a motor kicserélését egy újra, de ez büntetést eredményezett volna, az utolsó helyet a rajtnál. Vagy maradhattunk a réginél, és vállaltuk az eredményt, ami jön. Maradtunk.”
Úgy tűnt, a kockázat kifizetődik, Raikkönen autója ugyanis 9 kör elteltével megadta magát, Alonso pedig a következő 50 körben vezette a versenyt. Az autó kissé gyengébb volt az elvártnál, de a 23 éves fiatal spanyol ráérzett a ritmusra. A futam vége felé viszont…
„12 kör volt hátra, mikor az élről kiálltam a bokszba. Amikor visszatértem, a tükrömbe pillantottam, és csak élénk vörösséget láttam. A Ferrari vörösét. Michael Schumacher elszántan üldözött engem. Aznap neki több motorereje volt… igen, nagyon gyors volt. De az emlékeimre bíztam magam, arra, amit megtanultam. Ismertem a pályát, ismertem az autót. Alkalmazkodtam, és minden áron megpróbáltam magam mögött tartani. Ugyanannyira mentális csata volt, mint amennyire fizikai. Michael minden néhányadik kanyarban megközelített, próbálta a fiatal kölyköt hibára késztetni.”
„De én nem hibáztam. Kitartottam a győzelemig, és még most is talán ez a kedvenc versenyem. Vagy legalábbis az egyik. (Nehéz, hogy csak egy legyen.) Azért vannak ilyen gyengéd emlékeim róla, mert a csapatommal felülkerekedtünk az esélyeken, melyek reggel kilátásban voltak, és minden képességünket felhasználtuk, hogy megszerezzük a győzelmet. Egyetlen versenyhez sem hasonlított, melyen valaha részt vettem. Teljesen új volt” – idézte fel Alonso a futamot, melyet számos rajongó most is nosztalgiával emleget.
