2009 óta rendeznek Formula-1-es versenyeket Yas Marinán, az Abu Dhabi közelében levő mesterséges szigeten, a töméntelen luxus és pompa miatt azonban máig a versenynaptár egyik legfényűzőbb színhelyének számít. A rendezők akkor is megadták a módját, amikor épp 2007. február 3-án bejelentették, hazájukban Formula-1-es pálya épül: Abu Dhabit az első pillanattól fogva a gazdagsággal lehetett csak összekapcsolni.
Egy fesztivált rendeztek Abu Dhabi utcáján, F1-es bemutatóval, dísztribünnel, és VIP-ként kezelt újságírókkal a világ minden pontjáról. A Formula.hu és Autósport és Formula Magazin főszerkesztője is közöttük volt. Alább következik 2007-es, „Befizettek” címen megjelent cikke arról, mi fogadta a Közel-Keleten.
A helyi légitársaság, az Etihad egyik járatán repülünk, a körülmények már itt is sokat sejtetők, de mi a luxus élvezete helyett azon töprengünk a kollégákkal, vajon mennyibe is kerülhetett a téli tesztek feszített programja közben Arábiába rendelni a száguldó cirkusz szinte teljes mezőnyét. Egy utcai népünnepélyre, amely „a nagydíjakat leszámítva a világ legnagyobb F1-es show-ja”. Merthogy erre szólt a meghívás. Volt már Londonban egy hasonló utcai futás, az állítólag 2-3 millió fontjában volt a szervezőknek, de hát ez mégis csak egy másik kontinens, és a csapattagok sem gurulhatnak haza saját autóikon a bemutató után az istállók közeli székhelyeire. Van, aki 10, akad, aki 15 millió dollárra tippel (2-3 milliárd forint), de a legbölcsebb zsurnaliszta felvilágosít bennünket, hogy esetünkben talán még az összeg nagyságrendje is lényegtelen: ne felejtsük el, hogy a házigazda a világ egyik leggazdagabb országa.
Igazat kell neki adnunk. Leszállás után mindenkiért hófehér 7-es BMW érkezik, méghozzá a nyújtott változatból, a kocsiban személyi kísérő nyújtja át hosszú repülőúton megtört vendégeknek az arc és a kéz felfrissítésére a forró törülközőket.
A szállodát sem hiába hívják Emirates Palace-nak, a messziről elsőre talán inkább egy gigantikus mauzóleumnak látszó építmény közelről valóban palota. Márvány, kristályok, súlyos drapériák és bútorok, bőséges aranyozás, hihetetlen belső terek: alighanem ez mind szükséges ahhoz, hogy egy szálloda hétcsillagos minősítéssel bírjon. Miközben a szobámhoz kísérnek, megtudom, hogy a komplexumnak másfél kilométernyi saját tengerpartja van, az épület két legtávolabbi része 800 méterre fekszik egymástól. Ez utóbbi információ persze nem kell hogy megijessze a nem a legideálisabb helyen elszállásolt, és sétálni nem szerető vendégeket: a csúszdás úszómedencéhez jutáshoz például nyugodtan igénybe vehetik az erre a célra rendszeresített elektromos golfautót, naná hogy sofőröstül.
A délelőtt a pihenésé, a délután azonban már az egyik legnagyobb helyi látványosságé, a sivatagé. A hallból kilépő VIP vendégek, csapattagok, korábban érkezett pilóták nagy meglepetésére akkora zápor fogadja a kirándulókat, hogy arról rögtön mindenkinek a másnapi F1-es parádé veszélybe kerülése jut az eszébe. De a dzsipek sofőrjei csak mosolyognak, legfeljebb pár perces lehet az ilyen felhőszakadás. És tényleg, a homokdűnék közé érve már senki nem emlékszik a temérdek vízre, sokkal inkább a hullámvasútszerű mozgás köti le a figyelmünket, amelyből a gyomrukkal küszködők szerint öt perc is elég lett volna. A vezetési tudásukat fitogtató helybéliek produkciója azért van, akinek tetszik, a velem együtt „hajózó”, mindig pajkos mosolyú Christian Klien és édesapja például a térdét csapkodja örömében – miközben én többször tartom csukva a szemem, mint nyitva. Amikor aztán vége szakad a bemutatónak, és az ember minden belső szerve visszacsúszik eredeti helyére, már tud örülni az olyan kalandoknak és látványosságoknak, mint a tevegelés és a solymász-bemutató, vagy a nagy semmi közepén, fehér terítős asztalok és lobogó fáklyák között felszolgált gyöngyöző pezsgő, a naplementéről, a méretes hastáncosnőről és a vízöblítéses toalettről már nem is beszélve.
A másnap az F1-es autóké, amelyek a szálloda kertjében kialakított paddockban már reggel próbálgatták motorjaikat – más kérdés, hogy ebből a vendégek a távolság miatt nem sokat hallottak. A fontos meghívottakat a versenygépek kijelölt hosszú egyenes útjának végére, egy kör alakú megfordulási hely mellé szállították, ahol hatalmas tribünről lehetett nyomon követni az eseményeket. Aztán amint megérkeztek az Emirátusok uralkodói és a királyfiak, elkezdődhetett a felvonulás. A több ezres nézősereg elsőnek egy focistákkal teli teherautónak örülhetett, az ország labdarúgó válogatottja ugyanis előző napon nyerte meg az öböl menti államok kupáját, végül jöhetett a pilóták integetése, majd az első kocsi, egy Super Aguri. Amelyet az eddig még nem hallott hanghatás, látvány és a fordulóban bemutatott gumiégetést okán ujjongva fogadtak a kordon mögött állók, de Yamamoto mutatványa nem sikerült tökéletesen, a szűk hely miatt lefulladt az autó, és ez egy pillanatra megakasztotta a lelkesedést. Szervezési malőr: több kilométerről kellett riasztani az újraindítást elvégezni képes stábot… A megpróbáltatások ezzel nem értek véget, hiszen a tribün alatt a következő két kocsi is csődöt mondott. A helyzet kínosságát csak az mentette meg, hogy az autóban várakozás hosszú percei helyett az F1-es pályákon még nem túl ismert Red Bull pilóta Michael Ammermüller kipattant az üléséből, és ünnepeltetni kezdte magát, ami felettébb tetszett a közönségnek, sőt látványosságnak sem volt utolsó.
A rutinosabb versenyzők már nem kockáztattak túl sokat: Ralf Schumacher, Fernando Alonso, Kimi Raikkönen és Felipe Massa nem hibáztak, így a több mint egy órás bemutató végén elégedetten állhatott fel székéből a dísztribün első sora. Az előkelőségeket és a bennfenteseket nem, viszont a többséget és a rutintalanabbul viselkedő, már szedelőzködő újságírókat váratlanul érte Bernie Ecclestone bejelentése: „Viszontlátásra 2009-ben, az Abu Dhabi Nagydíjon!” Hogy mennyire volt előre kitervelt az egész esemény, és milyen jól titokban lehetett tartani az apropóját, annak bizonyítéka még egy váratlan esemény, a tömeg fölött elszálló, a hasán 2009-es évszámot viselő hatalmas utasszállító volt…
Ugyan a pénzügyi részletekről semmit nem voltak hajlandóak elárulni a szintén „váratlan” sajtótájékoztatón az érintett felek, biztosra vehető, hogy komoly pénzek állnak a friss szerződés hátterében. Akkora összegről lehet szó, hogy még az sem gond, hogy a szomszédos Bahreinnek is saját nagydíja van, vagy hogy Dubai egy ugrásra innen szintén világszínvonalú pályával készül. Számunkra, európaiak számára szomorú tendencia, de miközben a klasszikus helyszínek lassan egyre kevesebben maradnak, világszinten nagyon nagy az érdeklődés: állítólag öt újabb érdeklődő áll sorban a rendezői jogokért. (Közülük a legesélyesebb jelentkező állítólag Szingapúr, ahol éjszakai futamot szeretnének a szervezők…)
Ahogyan az csak a mesében (és úgy tűnik itt) fordulhat elő, a bejelentést követő héten már el is kezdődött az építkezés Abu Dhabi városától keletre, egy 2500 hektáros szigeten. Az elképzelhetetlenül nagy költségvetéssel készülő pálya vonalait ki más, mint az F1-es sztártervező, Hermann Tilke vetette papírra. Az elképzelések szerint egy Monacóhoz hasonló versenyt látnak majd rajta az érdeklődők, legalábbis abból a szempontból, hogy utcai és kikötői része is lesz a futamnak. Jobb lesz viszont Monte-Carlónál több előzési pontjaival, melyből több is lesz az 5,6 km hosszú aszfaltcsíkon.
És bár 2009 még meglehetősen messze van, már azt is tudni lehet, hogy a futamot a naptár utolsó részébe szorítják majd be a szervezők, amikor is elviselhető meleg fogadja a cirkuszt, sőt az olyan homokviharok is ritkábbak, mint amilyen az Abu Dhabi kiruccanásról történő hazautazás napján búcsúztatta a vendégeket.
(Bethlen Tamás cikke az Autósport és Formula Magazinból)
