A Formula-1 1950 óta íródó története során hol később, hol hamarabb ért véget az adott világbajnoki szezon: a leggyakoribbnak az októberi befejezés bizonyult, ám az első években előfordult olyan is, hogy már szeptemberben megrendezték az idényzárót. A novemberi finálé már jelentősebb ritkább volt: a mostani évtizedet leszámítva egy-két kivételtől eltekintve csak akkor zárult az utolsó őszi hónap során a szezon, amikor Adelaide adott otthont az Ausztrál Nagydíjnak. Volt azonban néhány alkalom, amikor egészen decemberig elhúzódott a versengés – az alábbiakban a legkésőbbi évadzárókat vesszük sorra.
A képzeletbeli dobogó alsó fokára az 1959-es esztendő „állhat fel”, amikor december 12-én került sor a sebringi USA Nagydíjra. Ráadásul nem is volt tét nélküli a futam, ugyanis a start előtt még hárman is esélyesek voltak arra, hogy elhódítsák a világbajnoki elsőséget. Az év végi korona végül az autóját az üzemanyag kifogyása után a célba betoló Jack Brabham fejére került, míg a versenyt Bruce McLaren nyerte (a futamról itt írtunk részletesebben).
Az ezüstérmes pozíciót az 1963-as szezon érdemelte ki a december 28-án megrendezett Dél-Afrikai Nagydíjjal, amely a már világbajnok Jim Clark diadalával zárult. Ez volt az egyetlen év, amikor konkrétan karácsonykor is F1-es autók száguldoztak egy, a világbajnokságba beleszámító nagydíjhétvége keretein belül, hiszen a szombati futam csütörtöki edzésnapját december 26-án tartották.
Az abszolút győztes azonban az 1962-es évad, hiszen akkor egy nappal később, december 29-én zárult a szezon – sőt, ezúttal még a világbajnoki cím sorsa is csak ekkor dőlt el! Az akkori pontrendszernek köszönhetően, miszerint minden pilótának csak az öt legjobb eredménye számított, az a fura helyzet állt elő, hogy ha Clark nyer, ő az összetett első, minden más esetben viszont Graham Hill. Előbbi végül műszaki hiba miatt kiesett, utóbbi pedig győzelemmel húzta be első vb-sikerét.
